kirakatles₪plázarítus

Vámháború: ebből Fülig Jimmy is tanulna

Trump és Kína sorra adják a pofonokat egymásnak: egy vám itt, válaszul egy vám ott.

Az amerikai kormányzat szintet lépett a Kínával kezdett kereskedelmi vitában, a kölcsönös büntető vámintézkedések terén: a kereskedelempolitikai fejlesztésekért felelős hivatala 25 százalékos pótvám kivetését javasolta 1.300 kínai termékre, amelyek évente összesen 50 milliárd dollár értéket képviselnek, írna a Napi.hu

Donald Trump amerikai elnök március 22-én írta alá azt a dokumentumot, amelynek alapján vámot vetnek ki kínai importárukra a szellemi tulajdonjogok megsértésére és technológiai transzferek kikényszerítésére hivatkozva. Egy nappal később pedig hatályba lépett a 25 százalékos vám az acél-, valamint a 15 százalékos vám az alumíniumtermékekre. Bejelentette be, hogy további akár 60 milliárd dollár értékű kínai árura tervez vámot kivetni. A kereskedelmi hivatalnak onnan számítva 15 napja volt előzetes listát készíteni a vámmal sújtható kínai árukról, és most kezdődik a javaslat május közepéig tartó vitája, amely után véglegessé teszik a listát.

Kína tagadja, hogy ki akarná kényszeríteni a technológiai transzfert, és Trump bejelentésére válaszul már március 2-tól importvámokat vezetett be évi hárommilliárd dollárnyi amerikai importtermékre, például a sertéshúsra és gyümölcsökre. A sertéshúsra - 25 százalékos, további 120 termékre pedig - köztük gyümölcsökre - 15 százalékos vámot vetnek ki.

A kínai válaszlépések jelentős kárt okozhatnak sok amerikai gazdának, akik közül nagy számban szavaztak Trumpra a 2016-os elnökválasztáson - jegyezte meg az AP amerikai hírügynökség. Amerikai farmerek csaknem 20 milliárd dollár értékű árut exportáltak Kínába 2017-ben. Az amerikai sertésfeldolgozó ipar pedig 1,1 milliárd dollár értékű árut szállított oda, ami által Kína az amerikai sertéshús harmadik legnagyobb piacává vált.

Nem csak Peking pofozgat

A március 3-i washingtoni bejelentést azonnal elítélte Peking, és közölte, hogy arányos választ fog adni, hasonlóan szigorú vámintézkedéseket vezet be az Egyesült Államok ellen, miközben beperli a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO).

John Frisbie, az Amerikai-Kínai Üzleti Tanács elnöke pedig azt mondta: a szervezet már régóta panaszkodik az amerikai technológiai cégeket hátrányosan megkülönböztető kínai kereskedelempolitikára, de szerinte a javasolt pótvámok bevezetése nem a megfelelő válasz lesz erre.

Óva intette az amerikai kormányt a tervezett pótvámoktól az Információtechnológiai és Innovációs Alap nevű amerikai elemzőintézet is. Robert Atkinson, az intézet elnöke azt mondta: a kormánynak olyan intézkedéseket kellene hozni Kínával szemben, amelyekkel gazdasági és kereskedelmi politikájának megváltoztatására kényszeríti, de nem olyanokat, amelyekkel áremelkedést és fogyasztáscsökkenést idéz elő az Egyesült Államokban.

Roberto Azevedo, a WTO vezérigazgatója is figyelmeztetett, hogy ha elmérgesedik az amerikai-kínai kereskedelmi háború, akkor az komoly hatással lesz a globális gazdaságra, lefékezheti a növekedést. "A kereskedelmi háborúhoz vezető folyamat első szakaszának tanúi vagyunk. Amennyiben csak az acél és az alumínium importját érintik a vámintézkedések, az egy dolog. Ha viszont a büntetőintézkedés termékek százaira, vagy ezreire terjed ki, az már egészen más lesz, a világgazdaság növekedési üteme igen gyorsan lefékeződhet" - jelentette ki a BBC-nek nyilatkozva.

(Napi.hu, 2018. április 2., 4.)

 

Mosógépvám: Trump légycsapója?
Mosógépek és napelemek után vámot kell fizetni az USA-ban, döntött Trump. Kérdés, hogy ki fizet a végén.
Az amerikai elnök, bár nem siette el, elkezdte beváltani a kampányban tett fenyegetéseit, és védővámokat vetett ki két ázsiai slágertermékre, a napelemekre és a mosógépekre, írja az Index. Elemzők szerint bár nem valami jelentős lépésekről van szó, most mindenki azt találgatja, hogy mi lehet a következő: Trump tényleg komolyan belekezdett a világkereskedelem szétverésébe, vagy csak kellett dobni egy gumicsontot szavazótáborának.

Donald Trump hivatalba lépésének első évfordulóján elkezdte azt, amit a választási kampányban végig ígérgetett, aztán elnökként eddig valahogy elfelejtett: Kína és általában véve Ázsia kereskedelmi cseszegetését. 

Az amerikai kormány a napokban bejelentette, amit már hónapok óta suttogtak ilyen-olyan források a nemzetközi gazdasági sajtónak: védővámokat vetettek ki a napelemekre és a mosógépekre.

Ez utóbbiból azért látszik, hogy a dolog komolysága legalábbis részleges: még ha ez is lesz a kezdete, nem ez lesz a nagy trumpi kereskedelmi világháború döntő csatája.

  • Viszont akármilyen furán is hangzik a mosógép-védővám, abból a szempontból mindenképpen fontos, hogy egy év után Trump csak beindította azt a fajta egyoldalú protekcionizmust, amitől gazdasági elemzők hada rettegett hatalomra jutása előtt.
  • Másfelől a konkrétumok alapján az is egyértelmű, hogy ezek a protekcionista lépések pont annyira értelmetlenek, amennyire arra számítani lehetett egy olyan elnöktől és kormánytól, amely már eddig is bizonyította, hogy nem teljesen érti a 21. századi globalizált világgazdaság minden finomságát.

Magyarul a mostani lépések a nemzetközi gazdasági sajtó szerint várhatóan semmit nem fognak elérni kitűzött céljaikból, cserébe pont az amerikai gazdaságnak árthatnak. Ettől viszont az még simán lehet, hogy jönnek rájuk válaszlépések, amivel aztán végképp senki nem járna jól, Kínán kívül.

Lehet, de minek

A Trump-kormány a napelemekre 2,5 millió gigawatt importált teljesítmény fölött 30 százalék (és fokozatosan csökkenő), a mosógépekre 1,2 millió darabig 20, azon túl 50 százalékos védővámot vetett ki kedden, a külföldi gyártók tisztességtelen piacszerzésére hivatkozva.

Az amerikai elnök a lépést régi kampányszlogenjével indokolta, azaz hogy “senki sem húzhat hasznot Amerikán”. Ám azt is közölte, hogy szerinte ez nem kereskedelmi háború, csupán jogos önvédelem. Ez természetesen nem talált megértő fülekre Pekingben, ahol azt mondták, Trump túlreagálta a dolgot, és meg fogják védeni jogos gazdasági érdekeiket. De kiakadtak a lépésre Szöulban és Brüsszelben is.

Jó, de akkor most mi lesz: egyébként a németek miatt van az egész

A Fehér Ház érvelése szerint a napelemekre azért vetették ki a védővámot, mert Kína tisztességtelen állami támogatásokkal és egyéb “csalásokkal” teszi irreálisan olcsóvá napelemeit, az olcsó napelemekkel pedig elárasztja a világpiacot és kinyírja az innovatívabb, de drágább amerikai és európai cégeket.

Ez a sztori, ha nem is ilyen kristálytisztán, de igaz: Kína egy évtizede még elhanyagolható szereplő volt a napelempiacon, ma ott gyártják a világ napelemeinek kétharmadát. Ezt pedig valóban úgy érték el, hogy telenyomták állami ingyenpénzzel és elhalmozták adókedvezményekkel a szektort.

A kínai gyártók először jellemzően az európai napelem-támogatások jelentette lehetőségekre kaptak rá: a kínai napelembiznisz azzal indult, hogy a napelemre durván rákapó németek nem tudtak eleget gyártani, ezért kiszervezték a dolgot Kínába. A második virágzást azt hozta el, amikor Peking európai mintára otthon is elkezdte támogatni nemcsak a gyártást, hanem a napelemek használatát is.

A németeknél végül annyira sok lett a megújuló energia, hogy már nem tudják hova tenni. De ami elsőre energiakánaánnak tűnik, az valójában a pokol: elképesztő pazarlás, ezermilliárd eurós költségek és politikai hátraarc kíséri a szélkerekek burjánzását.

Kína ebben is a legnagyobb lett: gyártja is, használja is

Az ágazatot ráadásul kiemelt stratégiai szektorként kezeli a Kínai Kommunista Párt, úgyhogy az állami pénzfürdő korántsem ért véget. A nagy piac, az olcsó munkaerő és az erős állami támogatás pedig megtette hatását: a kínai gyártók 2008 és 2013 között 80 százalékkal csökkentették a napelempanelek teljesítményarányos árát. Amivel szinte teljesen kiirtották az európai és amerikai konkurenciát.

Ez természetesen nem Trumpnak tűnt fel először: Barack Obama kormánya 2012-ben és 2014-ben, az Európai Unió 2013-ban vetett ki először minimumárat és védővámot a kínai napelemekre, és ezeket csak nemrég kezdte el kivezetni. Ráadásul ezek Trumpénál jóval magasabbak voltak, csúcspontjukon a 64 százalékot, azaz az amerikai védővám kétszeresét is elérték. A kínaiak viszont ezt is elbírták, és nagyjából egyeduralkodóvá váltak az európai piacon. 

Lehet majd számolni, mi mennyi is

Az európai példából látszik, nem valószínű, hogy az amerikai lépésnek sok eredménye lesz, már ami a hazai termelők védelmét illeti: a 30 százalék bár sok, a kínaiak annyival olcsóbbak, hogy akár még ezt is ki tudják gazdálkodni.

Ha meg nem, segít az állam: a kínai iparpolitika fő célja jelenleg az, hogy 2025-re egy sor high-tech és zöldtechnológiai ágazatban világszínvonalúvá és globális piacvezetővé váljanak a hazai cégek; ennek érdekében pedig hajlandóak elviselni az időleges veszteségeket is, ahogy tették az eddig is. A napelemek terén meg annyira nem is kell, hiszen a kínai gyártók legfőbb piaca nem az Egyesült Államok, hanem Kína.

A másik, ami miatt nem feltétlenül bölcs dolog a lépés, hogy miközben a hazai gyártásnak mindez édeskevés, a megújuló energia termelését jelentősen drágítja a lépés, hiszen az Egyesült Államokban telepített napelemek több mint négyötöde külföldi. (A legnagyobb beszállító ráadásul nem is Kína, hanem Malajzia).

Bár Trump klímaváltozással, valamint az olaj- és széniparral kapcsolatos nézetei fényében nyilván nem valószínű, hogy könnyeket hullatna a napenergia térnyerésének esetleges megtorpanása miatt. Ugyanakkor ha a megújulók ellehetetlenítése lenne a célja, azt sokkal egyszerűbben és nemzetközi téren kevésbé rizikósabb módon is meg lehetne oldani, mint Kína csuklóztatásával.

Matek: nem ígérkezik a legjobb eredmény

Az energiapiaci árverseny az egész amerikai gazdaságnak jót tesz, tehát aktívan harcolni ellene elég rossz biznisz. Ez egy gyenge figyelmeztetőlövés, aminek nagyobb a hangja, mint a hatása. Ráadásul Amerikának is árt: a napenergiai lobbi szerint több mit 20 ezer állásba kerülhet, ha megdrágulnak az importált panelek. Olyan apróságokról nem is beszélve, hogy a legnagyobb “amerikai” napelemgyártó cégek közül több is külföldi (kínai és német) többségi tulajdonban van.

Valamivel több értelme lehet a mosógépekre kivetett védővámnak, ami nem elsősorban Kínát, hanem a koreai, bár javarészt szintén Kínában termelő LG-t és Samsungot érintheti a legérzékenyebben: ők ketten együtt 2,5-3 millió mosógépet adnak el évente az amerikai piacon, és az amerikai Whirlpool és a GE legerősebb külföldi konkurenciái.

Ám ez esetben a lépés jogszerűségével lehetnek gondok: míg a napelemgyártás kínai letarolása nagyrészt jogos érvekkel támadható, és az uniós példa is tanúskodik a dolog kivitelezhetőségéről, addig a mosógéppiacon jóval nehezebb lenne ezt kimutatni. Eleve elég satnya vád, hogy a Samsung és az LG pont ebben a szektorban lett államilag, tisztességtelen eszközökkel felpumpált, dömpingárakat alkalmazó piactorzító óriás, de mondjuk a tévék vagy a mobiltelefonok tekintetében már nem az.

Jöhet egy kis nagy veszekedés

Az érintett ázsiai ország már jelezték, hogy szerintük az amerikai lépés ellentmond a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályainak. De még az egyébként napelemügyben eddig hasonló álláspontot tanúsító Európai Unió is beszólt Washingtonnak, és kétségbe vonta Trump intézkedéseinek jogosságát. Ami előre vetíti, hogy akár pereskedéssé is fajulhat a dolgot a WTO előtt.

Alakul az Amerika-Európa-Japán szövetség Kína ellen a világgazdaságban, aminek az exportfüggő magyar gazdaság is megérezheti a svungját.

Másrészt a jelenlegi állás szerint ha valami ki is sül ezekből a vámokból, az egy klasszikus kereskedelmi cicaharc:

  • Dél-Korea például már hivatalosan jelezte a WTO-nál, hogy szeretne kivetni egy sor ellenintézkedést az Egyesült Államokra.
  • De ami fontosabb, hogy várhatóan valamit Kina is lépni fog, hiszen az EU-val szembeni kereskedelmi vitáikban is szeretnek odapörkölni, amikor az unió bepanaszolja őket.
  • Miközben a trumpi hátraarc miatt Japán éppen Washington nélkül készül megkötni egy jelentős ázsiai-amerikai kereskedelmi szerződést.

Egyes vélemények szerint egyébként mélyebb geopolitikai okai is lehetnek Trump lépésének: a mosógép-vámmal akarja jelezni Dél-Korea felé, hogy ne nagyon barátkozzon Észak-Koreával. És az is reális forgatókönyvnek tűnik, hogy az amerikai elnök csupán választóinak akart dobni egy gumicsontot: egy nem túl jelentős, de jól hangzó, a kampányszlogenjeihez illeszkedő protekcionista keménykedést, amivel bizonyíthatja, megvédi Amerikát, de valójában nem ver a kelleténél nagyobb hullámokat.

Persze még mindig jobb, hogy Trump gyenge kokikat oszt, mintha komolyabb sallerekkel operálna a nemzetközi kereskedelemben, ez utóbbinak ugyanis beláthatatlan következményei lehetnek. A kérdés valójában az, hogy gyenge népszerűsége és a választási ígéretek elmaradása miatt Trump rákapcsol-e a közelgő félidős kongresszusi választások előtt, vagy kereskedelmi háború helyett marad a cicaharc. 

(Index, 2018. január 26., fotó:Kevin Frayer/Getty Images Hungary, Mészáros Tamás írása)

 

Megvámolják a mosógépeket az USA-ban

Vámot vet ki az USA a napelemekre és a mosógépekre.

Az új adminisztratív teher akár 50 százalékos is lehet a mosógépekre, 30 százalékos a napelemekre. A napelemeknél a helyi gyártók várakozásinál így is alacsonyabb, a mosógépeknél viszont magasabb lett az elvonás, írja a Napi.hu, több sajtóforrásra is hivatkozva.

A lépéssel Trump "America first" elnevezésű kereskedelmi politikáját próbálják a valóságba is átültetni. Főleg Kína, Dél-Korea szenvedheti meg az új vámot, exportja nyomán.

Ez a változtatás mindenesetre azzal összhangban van, ahogy Trump döntése szerint az országa kilép a TTP-egyezményből (Trans-Pacific Partnership) és újratárgyalják a NAFTA-t (North American Free Trade Agreement) is.

A mosógéppiacon például az amerikai Whirlpool olyan nagy dél-koreai gyártókkal maradt alul a  versenyben az elmúlt 4-5 évben, mint az LG, vagy Samsung. Kína pedig a világ legnagyobb napelemgyártója. Mindkét országnál az erős állami támogatás miatt érzik tisztességtelennek a versenyt az amerikai gyártók, akik szerint így dömpingáron tudják szórni az USA-ban a termékeiket ezek a külföldi versenytársak.

A Whirlpoolnál emellett arra is panaszkodtak, hogy a koreaiak mindig olyan országokba telepítik a gyártást, ami nagyon olcsó, és épp a legkisebb az adminiszratív korlátozás feléjük. A kínai napelemgyártók szintén ki tudták játszani az amerikai szabályozást a bejelentés szerint, és például ők is Tajvanba vitték a gyártást esetenként.

(Napi.hu, 2018. január 23.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.