iparospiac₪próbafülke

A használt rucis Sawappis

A turkáló már rég nem a szegények "kiváltsága". 

Az első pillanattól nyereséget termel az egy éve működő Swappis, ez idő alatt több mint 5 tonna ruha ment már át az alapító, Fritzson-Bajdor Tünde kezei között, írja a HVG. Dobos Emese írása. A siker nem egyedi: szakértők szerint a használt ruhák piaca pár éven belül lehagyhatja a jelenleg egyeduralkodó fast fashiont is.

Svédországból jött az ötlet és a gazdája is: Fritzson-Bajdor Tünde itthon egy éve indította el a Swappis Ruhaforgót, amelynek neve (ejtsd: szvopisz) az angol swap (cserélni) igéből és a svéd loppis, vagyis bolhapiac szóból állt össze. A hazai elődjét az alapító Svédországban már közel 400 négyzetméteren sikerre vitte, olyannyira – meséli –, hogy a mai napig kap üzeneteket korábbi törzsvásárlóitól, milyen jó lenne, ha újranyitna.

Tünde még svéd férje révén 2005-ben költözött az idén világhírűvé vált 16 éves környezetvédő aktivista, Greta Thunberg hazájába, az uppsalai egyetemen végezte el a fenntartható fejlődés mesterképzést. Szakmai gyakorlatát is egy fenntartható divattal foglalkozó tanácsadó és oktatásszervező intézménynél töltötte, így magától értetődő volt, hogy ebbe az irányba indult el. Amikor 2017-ben családjával hazaköltözött, az is egyértelmű volt, hogy kereskedelmi modelljét meghonosítja itthon is.

Svédországban is van turi

Svédországban nagy kultúrája van a használt ruhának, az adományboltoknak és a bolhapiacoknak is, ahol a kommunikáció erős eleme a fenntarthatóság, és a svédek gyakran szerveznek ruhacseréket. A kint inkább a fiatalok körében népszerű „egyszer használatos” fast fashion ruhák kora kezd lejárni, világszerte egyre többen fordulnak el a pazarló divatfogyasztástól.

A márkás darabokra gyorsan lecsapnak /// Túl olcsó? © Túry Gergely

„Sok diák és kreatíviparban dolgozó is szereti az alternatívabb, vintage holmikat, mert különleges darabokra lelnek használtan, nem utolsósorban alacsonyabb áron – meséli. Ám amíg itthon sokáig a szegényebbeké volt a turkáló, kint – pénztárcavastagságtól függetlenül – egy tudatos réteg vásárol használt holmikat. A másodkézből származó darabok Magyarországon is már évek óta egyre sikkesebbnek számítanak. Itthon még tartja magát a turkáló elnevezés, pedig pejoratív: nem divatos és a tudatosságot sem adja vissza.

Angolszász területeken a magasabb státuszt jelző second hand, a preloved vagy a preowned kifejezést használják” – mondja Tünde.

Ami még fontosabb különbség, hogy Svédországban helyben gyűjtik be a ruhákat, és számtalan programot és vállalkozást, applikációkat és online felületeket építenek erre, Magyarországon ezzel szemben a használt ruhák szinte egész piacát lefedik az olyan nagy szereplők, mint a Háda, a Humana vagy a Cream. Ráadásul itthon a ruhagyűjtésnek egyáltalán nincs kiépített rendszere és leginkább importból származó ruhák között válogathatunk a használtruha-kereskedésekben – ennek az ökológiai lábnyoma is klasszisokkal nagyobb, mintha hazai gyűjtésből származnának a ruhák.

Swappis, az meg mi

A vállalkozás arra a dilemmára ad választ, hogy mit csináljunk a már nem hordott, de még jó állapotban lévő ruháinkkal, ha nem szeretnénk azokat a szemétbe dobni. És persze sokan viszont is látnák a ruhák árának egy részét – ha már egyszer megvették. Az elmúlt években Budapesten is egyre népszerűbbek a gardróbvásárok és közösségi ruhacserék, azonban nem mindenkinek van kedve egész nap ülni a standja mellett. Se szeri, se száma már a használt ruhák eladására szakosodott Facebook-csoportoknak vagy Instagram-profiloknak is, de nem biztos, hogy megéri a vesződést. A Swappisszal viszont egy füst alatt megválhatunk ezektől a ruháktól.

Annyi a dolgunk, hogy kiválogatjuk azokat a ruhadarabokat és kiegészítőket, amelyeket már nem hordunk, és bevisszük azokat a Swappis-raktárba a nyitvatartási idejükben. A darabokat átnézik és értéküknek megfelelően pontokat kapunk értünk, amelyeket akár azonnal be is válthatunk egy régi-új termék árának az 50 százalékáig, de át is ruházhatjuk azokat, és lejárati idejük sincsen. Míg ott jártunk, volt, aki több mint húszezer, de hetven-nyolcvanezer forint értékben is vitt be holmikat. Persze bárki betévedhet a Swappisba és válogathat az ott lévő darabok közül, viszont tagoknak minden féláron van. Bár így is 500 forinttól indulnak az árak, és a legdrágább holmik is 10 ezer forintba kerülnek.

© Túry Gergely

Használt ruciban is van bolt

Ha bárki kételkedne a használt ruhában rejlő üzletben, az ne tegye: a szintén használt, csak éppen luxusholmikban utazó online kereskedő thredUp cég és a GlobalData legújabb kutatása alapján egy 24 milliárd dolláros üzletágról beszélhetünk, amely a szakértők szerint az elmúlt években meginduló dinamikus növekedés függvényében 2024-re megduplázódhat – ezzel nagyobb ágazattá válhat, mint a jelenleg élen járó fast fashion.

Egy másik online használt ruhákat kínáló cég, a Patatam idei felmérése szerint a brit nők szekrényében átlagosan 500 font értékű sosem hordott holmi található – ez összesen 13 milliárd font, ha a szigetország lakosságára levetítjük. A kutatók továbbá azt is hangsúlyozzák, hogy egy olyan szegmensről beszélünk, amely minden társadalmi, fogyasztói réteget megcéloz, és különösen a Z generáció tagjai (vagyis az 1995 és 2000 között születettek) lesznek lelkes használtruha-vásárlók.

„Az ötven év felettiek sokkal tudatosabbak, a szüleink generációja még nem volt ennyire túlfogyasztó, mint a mostani 20-40 évesek. A fiatalok, a »Greta-generáció« pedig már így nőtt fel, egyre kisebb koruktól természetes nekik a tudatosság és a felelős szemlélet” – mondja Tünde. A használt ruha vásárlása korántsem pénz, hanem tudatosság kérdése, ez a réteg itthon is egyre csak nő.

Van olyan 15 éves vásárlóm, aki elvből nem vesz új ruhát, mert tisztában van a divatipar környezetszennyező, kizsákmányoló voltával – meséli.

A Swappis jelenleg a teljes munkaidőben dolgozó Tünde mellett még két embernek ad munkát, és az első pillanattól fogva profitot termel, már heti két nap csak a raktárrendezésé és az újonnan beérkező ruhák feldolgozásáé. „Itthon gyakorlatilag nulla befektetéssel kezdtem a Svédországból magammal hozott állványokkal, a vállfák egy részét is ingyen szereztem. Nyugtatömbbel indultam, a pénztárgép árát már a második havi bevételből finanszíroztam, és ezt a raktárat is úgy ajánlotta valaki jutányos áron.

Mivel használt ruhákról beszélünk, nem is várják el az emberek a csilli-villi üzletbelsőt, sőt sokaknak tetszik ez az indusztriális és eklektikus, kicsit romkocsmákra emlékeztető belső” – meséli a hazai indulásról. Ráadásul különösebben nem is reklámozták a vállalkozást, meglepőnek tűnhet, de még a pesthidegkúti raktárba is betévednek az érdeklődők. Tünde a kereskedelmet is a mély vízbe ugorva tanulta meg, mára megszerette, hogy a tudatosság mellett némi humorral és kreativitással megspékelve kedvet is kell adnia az embereknek ezekhez a ruhákhoz.

Swappis az annyi, mint

Úgy tartja a mondás, hogy ami valakinek szemét, az másnak kincs: ahogy beléptünk a 140 m2-es főhadiszállásra, meg is akadt a szemünk egy Gianfranco Ferré papucson, egy Max Mara táskán és egy Stella McCartney x adidas hátizsákon. De gondoljunk bátran egy korszakra, évtizedre vagy stílusra, biztosan találunk a sokszínű felhozatalban kedvünkre valót. Könnyen bukkanunk Ralph Lauren, Armani, Calvin Klein darabokra, Prada cipőre, Levi’s vagy akár Dolce & Gabbana farmerekre is.

Egyszer egy eredeti Louis Vuitton-táskára csaptak le 10 000 forintért. Na, akkor elgondolkodtam azon, hogy ezt túl olcsón adtuk el

– mondja Tünde nevetve. Viszont akármilyen márkás is egy ruhadarab vagy kiegészítő, az emberek nem fizetnének ki annyival magasabb árat: „használt dolgokat pont azért vesz az ember, mert jól akar járni. Ötezer forintnál drágábban már lassan kel el egy termék”. És Tünde nem is tartaná korrektnek, ha nagy differencia lenne a márkás termékek árai között, hiszen Magyarországon sok dizájnerholmi kering a másodlagos piacon, így lehet, hogy az eladója is már használtan (és jutányos áron) csapott le rá.

Second hand, preloved vagy preowned /// A turkáló nem menő
© Túry Gergely

De visznek be hozzá irhakabátokat, szőrmebundákat is, egyszer egy Náray-kosztümöt adott el Tünde úgy, hogy egy nő a lányának vette meg – hogy majd 5 év múlva belenő a különleges darabba. Hogy egyre több ruhát adnak be (sokan egy költözés miatt szinte a teljes, kifogástalan ruhatárukat otthagyják), a kínálat is egyre szélesebb és színesebb, továbbá folyamatosan selejtezik le a kevésbé érdekes ruhákat. Általában 1-3 hónapon belül új tulajdonosra találnak a darabok, ami nem, azok adományba mennek, vagy újrahasznosítás céljával adják le őket. Viszont ne gondoljuk, hogy csak használt holmikba futunk: rengeteg új, eredeti címkével ellátott ruhadarab is bekerül a Swappisba, és sok vásárló visszajelzése alapján jobb minőségűek is az itt található darabok, mint a többi, hazai használt ruha üzlet kínálatában.

Nem dobunk a szemétbe

A másodkézből származó ruhakereskedelem kapcsán elengedhetetlen a közösségépítés és a szemléletformálás is: „az emberek kíváncsiak és kérdeznek, nagyon jókat lehet a vásárlókkal beszélgetni akár a divatiparról, főleg, ha már »beszélik« a tudatosság nyelvét. Amikor a svéd Swappist elindítottam, akkor éreztem azt, hogy a vállalkozásom révén – mivel napi szinten találkozom, beszélgetek emberekkel, fogyasztókkal – jobban része vagyok a társadalomnak. Azonnali visszajelzést kapok, hallgatom a véleményüket, látom a hozzáállásukat, kicsit olyan, mint egy folyamatos piackutatás” – meséli.

Rengeteg törzsvásárlója van, a hazai Swappis-közösség már 1500 tagot számlál, akik közül sokan gyakori visszatérők. „A személyesség és a beszélgetések miatt jönnek vissza és imádnak bóklászni az újonnan beérkezett ruhák között, a kíváncsiság is hajtja őket, hogy mi jött be, amióta nem jártak nálam. Egyszerűen szükség van az emberi kontaktusra, akár arra is, hogy visszajelzést adj, hogy az adott ruha jól áll-e nekik. Igénylik azt, hogy egy ismerős arccal találkozzanak, és tudják, hogy ha jönnek, engem itt találnak.

Ez ugyanolyan, mint ahogy régen működött: megvolt, hogy kitől vetted a húst, a zöldséget, kihez jártál fodrászhoz

– mondja Tünde. Minden bevitt ruhadarab transzparensen ki is kerül, amitől még inkább magukénak érzik a vásárlók a Swappist, és amikor újból eljönnek, nevetve jegyzik meg, hogy felfedezték a saját holmijukat a sorok között vagy akár a közösségi média oldalunkon és észreveszik, hogy eladtuk-e már például a szoknyájukat.”

A webshop is az üzletbe terel /// Próba szerencse alapon
© Túry Gergely

Nőhet is akár a Swappis

A növekedés szempontjából a Swappis a „lassú víz partot mos” elvét követi. Jelenleg a saját honlap mellett a közösségi média felületein találhatóak meg. „A stílustanácsadás is fontos, hogy megmutassuk, mit hogyan, mivel lehet hordani. Sokan jönnek el csak amiatt, mert megláttak egy felsőt az Instagram-oldalunkon. Ez is olyan, hogy mindenkinek az kell, ami a kirakatban van. Viszont szükség van az online jelenlétre, mert enélkül olyan, mintha egy dobozban lennél, elzárva a külvilágtól.” A még nagyobb láthatóság végett egy webshopon is dolgoznak, ahová a különlegesebb, exkluzívabb, vintage darabok kerülnek majd be, azonban Tünde nem hisz úgy az online kereskedelemben: „az eddigi tapasztalataim alapján a webshop is inkább az üzletbe tereli be az embereket. Egy ruhát fel kell próbálni, meg kell fogni az anyagot” – véli.

Egy frekventált helyen lévő, belvárosi üzlet nyitását a magasabb költségek miatt is egyelőre – nem tudja, hogy gyávaságból vagy kényelemből – még nem merte meglépni, a jelenlegi helyet pedig ilyen ütemben elég hamar ki fogják nőni. Egy lehetséges opció számára egy franchise-hálózat elindítása, hiszen legalább havonta egy ilyen irányú, komoly megkeresést kap az alapító. „Nagy falatnak és egyelőre álomszerűnek tűnik, hogy a Swappis nemzetközi lánccá nője ki magát – mondja Tünde. – De amiatt is, hogy a médiában egyre inkább helyet kap a fenntarthatóság, mindenki tudja már, mi az a klímaváltozás vagy ökolábnyom, és azt, hogy ő mit tehet ezek csökkentéséért.

Ha valaki csak a pénzt látja ebben, az nem lesz jó képviselője ennek az ügynek.”

(HVG, 2019. július 4., Dobos Emese írása)

 

Kilós ruha: nem bírjuk abbahagyni

A turipiac nem lóg ki a sorból, itt is van munkaerőhiány. És a weben is megy. A Háda viszi a turkálók 40%-át. De már nem nő a báláspiac, a turkálók száma pedig folyamatosan csökken. A legtöbb turkáló Budapesten, ezen belül pedig az ötödik kerületben van még mindig. A plázákban 50 turkálót találsz. És a vajon Brexit mit hoz a használt angol ruhának.

Megállt a használtcikk piac, 2015 óta már nem nő, de nagyságrendje nem változott, bő 30 milliárdot elköltenek ott is a vásárlók. 2019 első negyedévében is annyiért turkáltunk, mint korábban. Előtte ugyanakkor egy évtized alatt háromszorosára futott fel a használt cuccok piaca. Nem csak ruha, hiszen van antikvárium, használt műszaki cikk, főleg mobiltelefon is használt a boltban, de a nagyja a ruha.

2012-ben még hétezer-négyszáz használt cikkes bolt volt, ma már csak ötezer-hétszáz található. Ezek zöme kisbolt, bár akadnak nagyobb vállalkozások is a piacon. A legtöbb Budapesten van, ezer feletti számban, a fővárosban pedig az ötödik kerületben található 109, más kerületekben jóval kevesebb turkáló akad. Az ország közepén a számuk másfél ezer felett mozog, a Dunántúlon is hasonló számban találunk még turkálót, de a keleti országrészben már több mint kétezer-hatszáz a boltszám.

Piacvezető a Háda és a plázák sem ússzák meg

A bevásárlóközpontokban is vannak a turkálók, kereken 50 darab. Úgy látszik, ott is van még keletje. 

Sok minden változott a turkálókban is. Számos turkáló a weben is kínálja portékáját, közöttük jó néhány külhoni vállalkozás (angol, bolgár, lengyel is akad például közöttük, magyar nyelvű honlappal). A korábbi kilós ártenger is módosult, egyre több a darabáras használt portéka. Úgy látszik azért így jobban hozza a pénzt és ennek köszönhető, hogy bár sokkal - negyedével - kevesebb a turkáló, a bevételük nem csökkent.

A legmenőbbek egyike az angol használt ruha, de az majd csak később derül ki, a Brexit mennyit visz el a használt ruhások konyhájáról. A származási helyeket nézve listavezetők között van az angol után a holland forrás, de az olaszok is valahol az élbolyban tanyáznak.

A nagyobb használt ruhaboltosoknál 210 ezer forint körül van az eladók havi bruttó átlagkeresete, ami azért a 240 ezer forint körüli boltos átlagnál kevesebb, de például a ruhás piaci eladó 190 ezer forintjánál több. Ruhaboltban, cipőboltban 230 ezer forint felett lehet bruttóban keresni, így nem véletlen, hogy a piacvezető Háda 80 boltjában 20 állást hirdet, minden negyedikben.

Van már outlet is a használt ruhás boltok között, valószínűleg ez a másodszori kifutást jelentheti, hiszen a gyakoribb ruhacsere az egyik reklámfogás ebben a körben. És minek dobják ki a régit akkor, amikor az outlet jól cseng.

Nagykereskedelem nélkül nem megy a turkálós ruhapiac sem, a Háda is csinálja, a Textrade-nek pedig ez az üzletmenete, korábban még állami támogatást is kapott beruházásához. De exportál is szépen, 5 milliárd forint értékre is felfutott a külhoni eladása, ami több volt, mint a belföldi értékesítése. Úgy látszik, máshol is megy a turkálós piac.

A többiek már kisebbek, de például a Humana 11 boltot visz a turkálók piacán. És a nagyobbaknak azért boltonként össze kell hozniuk 10 millió forint feletti forgalmat, különben nem tudnának megélni. Kell persze itt is az akció, a pontgyűjtés és minden máshol szokványos vásárlócsalogató eszköz.

  2015 2016 2017 2018
HÁDA 11,8 12,8 13,8 14,3
Textrade 3,2 5,2 3,6 3,6
Humana 1,2 1,3 1,4 1,4
Cream 1,1 1,3 1,4 1,4
Ruhafalva
0,3
0,3
0,3
0,3
teljes használt piac
32
34
33
34
Forrás: KSH, Elektronikus Beszámoló Portál, érték: milliárd forint, mérlegadat: bruttóba számolva, csak belföldi értékesítés

A turkálók is keresik a fogást a vásárlókon

A használt ruhás piac megtorpanása nyilván összefügg azzal, hogy az elmúlt esztendőkben nagyot nőttek a bérek, és ennek egyik hozadékaként megugrott az újruhás boltok piaca. Szerepet játszik a fash fasion hálózatok filléreskedése is, és hát azért ott vannak a kínai boltok is. Tehát van verseny a ruhás piacon az olcsóságban, a darabáras használt holminak meg kell ütköznie a kínai piac, vagy éppen egy fast fashion akcióval is. De hát a döntő, hogy van több szabadon elkölthető pénz is a vásárló zsebében, amiből ide is, oda is cseppenhet-csurranhat. Hát ennek most a turik isszák a levét.

Akad turkáló, ahol árufeltöltés minden nap van, de akad olyan is, ahol csak hetente hirdetik a cserét. A webturin ez azért gyorsabban megy, a leggyakoribb a napi egy-két frissítés. És persze a webturinak követnie kell percnyi pontossággal, mi az ami elkelt, azt jobb azonnal törölni a honlapról, különben csalódott lesz a másodiknak ugyanazt kiválasztó és a kosárra hiába kattintgató vásárló.

Kulcsszavak az osztályozott, a válogatott, a bálabontás, az újszerű, az extra minőség. Úgy tűnik, a korábban népszerű kilós árat sok helyen felváltotta az egyes darabokra szabott darabár, ami a vásárlónak is elegánsabb kínálatként hangzik. Igyekeznek a turkálók felturbózni a használt ruha minőségét is. 

És a divatra is figyelni kell, bármilyen furcsán hangzik is. A használtruha vásárlók is az újszerű minőséget kedvelik, csak olcsóbbért.

(blokkk.com, 2019. június 28.)

 

A nagy turkáló: Afrika

Hatalmas üzlet Afrika fejlődő országaiban a second hand, azaz a használt ruha kereskedelme.

Az alig három évtizede indult felfutás eredményeként, már százezer tonnás nagyságrendben mérhető az a mennyiség, ami a kontinens országaiba évente érkezik. Kérdés, jó-e az országoknak, ha lakosaik fillérekért hordhatják világmárkák darabjait úgy, hogy azokat a jótékonysági boltok is leselejtezik, és közben akár gyárthatnának maguknak is öltözéket - teszi fel a kérdést az Origo.

Minél többféle ruhát, minél olcsóbban – talán ez lehetne az afrikai használtruha árusítás jelmondata. Tény, hogy a kontinens számos országában, főként a nagyvárosok peremének piacain, potom összegek ellenében fel lehet rántani egy Tommy Hilfiger nadrágot, vagy egy Burberry dzsekit – írja beszámolójában az Africanews. Ám még a londoni árak töredékéért megvehető márkás ruhák sem tudják teljesen háttérbe szorítani annak kritikáját, hogy a térségbe számolatlanul beáramló használt ruha esélyt sem ad a helyi textilgyártás és feldolgozóipar felfuttatására.

Egymilliárd ember a turkálókban

Ghána, Nigéria, Elefántcsontpart, Tanzánia, Benin, Uganda, és elsődlegesen Kenya: ezekben az eltérő adottságú és fejlettségű afrikai országokban az bizonyosan közös, hogy a használt ruházat legnagyobb piacainak számítanak. Ezekben a fejlődő országokban a lakosság igen nagy hányada öltözködik olyan ruhákba is, amelyek a nyugati fejlett országokban eredeti viselőjüknek már nem kellettek.

A megunt, elnyűtt, levetett darabok így aztán furcsa, sajátos hidat képeznek az Egyesült Királyság, Európa fejlett államai, az USA, illetve az afrikai országok szerényebb jövedelmi viszonyokkal bíró polgárai között.

Történik mindez úgy, hogy a ruhák sokszor kétszeresen is leselejtezettek.

Az Afrikába érkező használtruha-szállítmányok jelentős részét ugyanis olyan darabok adják, amelyeket sokszor a „charity shopok”, azaz jótékony célokat szolgáló boltok is leselejteznek, de legalábbis még egyszer leválogatnak. A levetett ruhák aztán több száz, vagy több ezer tengeri mérföldet is utaznak, mire másodlagos piacukra érnek.

Ott pedig nagy azokra a kereslet, hiszen a feltörekvő országok polgárainak - többségüknek - jövedelmi viszonyai nem tennék lehetővé, hogy új, márkásabb vagy drágább ruhákat vegyenek maguknak.

Kenya az egyik legnagyobb befogadója a használt ruháknak. Csak ebbe az egy országba évente mintegy 100 ezer tonnányi szállítmány érkezik azokból. A kormány pedig pártolja az üzletet, azzal érvelve, hogy az olcsó külföldi ruhák belföldi értékesítése tízezres nagyságrendben járul hozzá a munkahelyek számához.

A kenyaiak pedig igényük szerint vásárolhatnak maguknak márkás ruhákat, olyan darabokat, melyek újként – például egy Ralp Lauren khaki – gyakran többe kerülnek egy nyugati országban, mint amekkora a kispénzű kenyai vásárlók havi jövedelme.

Pedig régen volt ruhaiparuk is

A használt turkálós – vagy épp nagyon is rendezett körülmények között árult – ruhák afrikai piacainak látványos szárnyalása egyértelműen annak köszönhető, hogy az áru az ottani jövedelmi viszonyokhoz illeszkedve olcsó, és van is rá kereslet. Ez korábban nem volt így.

Az 1980-as, 1990-es évekig a legtöbb országban magas vámtarifákkal és a helyi gyártás támogatásával védték a ruhaipart az olcsó import áruktól. Ezeket a védőmechanizmusokat azonban Kenyában és másutt is, lebontották akkor, amikor a Világbank, valamint a Nemzetközi Valutaalap támogatásával megvalósuló, átfogó fejlesztési programok indultak.

E szervezetek ugyanis gyakran azt várták a támogatásért cserébe, hogy a protekcionista gazdasági intézkedéseket lágyabb, piaci jellegű szabályozás váltsa fel.

Ennek következtében sok helyi gyártó felhagyott tevékenységével, mert nem tudott versenyezni az olcsón beáramló használt ruhákkal.

Az Afrikai Pamut és Textilszövetség közlése szerint, például Kenya textilgyárainak 85 százaléka már az 1990-es évek elején bezárt, a gyapottermelés a korábbi tizedére esett vissza.

Figyelemreméltó körülmény ugyanakkor, hogy az afrikai országokban a szintén nagyon olcsónak számító kínai ruházat importja sem tett szert komoly gazdasági jelentőségre, függetlenül attól, hogy ezek új termékeket jelentenek. Ennek magyarázata, hogy a vásárlók nem voltak megelégedve azok minőségével, és továbbra is a használt ruhákat részesítik előnyben.

A használt póló rögös útja
 
A használtruha-kereskedelem sokmillió dolláros üzlet. A nyugati jótékonysági boltok igen gyakran csak a leadott ruházati mennyiség negyedét tartják meg. A többit kilogrammonként akár 90 dollárcentért (kb. 230 forint) adják el az exportőröknek. A ruházat gyűjtőpontokban kerül konténerekbe. Egy 2 TEU-s konténerbe 550 bála fér, egy bála nagyjából 45 kilogramm súlyú. Így egyetlen tonna konténerben mintegy 25 tonna használtruha indul el a kontinensre. Mire a ruha a boltokba vagy a piacokra jut, nemcsak a kikötőkben vetik ki rá a - korábbinál mérsékeltebb - vámokat, hanem általában az árusítási helyüknek otthont adó települések is külön rendeletekkel veszik le konténerenkénti sápot az olcsó nyugati turkálós ruháról.

És mikor lesz ennek vége

A nyugati használt ruházatra óriási kereslet van az említett afrikai országokban. Ennek ellenére a gyakorlat kritikusai gyakran érvelnek azzal, ha az államok nem vetnek gátat a levetett darabok féktelen importjának, nincs esély arra, hogy az országok saját ruhaipara magára találjon és prosperáló pályára lépjen.

Ez azonban akkor sem tűnik egyszerűnek, ha valamelyik ország arra szánná rá magát, hogy újra erős vámokkal és más, importkorlátozó rendelkezésekkel védi meg saját textilgyártását. PéldáulRuanda komoly diplomáciai perpatvarba keveredett a most épp Kínával szemben védővámokat bevető USA-val. Az afrikai ország ugyanis idén februárban – egy közösségi határozat végrehajtásaként – betiltotta a használt ruhák importját. A Kelet-afrikai Közösség öt tagországa egységesen fogadta el a ruhaimport tilalmát, ám végül egyedül Ruanda ültette át a gyakorlatba is. Az Egyesült Államok válaszként felfüggesztette Ruanda országának AGOA-tagságát. Az ehhez a szabadkereskedelmi programhoz társult szubszaharai országok, vámmentesen szállíthatnak az USA-ba. Ezért cserébe az Egyesült Államok elvárja az érintett országoktól, hogy azok ne állítsanak akadályokat a világ vezető hatalmának befektetési és kereskedelmi tevékenysége elé.

Kenya, Tanzánia és Uganda inkább az AGOA nyújtotta előnyöket választva, kifarolt a használt ruha importját visszaszorító döntés mögül, Ruanda viszont tartja magát a végrehajtáshoz.

A külkereskedelmi mérleg nyelve ugyanakkor az USA fele billen: Ruanda, Tanzánia és Uganda összesen 43 millió dollár értékben exportált az USA-ba 2016-ban. Ugyanebben az évben az USA e három országba összesen 281 millió dollár értékben bonyolított kivitelt.

Az ENSZ legfrissebb becslése szerint az afrikaiak 80 százaléka használt ruhákba öltözködik.

Mindenesetre nincs egyetértés abban, hogyan lehetne ezt a helyzetet úgy megoldani, hogy abból mindenki nyertesen kerülhessen ki. Annak ellentmondásosságát jól mutatja, hogy Afrikában egyébként olcsó gyapottermelésre képes államok – Mali, Csád, Burkina Faso, Uganda – lakói lényegében használt ruhákba öltözködnek akkor, amikor a ruhák alapanyagát maguk is elő tudják állítani. Egyes elemzők épp ennek kapcsán jegyzik meg, nem önmagában a használt ruha import, hanem az tett be a helyi ruhagyártásnak, hogy az nem volt elég hatékony a versenyben való helytálláshoz.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne potenciál az afrikai textilgyártásban. Az egyik elemzőnél rámutatnak arra, Afrika szédületes ütemben növeli feldolgozóipara teljesítményét, ahova a ruhagyártás is sorolható. A 2016-os 500 milliárd dollárról 2025-re majdnem duplájára, 930 milliárd dollárra nőhet annak volumene.

Kérdés az, milyen úton induljanak el a leginkább érintett országok: saját textilgyártást építsenek és futtassanak fel, akár erőnek erejével is kiszorítva a nyugati használt ruhát a piacokról, vagy fogadják el, hogy szerény jövedelmű állampolgáraik a beáramló bálákból öltözködnek.

Mivel a használt ruha értékesítése a vásárlók részére nagyrészt a hagyományos piacokon történik, ezért annak nagyságrendjét megbecsülni is nehéz. Sok bank azonban így is meglátta az üzleti lehetőséget a „turizásban", és kifejezetten a ruházati kereskedőkre gondolva kínál banki termékeket és szolgáltatásokat a bálás ruha igazi fellegváraiban.

(Origo, 2018. május 1.)

 

Kisebb úr az olcsóság - megtorpant a turipiac

Férfi zakó két és félezerért? Kevesebb a turkáló és már nem nő a piacuk. A fast fashion és a kínai bolt kemény dió. Meg a vastagabb pénztárca. De a weben is ott vannak. És a belvárosban van a legtöbb turi.

A turkáló egyik titka a bálabontás, a friss áru kidobása a pultra, az árucsere. Nyomják is ezt ezerrel a reklámjukban, hiszen ha valahol, akkor itt valóban csak egyedi darabok találhatók, de azért a jó fogáshoz elkél a turkálás. Itt mindenből csak egy van, nincs olyan, hogy egy számmal kisebb, vagy nagyobb kellene ugyanabból (legalább is csekély a valószínűsége). És ha botladozik is a piac, azért a weben ők is ott vannak. Öltözz Ki, Csiniruha, Il Primo Shop, Luxusturi, Ruhacuka, Webbizi, Ruhásdoboz, Ruhaözön, Webturkáló, hosszú lenne mindet felsorolni. A weben pedig már percenként lehet frissíteni az árukészletet. 

De miből is lettek a turkálók

Hajdanán a bizományi volt a használt cuccok fellegvára, volt ott minden, műszaki ketyerék is, de hát ez a piac is átalakult. A turkálók rohamának rajtjához három évtizednyire kell visszatekinteni, amikor a holland géprongyból eladható ruhadarabokat bányásztak ki rámenős boltosok. A vásárló pedig nem volt rest bemenni a használt boltba és turkálni, válogatni, hiszen olcsón, utazást megkímélve jutott divatosnak számító cuccokhoz.

Ja, hogy valaki már hordta? De hát minden ruhát előbb-utóbb felvesz valaki, ha eladták a boltban, így az itt vásárlók nem sokat hezitáltak emiatt, esetleg a biztonság kedvéért kimosták. (A használt műszaki cikkek adás-vételéről csak annyit, hogy ma is van ilyen, nagyobb súllyal a számítógépek és a mobiltelefonok körében. A többit - mosógép, hűtő, porszívó - inkább kézen-közön adják-veszik, erős piaca azonban ezeknek már nincs, persze az élettartamuk sem olyan, mint például régen a Szaratov hűtőnek, hogy érdemes legyen ezzel üzletelni.)

Szépen húzott is a turipiac, hiszen a legutóbbi egy évtized alatt a jegyzett 10-12 milliárd forintos forgalom 35-36 milliárdra nőtt, ami háromszoros megugrás. A használt piac növekedése folyamatos volt, évről évre gyarapodtak a turkálok. Egészen 2016-ig, amikor megállt a növekedés, 2017-ben is csak vánszorgott a használtruha piac, nem mozdult előre a korábbiakhoz képest.

A használt ruhás boltok száma másfél évtizeddel ezelőtt - 2000 táján - ötezer felett mozgolódott, de felfelé, számuk bővült. A boltszám 2012-ben érte el a csúcsot, 7.416 darabbal, ezt követően viszont olvadozni kezdett a használtruha boltok hálózata. A legutóbbi boltszámláláskor - 2017 derekán - már csak hatezer-egyszáz használt ruhás butik állt a lábán, tehát közel ötödük elbukott. (A boltszám csökkenése egyébként minden áruterületen megfigyelhető, az újruhás boltoknál is).

A használt ruhás piac megtorpanása nyilván összefügg azzal, hogy főleg az elmúlt egy-két esztendőben nagyot nőttek a bérek, és ennek egyik hozadékaként megugrott az újruhás boltok piaca. Tíz évvel ezelőtt 400 milliárd forintot költöttünk új ruhákra, 2017-ben ennek a kétszerese, több mint 800 milliárd forint is kifolyt a kezünkből a ruhás áruházakban, butikokban, cipőboltokban. De ennek a növekedésnek a java az időszak második feléhez kötődik, tehát - főleg a vége - egybeesik a használtruha vásárlások lefékeződésével. Ebben persze szerepet játszik a fash fasion hálózatok filléreskedése is, amit nem kell szó szerint érteni, de azért az olcsóság nagyon is jellemző ebben a körben, és hát azért - ugyancsak több évtizedes múlttal - ott vannak a kínai boltok is. Tehát van verseny a ruhás piacon az olcsóságban. De van több szabadon elkölthető pénz is a vásárló zsebében, amiből ide is, oda is cseppenhet-csurranhat. Hát ennek most a turik isszák a keserű levét.

A használtboltos eladó bére mennyi is

Bátor az a használtruha kereskedés, amelyik úgy keres eladót apróhirdetésben, hogy "140 ezer kézbe" (de azért ott van a hirdetésnél, hogy a havi bruttó 210 ezer, így legyünk jó szándékúak és feltételezzük, hogy a "kézbe" kifejezés csak annyit jelent, nem utalják, hanem borítékban - vagy anélkül - adják a bérfejtett bért). És több üzletbe is keres eladót.

Bérben már nem az olcsóság jellemzi a használtruhás boltot, bár az eladók 177 ezer forintos havi bruttó átlagkeresete elmarad az újruhás boltokétól (ott egy tízezressel több) és a többi bolt átlagától (az meg 195 ezer körül mozgolódik), de nem is a sor végén kullog. A (négy főnél) nagyobb turikban körülbelül másfél ezer eladó dolgozik. A ruházati kereskedelemben nem kötelező a szakképesítés, így az átlagkeresetek jóval a 138 ezres minimálbér felett vannak azért.

A legnagyobb használtuhás hálózat a Háda, aki még a plázákba is betört 10 milliárd feletti forgalmával, félezer emberével, ami azt jelenti, hogy a piac nagyjából harmadát viszi is. A többiekre a százmilliárdos nagyságrendű árbevétel jellemző, bár akad még milliárd közeli is.

Kell persze beszerzési forrás is. A legnagyobb használt ruhás nagykereskedő a székesfehérvári TexTrade, évi 4-5 milliárd körüli árbevétellel, több mint 300 dolgozóval. Persze, vannak mások is, sőt, a Háda maga nagykereskedik is.

Budapesten a belvárosban van a legtöbb turkáló

Tehát nem csak új ruhát próbálgatnak a vásárlók a boltokban, hanem használtat is. Van, akinek csak erre futja, van, aki pedig ezen, vagy ezen is spórol. De hol is vannak a turkálók?

A legtöbb turival természetesen Budapesten találkozni, több mint ezerkétszáz közül lehet válogatni. Az már viszont kevésbé tűnik természetesnek, hogy a fővárosban a legtöbb használtcikkes bolt a belvárosban lelhető meg, szám szerint is a legtöbb az ötödik kerületben (123 darab). És ha a szűken vett belvároshoz hozzácsapunk néhány szomszédos kerületet is (VI., VII., VIII., IX, XIII.), akkor már tetemesebb a súly, hiszen ez már több mint félezer turkálót jelent. A legkevesebb a XXII. kerületben van, 8, de a XXIII. kerületben is csak eggyel több van a sorban utolsónál.

Pest megyében általában mindenből sok van, turkálóból szinte darabra pontosan annyi (561), mint a fővárosban a belvárosi körben. A többi megyét nézve a legtöbb használtruhás üzlet Szabolcsban található (509), a legkevesebb Nógrádban (121). Hajdú, Csongrád és Békés megyékben is átlag feletti a számuk (300-400 darab között).

Turkálótitkok

Akad turkáló, ahol árufeltöltés minden nap van, de akad olyan is, ahol csak hetente hirdetik a cserét. A webturin ez azért gyorsabban megy, a leggyakoribb a napi egy-két frissítés. És persze a webturinak figyelnie kell percnyi pontossággal, mi az ami elkelt, azt jobb azonnal törölni a honlapról, különben csalódott lesz a másodiknak ugyanazt kiválasztó és a kosárra hiába kattintgató vásárló.

Itt is van akció, nem is kevés, az már más kérdés persze, mint mindenütt, hogy kinek mi is jut abból. Ajándékutalvány is kapható.

Kulcsszavak az osztályozott, a válogatott, a bálabontás, az újszerű, az extra minőség.

Úgy tűnik, a korábban népszerű kilós árat sok helyen felváltotta az egyes darabokra szabott darabár, ez azért a vásárlónak is elegánsabb kínálat lehet.

A származási helyeket nézve listavezető az angol, majd a holland forrás, de az olaszok is valahol az élbolyban tanyáznak. Van persze más is.

A nagykereskedők azért inkább bálákban és kilóban számolják az árat, akad 180 forintért is, de gyakoribb a 2-300 forintos kilós ár, de van 6-700 forintos is. A nagyker után a turiboltos bíbelődhet azzal, hogy bálabontást a vásárló jelenlétében tartja (sorok várhatnak bálabontásra) és kilóra adja, vagy nekiáll maga válogatni és egyenként beárazni. Ez azért nem könnyű, hiszen éles a turkálók egymás közti versenye és itt azért nehéz ráfogni a vásárlóra, hogy nem árérzékeny.

És a divatra is figyelni kell, bármilyen furcsán hangzik is. A használtruha vásárlók, bármennyire is szokatlan első hallásra, az újszerű minőséget kedvelik, hiszen mit is szólna a barátnő egy foltozott könyökű pulcsihoz. Kopott, szakadt holmi egyébként nem adható el a turkálóban, arra ott nincs vevő. Az azért érdekes lehet, hány vásárló vállalja be, hogy ő turkálóban vásárol.

A turkálóban viszont nagyon széles az árskála, kár is szemezgetni, azért is, mert bizony itt is megjelent a luxus, a levetett márka, ami azért jócskán széthúzza az árskálát, akad tízezer forintos nagyságrendű árszinteken is használt cucc.

És hát bizony felvetődhet a kérdés, hogy egy férfi zakó 2.490-ért, vagy egy női blézer 2.290-ért vajon mennyire olcsó, mondjuk egy nagyáruház nagyleárazásához képest. A forgalmi adatok alapján mindenképpen. Ja, és ékszerre, órára nagyjából ugyanannyit költünk ma is, mint használtcikkre.

(blokkk.com, 2018. január 17.)

 

Ugyanannyit költünk ékszerre, mint használt cuccokra

Csak éppen az óra, ékszer vásárlás hullámzik, a használt cikkek vásárlása viszont folyamatosan nő.

A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint 2015-ben a családok óra- és ékszervásárlása túllépte a 32 milliárd forintot, miközben a használt cikkekre költött pénzük értéke is hasonló nagyságrendet ért el.

Különbség persze akad bőven, az árakról nem is beszélve, no meg feltehetően a vásárlóközönség sem ugyanaz. Az óra-, ékszervásárlás értéke 2007-ben és 2008-ban is 32 milliárd forint volt, ezt követte 2009-től néhány milliárd forintnyi visszaesés, hiába, a válság ezt a piacot sem kímélte. A luxuspiac e szeletének mélypontja 2010-re esett, a csúcsról negyedével visszaesve. Ezt követően kapaszkodott vissza a piac a korábbi 32 milliárd forintos szintre.

A luxuspiacok egyébként világszerte sántikálnak, legfőképpen azért, mert a legtehetősebbek legnagyobbja, a kínai piac lefékeződött. Kínában kevésbé szórják a pénzt a márkás luxuscikkekre, ugyanis mindehhez hozzátartozik, hogy a kínai nagyszabású korrupcióellenes kampány teljesen átalakította az ázsiai ország virágzó luxuspiacát. A luxusjavak megszerzése nehezebb, mivel kockázatos vállalkozásnak is minősülhet az egyébként növekvő kínai középosztály és az elit számára. Baj a bajban, hogy ráadásul a kínai turisták kevesebbet jönnek Európa egyes országaiba is, más okok mellett a terrorizmus miatt, ahol nem kevés pénzt költöttek eddig luxuscikkekre.

A szegények gardróbja

A használt cikkek piaca szép egyenletesen nőtt az elmúlt években. 2006-ban 11 milliárd forintot hagytak a háziasszonyok elsősorban a turkálókban, ezt követően visszaesés nélkül bővült a piac és csaknem megháromszorozódott. A rossznyelvek szerint egyébként tehetősebb vásárlók is betérnek a turkálókba, de hát erről nincs statisztika. A korábbi évek válsága a használt cikkek piacát erősítette, de úgy tűnik, a manapság már felfelé ívelő családi fogyasztás nem rendítette meg befolyásukat.

Bizonyára szembetűnő a főútvonalakon sétálóknak, hogy a turkálók menő árushelyeket is elfoglaltak az elmúlt években, nem egyszer régen patinásnak számító ruhásboltok, butikok helyét.

Hol is tudunk ékszert és használt rucit venni

Az óra- ékszerüzletek száma az elmúlt fél évtizedben csökkent. 2011-ben még 2.400 üzletben lehetett válogatni, ez a szám 2015-re 2.100-ra csökkent. cserélődtek is persze a piaci szereplők.

A használt cikk árusítóhelyek száma érdekes módon úgyszintén csökkent, a forgalom bővülés ellenére is. Számuk 2011-ben hétezer körül mozgott, 2015-ben viszont már kisebb volt ennél, 6.700.

A teljes kiskereskedelemnek egyébként 140 ezer boltja, áruháza van, az említett óra-, ékszerpiacnak valamint használtcikkeknek együttvéve közel 9 ezer.

A különféle iparcikk üzletek 90 ezer darabos hadának közel 10%-át adják az óra- és ékszer, valamint használt cikk boltok, ami nem kevés.

(blokkk.com, 2016. március 18.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.