iparospiac₪próbafülke

A nagy turkáló: Afrika

Hatalmas üzlet Afrika fejlődő országaiban a second hand, azaz a használt ruha kereskedelme. 

Az alig három évtizede indult felfutás eredményeként, már százezer tonnás nagyságrendben mérhető az a mennyiség, ami a kontinens országaiba évente érkezik. Kérdés, jó-e az országoknak, ha lakosaik fillérekért hordhatják világmárkák darabjait úgy, hogy azokat a jótékonysági boltok is leselejtezik, és közben akár gyárthatnának maguknak is öltözéket - teszi fel a kérdést az Origo.

Minél többféle ruhát, minél olcsóbban – talán ez lehetne az afrikai használtruha árusítás jelmondata. Tény, hogy a kontinens számos országában, főként a nagyvárosok peremének piacain, potom összegek ellenében fel lehet rántani egy Tommy Hilfiger nadrágot, vagy egy Burberry dzsekit – írja beszámolójában az Africanews. Ám még a londoni árak töredékéért megvehető márkás ruhák sem tudják teljesen háttérbe szorítani annak kritikáját, hogy a térségbe számolatlanul beáramló használt ruha esélyt sem ad a helyi textilgyártás és feldolgozóipar felfuttatására.

Egy kenyai használtcipő-árus figyeli az érkező vonatot az egyik piacon 
FORRÁS: AFP/SIMON MAINA

Egymilliárd ember a turkálókban

Ghána, Nigéria, Elefántcsontpart, Tanzánia, Benin, Uganda, és elsődlegesen Kenya: ezekben az eltérő adottságú és fejlettségű afrikai országokban az bizonyosan közös, hogy a használt ruházat legnagyobb piacainak számítanak. Ezekben a fejlődő országokban a lakosság igen nagy hányada öltözködik olyan ruhákba is, amelyek a nyugati fejlett országokban eredeti viselőjüknek már nem kellettek.

A megunt, elnyűtt, levetett darabok így aztán furcsa, sajátos hidat képeznek az Egyesült Királyság, Európa fejlett államai, az USA, illetve az afrikai országok szerényebb jövedelmi viszonyokkal bíró polgárai között.

Történik mindez úgy, hogy a ruhák sokszor kétszeresen is leselejtezettek.

Az Afrikába érkező használtruha-szállítmányok jelentős részét ugyanis olyan darabok adják, amelyeket sokszor a „charity shopok”, azaz jótékony célokat szolgáló boltok is leselejteznek, de legalábbis még egyszer leválogatnak. A levetett ruhák aztán több száz, vagy több ezer tengeri mérföldet is utaznak, mire másodlagos piacukra érnek.

Ott pedig nagy azokra a kereslet, hiszen a feltörekvő országok polgárainak - többségüknek - jövedelmi viszonyai nem tennék lehetővé, hogy új, márkásabb vagy drágább ruhákat vegyenek maguknak.

Kenyai használt ruha stand egy piacon, Nairobiban FORRÁS: AFP/SIMON MAINA

Kenya az egyik legnagyobb befogadója a használt ruháknak. Csak ebbe az egy országba évente mintegy 100 ezer tonnányi szállítmány érkezik azokból. A kormány pedig pártolja az üzletet, azzal érvelve, hogy az olcsó külföldi ruhák belföldi értékesítése tízezres nagyságrendben járul hozzá a munkahelyek számához.

A kenyaiak pedig igényük szerint vásárolhatnak maguknak márkás ruhákat, olyan darabokat, melyek újként – például egy Ralp Lauren khaki – gyakran többe kerülnek egy nyugati országban, mint amekkora a kispénzű kenyai vásárlók havi jövedelme.

Pedig régen volt ruhaiparuk is

A használt turkálós – vagy épp nagyon is rendezett körülmények között árult – ruhák afrikai piacainak látványos szárnyalása egyértelműen annak köszönhető, hogy az áru az ottani jövedelmi viszonyokhoz illeszkedve olcsó, és van is rá kereslet. Ez korábban nem volt így.

Az 1990-es évekre tehető az afrikai országok saját ruhaiparának leépüléseFORRÁS: AFP/ANNA KERBER

Az 1980-as, 1990-es évekig a legtöbb országban magas vámtarifákkal és a helyi gyártás támogatásával védték a ruhaipart az olcsó import áruktól. Ezeket a védőmechanizmusokat azonban Kenyában és másutt is, lebontották akkor, amikor a Világbank, valamint a Nemzetközi Valutaalap támogatásával megvalósuló, átfogó fejlesztési programok indultak.

E szervezetek ugyanis gyakran azt várták a támogatásért cserébe, hogy a protekcionista gazdasági intézkedéseket lágyabb, piaci jellegű szabályozás váltsa fel.

Cipőárus egy használtruha-piacon FORRÁS: AFP/ANNA KERBER

Ennek következtében sok helyi gyártó felhagyott tevékenységével, mert nem tudott versenyezni az olcsón beáramló használt ruhákkal.

Az Afrikai Pamut és Textilszövetség közlése szerint, például Kenya textilgyárainak 85 százaléka már az 1990-es évek elején bezárt, a gyapottermelés a korábbi tizedére esett vissza.

Figyelemreméltó körülmény ugyanakkor, hogy az afrikai országokban a szintén nagyon olcsónak számító kínai ruházat importja sem tett szert komoly gazdasági jelentőségre, függetlenül attól, hogy ezek új termékeket jelentenek. Ennek magyarázata, hogy a vásárlók nem voltak megelégedve azok minőségével, és továbbra is a használt ruhákat részesítik előnyben.

A használt póló rögös útja
 
A használtruha-kereskedelem sokmillió dolláros üzlet. A nyugati jótékonysági boltok igen gyakran csak a leadott ruházati mennyiség negyedét tartják meg. A többit kilogrammonként akár 90 dollárcentért (kb. 230 forint) adják el az exportőröknek. A ruházat gyűjtőpontokban kerül konténerekbe. Egy 2 TEU-s konténerbe 550 bála fér, egy bála nagyjából 45 kilogramm súlyú. Így egyetlen tonna konténerben mintegy 25 tonna használtruha indul el a kontinensre. Mire a ruha a boltokba vagy a piacokra jut, nemcsak a kikötőkben vetik ki rá a - korábbinál mérsékeltebb - vámokat, hanem általában az árusítási helyüknek otthont adó települések is külön rendeletekkel veszik le konténerenkénti sápot az olcsó nyugati turkálós ruháról.

És mikor lesz ennek vége

A nyugati használt ruházatra óriási kereslet van az említett afrikai országokban. Ennek ellenére a gyakorlat kritikusai gyakran érvelnek azzal, ha az államok nem vetnek gátat a levetett darabok féktelen importjának, nincs esély arra, hogy az országok saját ruhaipara magára találjon és prosperáló pályára lépjen.

Utcai ruhaárus Kenyában FORRÁS: AFP/ANNA KERBER

Ez azonban akkor sem tűnik egyszerűnek, ha valamelyik ország arra szánná rá magát, hogy újra erős vámokkal és más, importkorlátozó rendelkezésekkel védi meg saját textilgyártását. PéldáulRuanda komoly diplomáciai perpatvarba keveredett a most épp Kínával szemben védővámokat bevető USA-val. Az afrikai ország ugyanis idén februárban – egy közösségi határozat végrehajtásaként – betiltotta a használt ruhák importját. A Kelet-afrikai Közösség öt tagországa egységesen fogadta el a ruhaimport tilalmát, ám végül egyedül Ruanda ültette át a gyakorlatba is. Az Egyesült Államok válaszként felfüggesztette Ruanda országának AGOA-tagságát. Az ehhez a szabadkereskedelmi programhoz társult szubszaharai országok, vámmentesen szállíthatnak az USA-ba. Ezért cserébe az Egyesült Államok elvárja az érintett országoktól, hogy azok ne állítsanak akadályokat a világ vezető hatalmának befektetési és kereskedelmi tevékenysége elé.

Kenya, Tanzánia és Uganda inkább az AGOA nyújtotta előnyöket választva, kifarolt a használt ruha importját visszaszorító döntés mögül, Ruanda viszont tartja magát a végrehajtáshoz.

FORRÁS: AFP/ANNA KERBER

A külkereskedelmi mérleg nyelve ugyanakkor az USA fele billen: Ruanda, Tanzánia és Uganda összesen 43 millió dollár értékben exportált az USA-ba 2016-ban. Ugyanebben az évben az USA e három országba összesen 281 millió dollár értékben bonyolított kivitelt.

Az ENSZ legfrissebb becslése szerint az afrikaiak 80 százaléka használt ruhákba öltözködik.

Mindenesetre nincs egyetértés abban, hogyan lehetne ezt a helyzetet úgy megoldani, hogy abból mindenki nyertesen kerülhessen ki. Annak ellentmondásosságát jól mutatja, hogy Afrikában egyébként olcsó gyapottermelésre képes államok – Mali, Csád, Burkina Faso, Uganda – lakói lényegében használt ruhákba öltözködnek akkor, amikor a ruhák alapanyagát maguk is elő tudják állítani. Egyes elemzők épp ennek kapcsán jegyzik meg, nem önmagában a használt ruha import, hanem az tett be a helyi ruhagyártásnak, hogy az nem volt elég hatékony a versenyben való helytálláshoz.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne potenciál az afrikai textilgyártásban. Az egyik elemzőnél rámutatnak arra, Afrika szédületes ütemben növeli feldolgozóipara teljesítményét, ahova a ruhagyártás is sorolható. A 2016-os 500 milliárd dollárról 2025-re majdnem duplájára, 930 milliárd dollárra nőhet annak volumene.

FORRÁS: AFP/SIMON MAINA

Kérdés az, milyen úton induljanak el a leginkább érintett országok: saját textilgyártást építsenek és futtassanak fel, akár erőnek erejével is kiszorítva a nyugati használt ruhát a piacokról, vagy fogadják el, hogy szerény jövedelmű állampolgáraik a beáramló bálákból öltözködnek.

Mivel a használt ruha értékesítése a vásárlók részére nagyrészt a hagyományos piacokon történik, ezért annak nagyságrendjét megbecsülni is nehéz. Sok bank azonban így is meglátta az üzleti lehetőséget a „turizásban", és kifejezetten a ruházati kereskedőkre gondolva kínál banki termékeket és szolgáltatásokat a bálás ruha igazi fellegváraiban.

(Origo, 2018. május 1.)

 

Kisebb úr az olcsóság - megtorpant a turipiac

Férfi zakó két és félezerért? Kevesebb a turkáló és már nem nő a piacuk. A fast fashion és a kínai bolt kemény dió. Meg a vastagabb pénztárca. De a weben is ott vannak. És a belvárosban van a legtöbb turi.

A turkáló egyik titka a bálabontás, a friss áru kidobása a pultra, az árucsere. Nyomják is ezt ezerrel a reklámjukban, hiszen ha valahol, akkor itt valóban csak egyedi darabok találhatók, de azért a jó fogáshoz elkél a turkálás. Itt mindenből csak egy van, nincs olyan, hogy egy számmal kisebb, vagy nagyobb kellene ugyanabból (legalább is csekély a valószínűsége). És ha botladozik is a piac, azért a weben ők is ott vannak. Öltözz Ki, Csiniruha, Il Primo Shop, Luxusturi, Ruhacuka, Webbizi, Ruhásdoboz, Ruhaözön, Webturkáló, hosszú lenne mindet felsorolni. A weben pedig már percenként lehet frissíteni az árukészletet. 

De miből is lettek a turkálók

Hajdanán a bizományi volt a használt cuccok fellegvára, volt ott minden, műszaki ketyerék is, de hát ez a piac is átalakult. A turkálók rohamának rajtjához három évtizednyire kell visszatekinteni, amikor a holland géprongyból eladható ruhadarabokat bányásztak ki rámenős boltosok. A vásárló pedig nem volt rest bemenni a használt boltba és turkálni, válogatni, hiszen olcsón, utazást megkímélve jutott divatosnak számító cuccokhoz.

Ja, hogy valaki már hordta? De hát minden ruhát előbb-utóbb felvesz valaki, ha eladták a boltban, így az itt vásárlók nem sokat hezitáltak emiatt, esetleg a biztonság kedvéért kimosták. (A használt műszaki cikkek adás-vételéről csak annyit, hogy ma is van ilyen, nagyobb súllyal a számítógépek és a mobiltelefonok körében. A többit - mosógép, hűtő, porszívó - inkább kézen-közön adják-veszik, erős piaca azonban ezeknek már nincs, persze az élettartamuk sem olyan, mint például régen a Szaratov hűtőnek, hogy érdemes legyen ezzel üzletelni.)

Szépen húzott is a turipiac, hiszen a legutóbbi egy évtized alatt a jegyzett 10-12 milliárd forintos forgalom 35-36 milliárdra nőtt, ami háromszoros megugrás. A használt piac növekedése folyamatos volt, évről évre gyarapodtak a turkálok. Egészen 2016-ig, amikor megállt a növekedés, 2017-ben is csak vánszorgott a használtruha piac, nem mozdult előre a korábbiakhoz képest.

A használt ruhás boltok száma másfél évtizeddel ezelőtt - 2000 táján - ötezer felett mozgolódott, de felfelé, számuk bővült. A boltszám 2012-ben érte el a csúcsot, 7.416 darabbal, ezt követően viszont olvadozni kezdett a használtruha boltok hálózata. A legutóbbi boltszámláláskor - 2017 derekán - már csak hatezer-egyszáz használt ruhás butik állt a lábán, tehát közel ötödük elbukott. (A boltszám csökkenése egyébként minden áruterületen megfigyelhető, az újruhás boltoknál is).

A használt ruhás piac megtorpanása nyilván összefügg azzal, hogy főleg az elmúlt egy-két esztendőben nagyot nőttek a bérek, és ennek egyik hozadékaként megugrott az újruhás boltok piaca. Tíz évvel ezelőtt 400 milliárd forintot költöttünk új ruhákra, 2017-ben ennek a kétszerese, több mint 800 milliárd forint is kifolyt a kezünkből a ruhás áruházakban, butikokban, cipőboltokban. De ennek a növekedésnek a java az időszak második feléhez kötődik, tehát - főleg a vége - egybeesik a használtruha vásárlások lefékeződésével. Ebben persze szerepet játszik a fash fasion hálózatok filléreskedése is, amit nem kell szó szerint érteni, de azért az olcsóság nagyon is jellemző ebben a körben, és hát azért - ugyancsak több évtizedes múlttal - ott vannak a kínai boltok is. Tehát van verseny a ruhás piacon az olcsóságban. De van több szabadon elkölthető pénz is a vásárló zsebében, amiből ide is, oda is cseppenhet-csurranhat. Hát ennek most a turik isszák a keserű levét.

A használtboltos eladó bére mennyi is

Bátor az a használtruha kereskedés, amelyik úgy keres eladót apróhirdetésben, hogy "140 ezer kézbe" (de azért ott van a hirdetésnél, hogy a havi bruttó 210 ezer, így legyünk jó szándékúak és feltételezzük, hogy a "kézbe" kifejezés csak annyit jelent, nem utalják, hanem borítékban - vagy anélkül - adják a bérfejtett bért). És több üzletbe is keres eladót.

Bérben már nem az olcsóság jellemzi a használtruhás boltot, bár az eladók 177 ezer forintos havi bruttó átlagkeresete elmarad az újruhás boltokétól (ott egy tízezressel több) és a többi bolt átlagától (az meg 195 ezer körül mozgolódik), de nem is a sor végén kullog. A (négy főnél) nagyobb turikban körülbelül másfél ezer eladó dolgozik. A ruházati kereskedelemben nem kötelező a szakképesítés, így az átlagkeresetek jóval a 138 ezres minimálbér felett vannak azért.

A legnagyobb használtuhás hálózat a Háda, aki még a plázákba is betört 10 milliárd feletti forgalmával, félezer emberével, ami azt jelenti, hogy a piac nagyjából harmadát viszi is. A többiekre a százmilliárdos nagyságrendű árbevétel jellemző, bár akad még milliárdközeli is.

Kell persze beszerzési forrás is. A legnagyobb használt ruhás nagykereskedő a székesfehérvári TexTrade, évi 4-5 milliárd körüli árbevétellel, több mint 300 dolgozóval. Persze, vannak mások is, sőt, a Háda maga nagykereskedik is.

Budapesten a belvárosban van a legtöbb turkáló

Tehát nem csak új ruhát próbálgatnak a vásárlók a boltokban, hanem használtat is. Van, akinek csak erre futja, van, aki pedig ezen, vagy ezen is spórol. De hol is vannak a turkálók?

A legtöbb turival természetesen Budapesten találkozni, több mint ezerkétszáz közül lehet válogatni. Az már viszont kevésbé tűnik természetesnek, hogy a fővárosban a legtöbb használtcikkes bolt a belvárosban lelhető meg, szám szerint is a legtöbb az ötödik kerületben (123 darab). És ha a szűken vett belvároshoz hozzácsapunk néhány szomszédos kerületet is (VI., VII., VIII., IX, XIII.), akkor már tetemesebb a súly, hiszen ez már több mint félezer turkálót jelent. A legkevesebb a XXII. kerületben van, 8, de a XXIII. kerületben is csak eggyel több van a sorban utolsónál.

Pest megyében általában mindenből sok van, turkálóból szinte darabra pontosan annyi (561), mint a fővárosban a belvárosi körben. A többi megyét nézve a legtöbb használtruhás üzlet Szabolcsban található (509), a legkevesebb Nógrádban (121). Hajdú, Csongrád és Békés megyékben is átlag feletti a számuk (300-400 darab között).

Turkálótitkok

Akad turkáló, ahol árufeltöltés minden nap van, de akad olyan is, ahol csak hetente hirdetik a cserét. A webturin ez azért gyorsabban megy, a leggyakoribb a napi egy-két frissítés. És persze a webturinak figyelnie kell percnyi pontossággal, mi az ami elkelt, azt jobb azonnal törölni a honlapról, különben csalódott lesz a másodiknak ugyanazt kiválasztó és a kosárra hiába kattintgató vásárló.

Itt is van akció, nem is kevés, az már más kérdés persze, mint mindenütt, hogy kinek mi is jut abból. Ajándékutalvány is kapható.

Kulcsszavak az osztályozott, a válogatott, a bálabontás, az újszerű, az extra minőség.

Úgy tűnik, a korábban népszerű kilós árat sok helyen felváltotta az egyes darabokra szabott darabár, ez azért a vásárlónak is elegánsabb kínálat lehet.

A származási helyeket nézve listavezető az angol, majd a holland forrás, de az olaszok is valahol az élbolyban tanyáznak. Van persze más is.

A nagykereskedők azért inkább bálákban és kilóban számolják az árat, akad 180 forintért is, de gyakoribb a 2-300 forintos kilós ár, de van 6-700 forintos is. A nagyker után a turiboltos bíbelődhet azzal, hogy bálabontást a vásárló jelenlétében tartja (sorok várhatnak bálabontásra) és kilóra adja, vagy nekiáll maga válogatni és egyenként beárazni. Ez azért nem könnyű, hiszen éles a turkálók egymás közti versenye és itt azért nehéz ráfogni a vásárlóra, hogy nem árérzékeny.

És a divatra is figyelni kell, bármilyen furcsán hangzik is. A használtruha vásárlók, bármennyire is szokatlan első hallásra, az újszerű minőséget kedvelik, hiszen mit is szólna a barátnő egy foltozott könyökű pulcsihoz. Kopott, szakadt holmi egyébként nem adható el a turkálóban, arra ott nincs vevő. Az azért érdekes lehet, hány vásárló vállalja be, hogy ő turkálóban vásárol.

A turkálóban viszont nagyon széles az árskála, kár is szemezgetni, azért is, mert bizony itt is megjelent a luxus, a levetett márka, ami azért jócskán széthúzza az árskálát, akad tízezer forintos nagyságrendű árszinteken is használt cucc.

És hát bizony felvetődhet a kérdés, hogy egy férfi zakó 2.490-ért, vagy egy női blézer 2.290-ért vajon mennyire olcsó, mondjuk egy nagyáruház nagyleárazásához képest. A forgalmi adatok alapján mindenképpen. Ja, és ékszerre, órára nagyjából ugyanannyit költünk ma is, mint használtcikkre.

(blokkk.com, 2018. január 17.)

 

Ugyanannyit költünk ékszerre, mint használt cuccokra

Csak éppen az óra, ékszer vásárlás hullámzik, a használt cikkek vásárlása viszont folyamatosan nő.

A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint 2015-ben a családok óra- és ékszervásárlása túllépte a 32 milliárd forintot, miközben a használt cikkekre költött pénzük értéke is hasonló nagyságrendet ért el.

Különbség persze akad bőven, az árakról nem is beszélve, no meg feltehetően a vásárlóközönség sem ugyanaz. Az óra-, ékszervásárlás értéke 2007-ben és 2008-ban is 32 milliárd forint volt, ezt követte 2009-től néhány milliárd forintnyi visszaesés, hiába, a válság ezt a piacot sem kímélte. A luxuspiac e szeletének mélypontja 2010-re esett, a csúcsról negyedével visszaesve. Ezt követően kapaszkodott vissza a piac a korábbi 32 milliárd forintos szintre.

A luxuspiacok egyébként világszerte sántikálnak, legfőképpen azért, mert a legtehetősebbek legnagyobbja, a kínai piac lefékeződött. Kínában kevésbé szórják a pénzt a márkás luxuscikkekre, ugyanis mindehhez hozzátartozik, hogy a kínai nagyszabású korrupcióellenes kampány teljesen átalakította az ázsiai ország virágzó luxuspiacát. A luxusjavak megszerzése nehezebb, mivel kockázatos vállalkozásnak is minősülhet az egyébként növekvő kínai középosztály és az elit számára. Baj a bajban, hogy ráadásul a kínai turisták kevesebbet jönnek Európa egyes országaiba is, más okok mellett a terrorizmus miatt, ahol nem kevés pénzt költöttek eddig luxuscikkekre.

A szegények gardróbja

A használt cikkek piaca szép egyenletesen nőtt az elmúlt években. 2006-ban 11 milliárd forintot hagytak a háziasszonyok elsősorban a turkálókban, ezt követően visszaesés nélkül bővült a piac és csaknem megháromszorozódott. A rossznyelvek szerint egyébként tehetősebb vásárlók is betérnek a turkálókba, de hát erről nincs statisztika. A korábbi évek válsága a használt cikkek piacát erősítette, de úgy tűnik, a manapság már felfelé ívelő családi fogyasztás nem rendítette meg befolyásukat.

Bizonyára szembetűnő a főútvonalakon sétálóknak, hogy a turkálók menő árushelyeket is elfoglaltak az elmúlt években, nem egyszer régen patinásnak számító ruhásboltok, butikok helyét.

Hol is tudunk ékszert és használt rucit venni

Az óra- ékszerüzletek száma az elmúlt fél évtizedben csökkent. 2011-ben még 2.400 üzletben lehetett válogatni, ez a szám 2015-re 2.100-ra csökkent. cserélődtek is persze a piaci szereplők.

A használt cikk árusítóhelyek száma érdekes módon úgyszintén csökkent, a forgalom bővülés ellenére is. Számuk 2011-ben hétezer körül mozgott, 2015-ben viszont már kisebb volt ennél, 6.700.

A teljes kiskereskedelemnek egyébként 140 ezer boltja, áruháza van, az említett óra-, ékszerpiacnak valamint használtcikkeknek együttvéve közel 9 ezer.

A különféle iparcikk üzletek 90 ezer darabos hadának közel 10%-át adják az óra- és ékszer, valamint használt cikk boltok, ami nem kevés.

(blokkk.com, 2016. március 18.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.