iparospiac₪próbafülke

Van Gogh minden kiállítást vert

Van kasszasiker a kiállításoknál. 

Több mint tíz év alatt tért vissza a válság előtti 11 millió közelébe a magyarországi kiállítások látogatószáma, írja a Világgazdaság. Az Országos Muzeológiai Módszertani és Információs Központ (OMMIK) adatbázisa szerint a teljes árú belépőjegyek száma folyamatosan emelkedik, de a rendszerváltás előtti évi húszmilliós látogatószámot a múzeumok már aligha fogják megközelíteni. A szabadidős piac azóta nagyot nőtt, a mozik és a színházak elszívták a kereslet egy részét.

A múzeumi statisztikát az ezredforduló után Magyarországon is meghonosított kasszasiker kiállítások javították, mindenekelőtt a Szépművészeti Múzeum révén. Az intézmény a tavaly novemberi újranyitás óta már félmillió látogatót fogadott, ez megegyezik a felújítás előtti évek átlagával – tájékoztatta a Világgazdaságot a múzeum kommunikációs osztálya.

A leglátogatottabb tárlatok toplistáját rendíthetetlenül a Van Gogh Budapesten című időszaki kiállítás vezeti, amelyet 2006 decembere és 2007 áprilisa között 483 ezren láttak, csaknem kétszer annyian, mint a negyedmilliós látogatószámmal jegyzett Monet és barátait három évvel korábban.

Fotó: Móricz-Sabján Simon

A legfrissebb toplistás 235 ezer látogatóval a Rembrandt és a holland arany évszázad festészete című kiállítás.

Mindössze négyezerrel kevesebb, 231 ezer látogatója volt a Botticellitől Tizianóig című tárlatnak, és 208 ezer az El Greco, Velázquez, Goya remekműveit bemutató kiállításnak. A tíz legnépszerűbb kiállítás mezőnyének többi tagja 120–198 ezres látogatószámmal zárt, de öt év után egy újabb taggal bővülhet a lista: a Nemzeti Galériában hamarosan záruló A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig című kiállítás már elhagyta a százezres látogatószámot.

A Szépművészeti Múzeumban október végén nyílik a Rubens, Van Dyck és a flamand festészet fénykora című, csaknem 120 művet bemutató tárlat, amelyhez negyven nagy közgyűjteményből, többek között a párizsi Louvre-ból, a szentpétervári Ermitázsból, a madridi Pradóból, a londoni és a washingtoni National Galleryből érkeznek műtárgyak.

(Világgazdaság, 2019. október 11.)

 

Mága - vagy jelenség

Tényleg olyan tudású hegedűs-e, hogy a világ legnevesebb hangversenytermeiben játszhat és amit hegedül, megérdemelten találja-e meg útját - kérdezhetnénk.

Bejárta a magyar sajtót a hír, ismét hatalmas sikerrel koncertezett Amerikában Mága Zoltán: a négy állomásból álló turné a Carnegie Hallban ért véget április 11-én. A hegedűművész a saját maga alapította Budapesti Gypsy Virtuózok zenekarral turnézott; ez nem újdonság, évek óta megszokhattuk, hogy a világ olyan neves hangversenytermeiben lép fel, mint az említett New York-i, vagy a bécsi Musikvereinssaal, és a város másik híres koncerthelyszíne a Konzerthaus.

Ezeket a komolyzene templomainak tartjuk, és a sportcsarnokokban is fellépő művész műsorát ismerve sokakban felmerülhet a kérdés, vajon miként lehet, hogy a klasszikus zeneművek felől nézve sokszor igencsak megkérdőjelezhető minőségű darabokat felvonultató programok e szentélyek színpadaira kerülhetnek, beleértve a Vigadót és a Budapesti Operaházat is.

Fotó: Népszava

Emellett komoly magyar állami kitüntetések birtokosa is Mága Zoltán - mindkét oldalról. Bizonyára vannak píszíre – a politikai korrektségre – hajazó, és mindenféle más politikai okai is ennek, de ez nem tárgya írásunknak. A kérdés inkább az, vajon tényleg olyan tudású hegedűs-e, hogy e pódiumokon játszhat és hogy az, amit hegedül, megérdemelten találja-e meg útját az említett helyszínekre.

Amit Mága tesz, az alapjaiban nem más, mint a hagyományos cigányzene új dimenziókba helyezése. A műfaj igazi fénykora a XIX. század közepétől a XX. század közepéig tartott, és tudnivaló, hogy bár a zene magyaros motívumokkal is bőven tarkított, nem azonos sem a magyar, sem a cigány népzenével, de azzal a magyar népzenével sem, amit falusi – nem főállású – cigány muzsikusok szólaltattak meg. Az első ismert, mai értelemben vett cigány hegedűvirtuóz, prímás Czinka Panna volt, aki 1772-ben halt meg, ő alakította ki még fiatal korában a kis cigányzenekarok ma ismert két hegedű, cimbalom, bőgő felállású formáját. Azokban az időkben a klasszikus hegedű elérte fejlettségének maximumát, csak a hangterjedelme és a hangereje növekedett a következő évtizedekben, és kialakult az a vonófajta is, amivel mindent meg lehetett szólaltatni rajta.

Paganini, aki az 1700-as évek végén kezdett Olaszországban koncertezni, képes volt egy egész baromfiudvart lejátszani tyúkostul, kakasostul, kutyástul, macskástul, nyikorgó szekerestül. (Aki tudja, hallgassa meg Mágát az interneten, amint Dinicu A pacsirtáját énekelteti hangszerén.) De az ördög hegedűse, ahogy Paganinit nevezték, a klasszikus műveket, köztük saját – a hegedűirodalom technikai csúcsait jelentő - darabjait is játszotta, ámulatba ejtve az egész világot, Liszt Ferencet is. Ő egyébként meg volt róla győződve, hogy az a zene, amit akkoriban a városi cigányzenekarok játszottak, vagyis a verbunkos és a valódi magyar népdalokat valamilyen szinten utánozni próbáló műdalok - a par excellence magyar népzene.

E zenének, amely egészen színvonalas volt, s a zenetörténetben is helye van, komoly szerepe volt a nemzettudat formálásában. Czinka Pannáról Kodály ís írt – megbukott - daljátékot Balázs Béla szövegére 1948-ban. Cigányzenészek a 48-as szabadságharcban is részt vettek, az egyik leghíresebb közülük Sárközi Ferenc, aki Kossuth hadnagya volt – innen Mága zenészeinek huszáros ruhája. De a következő évtizedekben is fontos szerepet játszottak, zenéjükkel őrizték a lángot. A XIX. század második felében a tehetségesebb cigányzenekarok külföldön turnéztak, rendszeresen játszottak Párizs legelőkelőbb szórakozóhelyein, a Riviérán, és a kor nevezetes gyógyfürdő központjaiban is. Eljutottak a walesi herceg és az orosz cár udvarába is.

Majd jött Bartók és Kodály, akik feltárták a Kárpát-medence és környéke népei zenéjének valódi természetét, mibenlétét és nagyszerűségét, miközben a cigányzene egyre periférikusabbá vált, forradalmi töltetének elvesztésével üresedni kezdett, kávéházak, mulatók szórakoztatóipari terméke lett. Egyre több könnyed operett és szalonzene-darab szerepelt a zenekarok műsorán, a nóták pedig teljesen elvesztették a népdalokkal való, kezdetben pozitívnak is nevezhető kapcsolatukat. Bár a híres prímásokat csodálták, a komolyzenészek, zenetudósok teljesen elveszették érdeklődésüket cigányzene iránt, ahogy a „könnyűzene” más műfajai iránt is.

Mint látható, Mága egyrészt valóban nem tett mást, mint hogy feltámasztotta egyrészt a régi pozitív hagyományokat - a New York-i koncert interneten látható amatőr felvételén szerepel a Kossuth-nóta is -, emellett előszeretettel játszik könnyed, noha nem teljesen könnyűzenei darabokat, mint Monti Csárdása, a Keresztapa című film zenéje és hasonlók. Másrészt, ami teljesen új, hogy lévén valóban klasszikusan is képzett, technikailag igazán kiváló hegedűs, játszik például Bachot is eredeti formájában hangversenytermi koncertjein, Shlomo Mintz megkérdőjelezhetetlenül klasszikus, világhírű hegedűssel együtt például előszeretettel adja elő Bach d-moll kettősversenyét, de például Bartók Román népi táncok című műve is szerepelt az amerikai turné műsorában. A XX. század közepére szinte teljesen jelentőségét vesztett, csak néhány étteremben továbbélő műfaj, a cigányzene tehát Mága tevékenysége révén újra magasan szárnyal, igen, beleértve a szintén hagyományosan hozzátartozó giccset is, amit show-műsoraiban látványelemként a végletekig hajt.

Hogy valójában reneszánszról van-e szó, vagy csak a hírek szerint egy menedzsernek is kiváló zenész egyedi tündökléséről, aligha tudható egyelőre. Ez függ attól is, mi a hozzáállása Mágához azoknak a kritikusoknak, akik az említett termek klasszikus zenei programjait látogatják. Nem találtam nyomát írásaiknak, tehát illusztris helyszínek és hatalmas közönségsikerek - amelyekről rendre csak píár ízű híradások tudósítanak - ide vagy oda, láthatólag külföldön sem gondolják, hogy ez lenne a klasszikus zene eddig méltatlanul mellőzött, közönségbarát ága, amellyel megújítható a műfaj.

(Népszava, 2019. április 21., Varga Péter írása)

 

Tárlatmustra: Szépművészeti Múzeum, Nemzeti Galéria

Michelangelo, Rubens és Dalí is lesz 2019-ben Budapesten.

Már több mint százezer látogató kereste fel a tavaly október végén, több éven át tartó felújítás után újranyílt Szépművészeti Múzeumot, ami egy sikeresebb időszaki kiállításhoz hasonló látogatószámot jelent, jelentette be az intézmény. A tervek szerint 2019-ben is folytatódik az állandó kiállítás még hiányzó részeinek berendezése, és dolgoznak a középkori művészeti gyűjtemény, köztük a magyar szárnyas oltárok leköltöztetésén a Magyar Nemzeti Galériából, írja az Index.

A két intézmény szerepköre alapvetően megváltozik, a felújítás utáni első teljes évben már nem áll vissza az a korábbi évtizedekben megszokott, 1957-ben bevezetett feladatleosztás, hogy a Szépművészeti foglalkozik a nemzetközi, a Nemzeti Galéria pedig a magyar művészettel, hanem időbeli elhatárolás lesz a tevékenységükben: a Hősök terei épület „régi képtárként" az 1800-ig tartó időszak művészetét mutatja be, míg a későbbi korokkal a Várban találkozhatunk. Az idei lesz az első év, amikor ez az évek óta tervezett szerepköri változás – ami a két múzeum összevonása óta napirenden volt – már a kiállítási programban is megjelenik.

Az intézmény három jelentősebb és több kisebb időszaki tárlattal készül az idei évre:

A Test diadala. Michelangelo és a 16. századi itáliai rajzművészet

Szépművészeti Múzeum, április 5. – június 30.

A budapesti tárlaton a mester harminc, a világ legrangosabb gyűjteményeiből, többek között a British Museumból, az Uffiziből, a Louvre-ból, a Casa Buonarrotiból, az Albertinából, a Teylers Museumból és az Ashmolean Museumból kölcsönzött alaktanulmánya lesz látható. A nyolcvan rajzot felvonultató budapesti kiállításon a magyar közönség első ízben találkozhat Michelangelo páratlan művészetével.

Michelangelo Buonarroti: Seated Male Nude/Ülő férfi akt
Michelangelo Buonarroti: Seated Male Nude/Ülő férfi akt
Fotó: Teylers Museum, Haarlem, The Netherlands

A szürrealista mozgalom Magritte-től Dalíig. Válság és újjászületés 1929-ben

Magyar Nemzeti Galéria, június 27. – október 20.

A kiállítás a mozgalom történetének egy rendkívül izgalmas időszakára fókuszál, az 1929-es év eseménydús, személyes és művészi ellentétekben gazdag időszakán keresztül mutatja be a szürrealizmus fő tendenciáit, a csoport vezéralakjait, kiemelkedő alkotóit. A Pompidou Központtal együttműködésben szervezett tárlat elsősorban a párizsi intézmény rendkívül gazdag gyűjteményéből válogatott anyagra épül.

Salvador Dalí: Dormeuse, cheval, lion invisibles, 1930,
Salvador Dalí: Dormeuse, cheval, lion invisibles, 1930,
Fotó: Centre Pompidou, Paris

Rubens és a flamand festészet aranykora

Szépművészeti Múzeum, 2019. október 24. – 2020. február 16.

Az összesen csaknem 120 művet bemutató kiállításra mintegy 50 nagy gyűjteményből, köztük az Ermitázsból, a Pradóból, a washingtoni és a londoni National Galleryből kölcsönzött a múzeum műtárgyakat. A bemutatón más mesterek alkotásai mellett mintegy harminc Rubens- és több mint tíz Van Dyck-remekművel is találkozhatnak majd a látogatók.

Emellett több kisebb tárlat is lesz, például a 20. század elejének legjelentősebb magyar portréfestőjéről, László Fülöpről, az 1944-ben meggyilkolt Farkas Istvánról vagy éppen a nemzetközi hírű fotóművész Brassaïról. A leányintézmények közül a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját, amire a májusban nyíló jubileumi tárlattal emlékeznek. Tavasszal a Kádár-kori avantgárd egyik jelentős alkotója, Hajas Tibor utolsó fényképsorozatainak és performanszainak a tibeti buddhista szertartásokhoz kapcsolódó hátterét mutatják be.

Az óbudai Vasarely Múzeum új állandó kiállítással jelentkezik, valamint júniustól egy egészen sajátos időszaki tárlattal is várja a látogatókat: az első űrbe küldött műtárgy másodpéldányát mutatják be, egy magángyűjteményből kölcsönzött körömnyi méretű kerámialapot, amelyen az 1969-es év legnevesebb New York-i művészeinek rajzai láthatók, és párdarabját 1969. november 19-én az Apollo–12 legénysége a Holdon hagyta. A tárlaton ezen kívül más olyan művek is láthatók lesznek, amelyeket az első holdra szállás és az űrkutatás aranykora ihletett.

(Index, 2019. január 25., fotó: Peter Paul Rubens: Calra Serena portréja, LIECHTENSTEIN. The Princely Collections, Vaduz-Vienna)

 

Ady évfordulóra

Nagyszabású Ady-kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban. ₪₪₪

A halál pillanatával indul, és szép lassan idézi fel Ady Endre életútját A föltámadás szomorúsága elnevezésű kiállítás, amit január 24-én nyitott meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban Térey János költő és Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum megbízott főigazgatója, írja az Origo.

Ady Endre 1919. január 27-én halt meg. Ágya köré nemcsak özvegye és barátai gyűltek, hanem képzőművészek és fényképészek is, akik meg akarták örökíteni az utolsó utáni pillanatot.

A kiállítás a tárgyi emlékek, írásbeli dokumentumok, filmfelvételek, versek bemutatásával idézi fel Ady Endre életútját. A tárlat, amelynek kurátora Hegyi Katalin, fotók, relikviák, hangfelvételek segítségével reflektál a kultusz születésére is.A kiállítást Térey János költő nyitotta meg csütörtökön. 

A vers: törvény, a PIM pedig ilyen értelemben verstörvénytár– mondta Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a megnyitón. A kiállítás katalógusában így fogalmazott: 

... a költő a halála után kezd létezni igazán. Fordítva él: amíg alkot, mintha a véges időn túlról nézne vissza.Majd miután teste a földé lesz, verse marad a törvény, mondja tovább József Attila. E világi törvény, és ez így van jól, a költő nem másik Isten. Mi, olvasók a feltámadás gondjának terhét nem vállalhatjuk át sem Adytól, sem más alkotótól. Annyit tehetünk, hogy nem engedjük meghalni őket (...) Életben tartani költőinket, irodalmunkat – verstörvénytárként ez a Petőfi Irodalmi Múzeum munkája; és nem is kevés.” 

A nagyszabású emlékkiállítás 2020 januárjáig lesz látható. 

(Origo, 2019. január 25.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.