kirakatles₪plázarítus

A foci egy nagy játékosbazár

De nagyon. Soha nem költöttek még ennyi pénzt játékosokra. Röpködtek a milliárdok. Csak nem a magyar bajnokságban.

2018 augusztus 31-én véget ért a nyári átigazolási szezon a francia- és a német első osztályban is, így Európában többnyire már csak az orosz és ukrán oligarchák szórhatják a pénzt, írja az Index. 2018-ban fordult elő először, hogy két ligában is 1 milliárd euró fölötti összegért igazoltak. A legdrágább igazolás egy 2017-es szerzemény, a védők az új kapusok, az NB I. pedig a 40. legtöbbet költekező liga a világon.

Hihetetlen pénzeket ölnek a futballba Európában, a topligák – német, olasz, angol, francia, spanyol – idén 4,5 milliárd eurót költöttek játékosokra, amivel sikerült megdönteni a 2017-es 4,4 milliárd eurós rekordot. Eközben a többi európai bajnokság sehol sincs, a Chelsea csak kapusra annyit fizetett a nyáron, mint az egész holland első osztály együtt (80 millió euró), az NB I. pedig mindössze 4,1 millió euróért vett játékosokat (nem is látszik a grafikonon).

Most is az angol első osztály vitte a prímet, bár 2018-ban elmaradtak a 2017-es 1,6 milliárdos rekordtól. Cserébe feltörtek az olaszok, 

MOST ELŐSZÖR FORDULT ELŐ, HOGY A PREMIER LEAGUE MELLETT EGY MÁSIK BAJNOKSÁGBAN IS EGYMILLIÁRD EURÓ FÖLÖTT IGAZOLTAK.

Nagyon úgy tűnik, az olaszok megunták a folyamatos visszaesést, és szeretnék visszaállítani a liga presztízsét.

A Valenciának és az Atletico Madridnak hála a spanyol bajnokság megőrizte a harmadik helyét, a Bundesliga ugyanakkor megérezte a Bayern München passzivitását (nem igazoltak senkit, pedig elég korosodó a csapat): ha más téren nem is, de költekezésben beelőzték a németeket a franciák.

A nagyokon kívül a többi európai bajnokság ugyanakkor nem engedheti meg magának, hogy csak úgy költekezzen: a 6. legtöbbet költő belga első osztályt (96,5 millió euró) például simán előzi az angol másodosztály (172 millió euró) és a szaúdi mágnások házi bajnoksága (120 millió euró) is.

A 100 milliósok klubjai

A topbajnokságok közül egyértelműen a Premier League a legtőkeerősebb, amit jól mutat, hogy Európa 15 legtöbbet (legalább 100 millió eurót) költő csapata közül hat az angol első osztályban játszik, miközben

A BAJNOK MANCHESTER CITY, A MANCHESTER UNITED ÉS AZ ARSENAL 85 MILLIÓ EURÓT SEM KÖLTÖTT A NYÁRON.

Európa legtöbbet költő csapata idén a Juventus volt a 111,7 millió eurós Cristiano Ronaldónak köszönhetően, de 40 milliót adtak Joao Cancelóért és Douglas Costáért is. A Liverpool két topjátékos – a kapus Alisson (62,5 millió euró) és a középpályás Naby Keita (60 millió euró) – miatt a második, míg a PSG csak azért harmadik, mert trükközni kellett az UEFA Financial Fair Playével: Kylian Mbappéért most fizettek ki 135 millió eurót, holott már az előző szezont is Párizsban töltötte.

A top15-be három olasz (Juventus, AC Milan, AS Roma), két francia (PSG, Monaco), négy angol (Real Madrid, Barcelona, Atletico Madrid, Valencia) és hat angol csapat került. Utóbbi különösen azért érdekes, mert az arab olajpénzekből finanszírozott Manchester City, a Sir Alex Ferguson távozása óta közel egymilliárd eurót pazarló Manchester United és az Arsenal idén meglehetősen visszafogott volt. Helyettük az olyan középcsapatok, mint Leicester, a Fullham, a West Ham és az Everton nyitotta meg a pénzcsapot. 

Ha már a visszafogottságról van szó: a Bayern München konkrétan nem fizetett egyetlen játékosért sem – Leon Goretzka ingyen érkezett a Schalkétól, bár ő legalább 40 milliót ér. Viszont eladták Douglas Costát, Arturo Vidalt, Sebastian Rudyt és Juan Bernatot összesen 81,5 millió euróért, így a többi nagy és sokat befektető csapattal ellentétben ők legalább abszolút pozitív mérleggel zárták a piacot. Más kérdés, Niko Kovac így képzelte-e el müncheni pályájának kezdetét.

Ronaldo, vagy Mbappé a drágább

Papíron Cristiano Ronaldo volt az idei átigazolási szezon legdrágább játékosa, technikailag azonban Kylian Mbappé. Hiába igazolta le ugyanis utóbbit már tavaly a PSG, ezt az UEFA-nak úgy prezentálták, mint egy egyéves kölcsönvételt kötelező vásárlási opcióval. Egy pillanatig nem volt kérdés, kié valójában a francia világbajnok, de a könyvelésben így kellett feltüntetni a pénzügyi Fair Play miatt.

A top10-ben négy támadó (Ronaldo, Mbappé, Lemar, Mahrez), négy középpályás (Keita, Fred, Jorginho, Fabinho) és két kapus (Kepa, Alisson) kapott helyett, ami jól mutatja, hogy 

  • továbbra is messze a támadók a legértékesebb játékosok,
  • az eddigi mellőzöttség után felértékelődött a kapusok értéke, az átigazolás pillanatában Alisson és Kepa is a világ legdrágább kapusa lett,
  • a jobb középpályások értéke 40-60 millió között mozog, nagyon ritkák a Paul Pogbához hasonló 100 millió környéki átigazolási összegek,
  • a védők értéke a legkisebb jelenleg, 20-40 millió között kell áldozni egy jobb játékosra: a legdrágább idén Joao Cancelo volt, akiért 40,4 millió eurót fizetett a Juventus.

A top10-ben négy támadó (Ronaldo, Mbappé, Lemar, Mahrez), négy középpályás (Keita, Fred, Jorginho, Fabinho) és két kapus (Kepa, Alisson) kapott helyett, ami jól mutatja, hogy

  • továbbra is messze a támadók a legértékesebb játékosok,
  • az eddigi mellőzöttség után felértékelődött a kapusok értéke, az átigazolás pillanatában Alisson és Kepa is a világ legdrágább kapusa lett,
  • a jobb középpályások értéke 40-60 millió között mozog, nagyon ritkák a Paul Pogbához hasonló 100 millió környéki átigazolási összegek,
  • a védők értéke a legkisebb jelenleg, 20-40 millió között kell áldozni egy jobb játékosra: a legdrágább idén Joao Cancelo volt, akiért 40,4 millió eurót fizetett a Juventus.

(Index, 2018. szeptember 1., Ráti József írása, fotó: Kylian Mbappe az oroszországi futball-világbajnokságon, AFP/Alexander Nemenov)

 

A Brexit nagyon betehet az angol focinak

Már most nehezebben mozog a játékospiac.

Rendkívül káros hatásai lehetnek a brit európai uniós tagság megszűnésének az angol labdarúgásra a klubelnökök szerint, írja az Origo.

A bajnokság élvonalában szereplő Burnley vezetője, Mike Garlick a BBC tudósítása szerint úgy vélte, hogy a brit európai uniós tagság megszűnésének feltételrendszeréről szóló tárgyalásokat övező bizonytalanságok miatt a klubok már most nehezebben tudnak játékosokat igazolni: a font euróval szembeni gyengülése - amelyet szerinte nagyrészt a brexittel kapcsolatos bizonytalanságok okoztak - megnehezíti az egyesületek dolgát.

A másodosztályban szereplő Stoke City elnöke, Peter Coates hozzátette, hogy a Premier League számára csapást jelenthet, ha a brit tagsággal együtt megszűnik az európai uniós állampolgárok szabad mozgása is.

Mike Garlic pusztítónak nevezte a brit kormány brexit-stratégiáját, amely szerinte félő, hogy „súlyosan káros" hatással lesz a futballklubokra szerte az országban.Példaként annak a veszélyét említette, hogy még nagyobbá válnak a fizetések közötti különbségek az élvonalban.

Azzal kapcsolatban, hogy a brit uniós tagság 2019 márciusában várható megszűnése után véget érhet az európai uniós állampolgárok szabad munkavállalása az Egyesült Királyságban és a kormány szigoríthatja a bevándorlást, a Burnley elnöke úgy vélekedett, hogymég nehezebbé válna a klubok számára, hogy Angliába vonzzák a tehetségeket.A BBC emlékeztetett arra, hogy Burnley és Stoke lakóinak többsége, 67, illetve 69 százaléka a kilépésre szavazott a brit európai uniós tagságról 2016 júniusában tartott népszavazáson.

Tracey Crouch a brit kormány sportért felelős államtitkára közölte, a kabinet a „legteljesebb mértékben elismeri a sport jelentőségét az Egyesült Királyság számára" és „eltökélt az iránt, hogy biztosítsa a brit sport további virágzását".Az Európai Unióból érkező labdarúgók jelenleg a munkavállalók szabad mozgásának elve alapján korlátlanul igazolhatnak Angliába.Az EU-n kívüli játékosoknak engedélyre van szükségük. Amennyiben nem születik megállapodás a brit kormány és az Európai Unió között a brexitről, az veszélybe sodorhatja a munkavállalók szabad mozgását a szigetországban - az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásával együtt.

FORRÁS: AFP/ADRIAN DENNIS

Peter Coates, akinek családi cége, a Bet365 Group a brexit-referendum előtt 250 ezer fonttal támogatta a bennmaradáspárti kampányt, azt mondta, a legjobbat akarja a csapatnak, „de nehéz látni, hogy egy elbaltázott brexit miként segíthet". A Stoke City elnöke szerint „a negatív következmények mindenki számára világosak", a font értékének csökkenését és a brit gazdaság prosperitását fenyegető kockázatokat nem lehet a szőnyeg alá söpörni.

 

Ha ez rosszul sül el, az olyan városok és klubok fogják a legjobban megszenvedni, mint Stoke- jósolta, hozzáfűzve, hogy a Premier League - az ország egyik sikertörténete - és vele együtt a Championship is megszenvedné a munkavállalás korlátozását.

(Origo, 2018. augusztus 17.)

 

A Vidi-Mol is tarthatja a markát

Akár BL-csoportkör, akár EL-főtábla, lesz pénz. Dzsudzsákra kacsintgatnának?

Három fordulót sikerrel vett a Vidi a Bajnokok Ligája selejtezőjében, ezzel elérte, hogy innen bármi történik az AEK Athén ellen, legalább az Európa Liga-csoportkörben ott lesznek. A három BL-selejtezőkörért, illetve az EL-főtábláért minimum 1,3 milliárd forintnak megfelelő pénzdíjat kapnak, az igazi főnyeremény viszont természetesen a BL-csoportkör lenne, amiért önmagában 5 milliárd forintot kaszálhatnának.

A Vidi az első selejtezőkörben a Dudelange legyőzésével 280 ezer eurót, a másodikban a Ludogorec kiejtésével 380 ezer eurót, míg kedden a Malmö kiverésével 480 ezer eurót nyert. Az AEK elleni playoff-körért nem kapnak majd pénzt, hiszen onnan már biztos a folytatás legalább az EL-ben – az a csoportkör 2,92  millió eurós, a BL-főtábla pedig 15,25 millió eurós bevételt jelentene.

A bevétel helye már meg is van, legalábbis a Vidi vezetőedzője, Marko Nikolic a keddi siker után arról beszélt a sajtótájékozatón, hogy komoly igazolásokat terveznek.

Három-négy, de akár öt új labdarúgót is el tudok képzelni. Külföldi és magyar játékosokat is szeretnénk szerződtetni –idézi az NSO Nikolicot, aki szerint augusztus végén még könnyedén találnak megfelelő játékosokat olyanokat,

akik nem találtak klubot vagy nem szerettek volna Magyarországon játszani, őket most könnyebb idecsábítani.

A sejtelmes kiszólás szinte egyértelműen a továbbra is klub nélkül levő Dzsudzsák Balázsra utalhat, aki kivárhatott, hogy meddig jut a Vidi, mielőtt döntött volna a folytatásról. Az NB I. neki, és külföldi játékosoknak sem biztos, hogy annyira vonzó, egy BL- vagy EL-csoportkör viszont már egészen más helyzet, sokkal jobb alternatíva, mint egy átmeneti év bárhol.

A 96-szoros válogatott játékos 31 évesen csapat nélküli. Rossi ultimátuma után valószínű: 11 év után kimarad a válogatottból. Fájdalmas, nem láttuk őt egy topligában sem, így ketyeg le az órája.

Dzsudzsák Balázs korábban a Fradi edzésein készült, de a Vidi több BL-selejtezőjén is felbukkant a lelátón.

(Index, 2018. augusztus 15.)

 

Premier League: tengernyi pénz, na de a foci...

A Premier League továbbra is uralkodó az európai futballpiacon, mind a játékosok értéke, mind a televíziós szerződések, mind pedig a nézettség területén is.

Bár a Paris SG, a Barcelona és a Real Madrid gigaigazolásai megdobták az adott ország futballpiaci értékét, az angolok toronymagasan elsők, derül ki a különböző statisztikai elemzésekből. Valami viszont hiányzik, pontosabban az elmúlt években hiányzott, írja az Index, Csizmazia Zoltán és Joó Gábor összeállításában.

Mindez ugyanis nem jelent egyből sportsikereket is. Elég csak a Tottenham, a Chelsea és a Manchester United búcsújára gondolni a legutóbbi BL-ben: az első kieséses körben a Juventus, a Barcelona és a Sevilla állította meg ezt a három angol sztárklubot, ebben a sorrendben. Az öt nyolcaddöntős PL-csapatból a Manchester City és a Liverpool ment tovább. A Citynek volt a legkönnyebb dolga, a váratlanul a legjobb 16 közé került Baselt verte ki, a Pool a Portót úgy, hogy már az első meccsen, idegenben nyert 5-0-ra. 

Aztán a Man City a Liverpoollal került szembe, amelyből utóbbi jutott tovább és az AS Romat is kiejtve a döntőig menetelt, ahol aztán a Real Madrid meg tudta nyerni a sorozatot. Az Európa Ligában az Arsenal az elődöntőben bukott az Atlético Madriddal szemben, ha a 27 európai kupaversengést nézzük, azt látjuk, hogy

A BARCELONA, A REAL MADRID, AZ ATLÉTICO MADRID ÉS A SEVILLA A 27-BŐL 20 CÍMET ELHOZOTT, AZAZ A SERLEGEK TÖBB MINT 66 SZÁZALÉKÁT.

Spanyol fölény látszik, és nem csak a két szuperklub, a Barca és a Real, hanem a sokkal kisebb költségvetésből dolgozó Atleti és Sevilla miatt is. Nem csak a Realnál és a Barcelonánál, hanem az összes eddig felsorolt PL-esnél kevesebbet költenek és alacsonyabbak a bevételeik. Sokkal.

Angol egyesület a Chelsea, azaz 2012 óta nem nyerte meg a BL-t, az EL-ben tavaly nyert angol, a ManUnited, azelőtt legutóbb 2013-ban, szintén a Chelsea. Most a Liverpoolnak lett volna esélye kiköszörülni a csorbát, de jött Karius, és két potya. Azóta még Klopp is mondta, hogy agyrázkódása volt a németnek, de a tény, hogy világrekordért szerződtették a brazil Alissont, árnyalja a képet.

A Premier League gazdaságilag földbe döngöli az összes többi topligát, a fölénye sok tényezőből fakad.

Tévés jogdíjak: dől a pénz

Az egyik legfontosabb, hogy egészen brutális összegeket osztanak szét a tv-s jogdíjakból. A legutóbbi szezon végén 2,754 milliárd euró jutott a 20 csapatnak. A második legmagasabb tévés bevétele a spanyol La Ligának volt, de kevesebb mint a fele, 1,247 milliárd euró. Majd jön a Bundesliga 1,002 milliárddal, míg az olasz Serie A-ban 924 millió, a francia Ligue 1-ben csak 578 millió euró jutott a csapatoknak.

NÉZZÜK A KLUBOKAT EGYENKÉNT, MENNYI PÉNZHEZ JUTOTTAK A TV-S JOGDÍJAKBÓL ÉVES SZINTEN: A LEGJOBB 22-BEN OTT VAN A PREMIER LEAGUE HÚSZ CSAPATA, CSAK A BARCELONA (NYOLCADIK 142,6 MILLIÓVAL) ÉS A REAL MADRID (TIZEDIK 140,1 MILLIÓVAL) TUDOTT BEFÉRKŐZNI AZ ANGOLOK KÖZÉ.

A listán a Chelsea az első 173 millió euróval.

  • A legjobb olasz a Juventus, 23.
  • a legjobb német a Bayern, 25.
  • a legjobb francia a PSG, csak 39. a listán.

Azért is képes a PL ennyi pénzt kifizetni, mivel az öt nagy ligát számítva a legnézettebb, ráadásul fölényesen.

Az adatok szerint az öt topliga meccseit 6,5 milliárdnyian figyelik világszerte:

42,3 SZÁZALÉK PL-MECCSEKET NÉZ, a La Ligát 19,2 százalék követi, a Bundesligát 15,4. A Serie A 14,2 százalékkal áll, a Ligue 1 8,9 százalékkal poroszkál.

Átigazolási pénzek: az is folyik bőven

Ami a játékosokba fektetett átigazolási összegeket illeti a 2016-2017-es idényben, a Premier League még úgy is tekintélyes előnnyel vezetett, hogy a 84,7 millió euró, amit a Manchester United adott Romelu Lukakuért, mint legmagasabb transzferdíj, csak töredéke annak, amit a Barca Philippe Coutinhóért (120 millió), vagy a PSG Neymarért (222 millió) fizetett.

2 milliárd euróval toronymagyasan első a PL, a sort a Serie A folytatja 860 millióval.

Sokáig a legdrágább a juvés, a 40 milliós Douglas Costa volt, aztán jött Cristiano Ronaldo, de mivel a 2018-as piac majd csak a hónap végén zár, még nincs pontos összesítés a pénzügyekről.

A már lezárt, 2017-es átigazolási szezonban a La Liga csapatai 833 milliót költöttek, a Ligue 1 736 millióval és a Bundesliga 690 millióval következett.

A németeknél a Bayern fizette a legtöbbet egy emberért, Corentin Tolisso 41,5 millió euróba került. (A Serie A második helye meglepő lehet, a magyarázat egyszerű: tavaly a Milan és az Inter is kínai tulajdonba került, és elkezdett költeni.)

A topligák tévés bevételei, legdrágább szezonbeli igazolásai és nézettségük százalékban
A topligák tévés bevételei, legdrágább szezonbeli igazolásai és nézettségük százalékban
Fotó: sport.es

Ha az elmúlt egy évtized Bajnokok Ligája szereplését vizsgáljuk, akkor azt lehet megállapítani, hogy a pénzügyi fölény ellenére erősen visszaestek az angolok. Míg tíz éve négy csapatuk volt negyeddöntős, most csak Manchester City és a Liverpool, a legutóbb két idényben csak 1-1, három éve pedig egy sem.

A tíz év alatt 25-ször jutott a nyolcba La Liga-csapat, 16-szor PL-es, 14-szer bundesligás, 9-szer Ligue1-es, 8-szor Serie A-s. Hasonló a helyzet az Európa Ligában is, a spanyol klubok 14-szer voltak ott az elmúlt tíz évben a nyolc között.

De akkor hogy lehet, hogy a spanyol La Liga nem veri, vagy legalább nincs egy szinten a Premier League-gel?

Söpör a marketing

A Premier League 1992-es alapítása óta egy korát megelőző marketinggépezet dolgozik nem csak a ligánál, de szinte az összes PL-klubnál is, az állandó tagoknál mindenképp.

Már az nagy húzás volt, hogy 92-ben az akkori Divison 1-t, vagyis az első osztályt átnevezték Premier League-re. Akkor azonnal kvázi semmi nem változott, de elindítottak egy brandet - egy márkát -, amit elkezdtek építgetni, és 25 év alatt a jelenleg látott szintre emelték.

Amellett, hogy a színvonal folyamatosan emelkedett - és úgy 10 évvel ezelőtt járt a csúcson, amikor az angolok uralták a Bajnokok Ligáját - , igyekeztek azt hangoztatni, hogy az ő bajnokságuk a legjobb. A nézők özönlöttek a stadionokba, mert a PL megalakulása után vonzóvá tették a meccseket, a színvonal mellett leginkább a biztonsággal. A névváltást az is motiválta, hogy elhatárolják magukat a 80-as évek nézőtéri balhéitól, nem egyszer katasztrófáitól - Heysel, Hillsborough. A világon elsőként lebontották a pályát a tribünöktől elválasztó kerítést, ami Olaszországban és a legtöbb helyen, Franciaországban vagy Németországban a mai napig nem történt meg.

Hatalmas lemaradásban a spanyolok

Ebben a spanyolok követték őket, de az üzleti modell, a brand felépítésében vagy 15 évvel le vannak maradva az angolok mögött. Példa: a spanyol ligának a mostani szezonig nem volt hivatalos külföldre szánt promója, reklámja, amivel a La Liga hirdette volna magát Spanyolországon kívül. Most a spanyol vakációról hazaérkező távol-keleti származású kisgyerek klipjét mindenki biztos ismeri, ez nagy lépés. A Premier League-nél évente új jön ki, de a csapatok is ott tolják magukat, ahol tudják egyéni gyártású videókkal.

Elég csak ránézni a PL-t Magyarországon közvetítő Spíler TV körítésére, aminek fontos része a facebookos, twitteres megjelenés, ami folyamatosan a #besztlig címkével zajlik: besztlig, fonetikusan leírva angolból, hogy a legjobb liga, ami alapból rangot, felhajtást ad a meccseknek. Persze, hogy a legjobbnak mondottat többen akarják látni.

Ami pedig egészen abszurd: a spanyol liga meccseinek időpontját még mind 3-4 hétre előre osztogatják be, miközben a PL-t - de már a Bundesligát, a Serie A-t és a Ligue1-et is - minimum negyedévvel, de inkább többel korábban tervezhetik a drukkerek, mert órára pontosan le vannak osztva a kezdések.

Konkrét példa erre is: a május 6-i hétvégére tervezett Barcelona-Real Madridnak, a La Liga, sőt a világ jelenlegi legnagyobb klubrangadójának sokáig nem volt meg az időpontja. De azt végképp nem tudni, mikor játszik a Real, a Barca meg az összes többi az egy héttel korábbi fordulóban, vagy éppen november utolsó hétvégéjén - komplett nonszensz, ilyesmi a Premier League-ben régesrég megengedhetetlen.

Jól látszik, amilyen profik a spanyol klubok futballszakmailag, képzésben illetve a játékban, sokkal jobban le vannak maradva abban, hogyan adják el jobb minőségű portékájukat. Amíg ebben nem fejlődnek fel, a sok remek klubjuk közül csak a Real Madrid és a Barcelona tud anyagilag versenyezni a PL menőbbjeivel.

(Index, 2018. augusztus 10., Csizmazia Zoltán, Joó Gábor)

 

Peterborough United, a focitehetség gyár

Peterborough United: nyomja a tehetségeket, persze pénzért. Előtte felfedezi, kihalássza őket.

Nem sokan írhattak eddig kishazánkban olyan külföldi klubról bemutató cikket, amely történetének legnagyobb sikere egy másodosztályban elért 18. hely, valamint a Football League Trophy, avagy egy harmad- és negyedosztályú csapatok számára kiírt kupasorozat megnyerése. Ez a közép-angliai kék-fehér gárda azonban mindenképp megér egy misét, és nem csupán azért, mert a város püspöki székhelynek számít, írja a 444.hu, Boró Péter írásában.

Remekül felépített és jól hierarchizált megfigyelőhálózat, alaposan megtervezett átigazolási stratégia, fillérekért megszerzett, aztán hatalmas profittal eladott tehetségek, átjáró a Non-League és a Premier League vagy a Championship között. Ez a Peterborough United!

Aki esetleg az alacsonyabb osztályok átigazolási híreit is előszeretettel pörgeti, az olvashatta, hogy a Peterborough United az elmúlt hetekben több mint 5 millió fontot kaszírozott három játékos elpasszolásával: Jack Marriott a Frank Lampard által irányított Derby Countyhoz tette át a székhelyét 3 millió font ellenében, Gwion Edwards az Ipswich Townban kezdi meg az előttünk álló szezont (érte 700 ezer fontot fizettek), míg Leonardo da Silva Lopes a Wigan Athleticben folytatja. Az ő árát nem hozták nyilvánosságra, sajtóinformációk szerint az összeg 1,5 és 2 millió font közé esik. A Peterborough Unitednél konkrét átigazolási összegekről egyébként is elég nehéz beszélni, mert az értékesített labdarúgók szerződésébe rendre olyan záradékot rögzítenek, hogy az eladást követően minden pályára lépés alkalmával további 10 ezer font illeti meg őket egészen addig, míg ez az összeg el nem éri az 1 millió fontot, vagyis a 100 szereplést! Premier League klubok esetében ugyanez az apanázs 20 ezer font/meccsszám - 2 milliós plafonig. Ennek következtében 

egy Premier League klubnak 1 millió fontért elpasszolt, ott pedig stabil kezdővé váló labdarúgó idővel többet hozhat a konyhára, mint mondjuk egy dupla ennyiért a másodosztályba eladott, 

ám ott csupán a kispadkoptatásig jutó illető.

Marriott, Edwards és da Silva Lopes esetében nem is az eladásukért kapott összeg, hanem inkább a profit lehet érdekes: Edwardsot ingyen kaparintották meg 2 éve a Crawley Towntól, míg da Silva Lopes saját nevelésű játékos. Hármuk közül egyedül Marriott aláírásáért kellett átigazolási díjat fizetniük, méghozzá 450 ezer fontot a Luton Townnak tavaly nyáron. Ő pedig rendesen meghálálta ezt a befektetést: egy szezon alatt 33 találatig és 5 előkészítésig jutott a copfos gólvágó. Azonban ha azt hinnéd, hogy idén nyáron csupán szerencsés a lapjárás számukra, és fortuna istenasszony (sic!) fogja a kezüket, akkor jobb tisztázni: az elmúlt évtized leforgása alatt a 'Posh' közel 30 millió font tiszta hasznot - az adott labdarúgó eladási összegéből levonva a megszerzéséért fizetett pénzmag - könyvelhetett el egy kezdőcsapatnyi játékos értékesítéséből. Álljanak itt legnagyobb üzleteik a teljesség igénye nélkül:

Britt Assombalonga a Watford csatárnövendéke volt, de ötöd- és negyedosztályú kölcsönjátékok jutottak neki osztályrészül. Itt figyeltek fel rá a Peterborough megfigyelői, és került aztán a London Road stadionba 1,7 millióért cserébe. Egy év alatt annyi gólt termelt, hogy a Nottingham Forest 6,2 milliót sem sajnált letenni érte.

- Ennél is gyorsabban futott be Dwight Gayle, aki a nem túl jegyzett Dagenham & Redbridge csapatát hagyta hátra a Peterborough hívására - 550 ezer font volt az ára -, aztán rá fél évvel később már vitte is Crystal Palace majd' 5 millióért. Leigazolásának oka lehetett az is, hogy 2007-ben már vásároltak ugyanonnan egy támadót Fryék: a később skót válogatottságig jutó Craig Mackail-Smith 160 ezerért jött, 2,5 milliórt pedig ment - Brighton volt a célállomás.

Ryan Bennett a Grimsby Town szerelését váltotta a Peterborough kék mezére 2009 őszén 600 ezer fontos átigazolási kupertáért, aztán a Norwich Cityben kötött ki bő 3 évvel később, 3,5 millióért.

Conor Washington 2014 januárjában került a klubhoz a Newport Countytól 550 ezer font ellenében, úgy, hogy előtte másfél évvel még postásként dolgozott és szabadidejében a kilencedik ligás St Ives Townban rúgta a bőrt. 2016-ban 3 millió fontért vitte el a QPR.

Paul Taylor a belgiumi légióskodása után már közel egy kerek esztendeje csapat nélkül tengődött, amikor a Peterboroughnál bizalmat szavaztak neki 2011 márciusában. A következő év augusztusában az Ipswich Town 2 millió fontot is hajlandó volt átutalni a játékjogáért.

Lee Tomlin a Rushden & Diamonds csatáraként riogatta az ötödik ligás ellenfelek hálóőreit, amikor a Peterborough felkínálta neki a profi ligás szerződést, a csapatának meg 220 ezer fontot. Az üzlet létrejött, Tomlin itt is termelte a gólokat, amiért aztán a Middlesbrough 1,7 millió fontot fizetett érte.

Aaron McLean a szintén ötödosztályú Grays Athleticet hagyta hátra, hogy utána a Hull Citybe kerüléssel a következő lépcsőfok is következzen karrierjében. Rajta keresztül kerek egy milkó állt a házhoz: 200 ezerért jött, 1 millió 200 ezerért ment.

A siker egyik fő letéteményese nem más, mint a sztahanovista Barry Fry, aki akár a legvégsőkig is képes elmenni aktuális csapata sikeréért. 

Még a Barnet menedzsereként például azon kapták rajta a rendőrök, hogy hajnal négykor a gyepet nyírja a délutáni rangadóra készülvén - állítása szerint nem tudott aludni, így hát kijött valami értelmeset csinálni -, de arra is akadt példa a Birmingham City-s időszakában, hogy egy médium tanácsára mind a négy szögletzászlónál pissantott egyet, így próbálván levenni az állítólagos rontást a stadionról. A különc Fry saját bevallása szerint évente laza hetvenezer mérföldet kocsikázik megtekinteni azokat a tehetségeket, akiket a klub alapos munkát végző scoutjai beajánlanak neki. Amikor pedig úgy véli, hogy újabb csiszolatlan gyémántra leltek, akkor azt jelzi az ízig-vérig 'Pool-drukker Darragh MacAnthonynak, az együttes ír származású elnökének, aki 2006-os kinevezésekor csupán még 30 éves volt, amivel a Football League történetének legfiatalabb elnöke lett. Ezt követően a focibolond MacAnthony is meggyőződik a játékos képességeiről, ám mindig a gárda aktuális menedzseréé az utolsó szó: addig nem igazolnak le senkit, amíg ő rá nem bólint az üzletre. Tehát nem hoznak döntést a feje fölött, és még véletlenül sem szákolnak be olyan focistákat, akiket az edző nem tud elképzelni a játékrendszerben.

Többnyire azok lesznek a befutók, akik megfelelnek az alábbi négy kritériumnak:

1.) Fiatalok

Bizony, a Peterborough háza táján jóformán már akkor rájöttek, hogy nem érdemes idősebb, 30-hoz közeledő játékosokat vásárolni, amikor Mateschitz még nem is hallott az SSV Markranstädtról. Bizonyítja ezt többek között az is, miszerint a mostani keretben is csupán három 27 évnél idősebb arcot találunk - az egyik matuzsálemnek a 28 éves kapus számít -, az átlagéletkor pedig mindössze 23 és fél év.

2.) Non-League együttesben rúgják a bőrt, vagy rendelkeznek amatőr focis múlttal.

Az amatőr futballt megjárt labdarúgók - meglátásuk szerint - ambíciózusabbak, motiváltabbak.

3.) Nagy-Britannia valamelyik szegletéből vagy Írországból érkeznek

Így nem kell attól tartani, hogy az első keményebb ütközést vagy belépőt követően hazáig szaladnak, és az akklimatizálódással sem kell törődni és egy kiadós eső sem lesz hatalmas újdonság számukra (Somália füstölő torka vagyok).

Az ezredforduló óta összesen hat olyan labdarúgó érkezett a klubhoz, akit nem a brit szigeteken székelő együttesből szereztek meg:

 - Souleymane Coulibaly (Bari - Olaszország, 2015 július)
 - Andrew Fox (Midland-Odessa - Egyesült Államok, 2015 július)
 - Gabriel Zakuani (AEL Kalloni - Görögország, 2014 január)
 - Robert Pervan (NK Pajde - Svájc, 2012 augusztus)
 - Chris Kanu (Top Oss - Hollandia, 2003 július)
 - Shane Huke (Rochedale Rovers - Ausztrália, 2003 július)

Közülük Gabriel Zakuani Angliában nőtt fel és az AEL Kalloninál töltött félszezont leszámítva mindig angol csapatai voltak, Souleymane Coulibaly a Tottenhamnél nevelkedett, Andrew Fox pedig angol, csupán tanulmányai miatt költözött az Egyesült Államokba, majd vált ott közben profi labdarúgóvá. Még a csuklóból rávágások előtt: ez még véletlenül sem azért van, mert az alacsonyabb osztályú gárdák nehezebben tudnak focistákat magukhoz csábítani "külföldről". A tavalyi League One szezonban például 28 labdarúgó érkezett Nagy-Britannián és Írországon kívülről, közülük 21-en először kóstolhattak bele a brit futball szépségeibe.

4.) Csatárok

MacAnthonyék nagyon is tisztában vannak azzal a már számtalanszor bebizonyított ténnyel, hogy a piac leginkább a csatárokat árazza túl. Nem véletlen, hogy a klub történetének 9 legdrágábban értékesített futballistájából 8 is támadó.

"No de akkor mégis hova lesz az a rengeteg della, amit az átigazolási piacon kaszíroznak?" 

kérdezhetné a picit sem korrupt tulajdonosoktól hemzsegő magyar futballközegen szocializálódott egyszeri olvasó teljes joggal, azonban ezen esetben inkább Pétervásári Egyesülésnek hívnák a klubot, és most más okból ragadtam volna klaviatúrát velük kapcsolatban.

A játékoseladásokból befolyó összegeket a megfigyelőhálózat bővítésére, valamint az utánpótlásba fektetik Leonardo da Silva Lopes és Jermaine Anderson személyében pedig már az első olyan fecskék is megjelentek, akik azt bizonyítják, hogy utóbbi esetben is jó helyre megy a pénz. Ezen felül az átigazolási piacon is egyre nehezebb helyzetben vannak, hiszen a sokadosztályú kiscsapatok időközben rájöttek: ha a Peterborough United érdeklődik keretük valamely tagja iránt, akkor ott bizony hatalmas üzlet van kialakulóban, amivel hosszú évekre megalapozhatják a klub jövőjét, anyagi helyzetét. Ilyeténképpen egyre jobban meg is kérik az árát ezeknek a játékosoknak.

Ha úgy nézzük, akkor a Peterborough United némi túlzással a modernkori futball Robin Hoodja: 

kalmárokat megszégyenítő módon gombolják le a tehetősebb PL- és Championship gárdákat, majd a forgatják vissza a pénzt a sokadosztályú futballba, 

ahol szinte évente szűnik meg egy-egy patinás múlttal rendelkező csapat akkora tartozások miatt, ami durván egy - hasamra ütök - West Ham Unitedben padozó játékos heti bére. Eközben pedig esélyt adnak azoknak a berobbanni vágyó fiatal tehetségeknek belépni a profi ligába, akik valamilyen oknál fogva kipottyantak az akadémiai képzésből, vagy be sem kerültek oda, és huszonéves korukra már mindent megélt férfit nevelt belőlük a non-league darálója.

(444.hu, 2018. augusztus 4., Boró Péter írása)

 

Orosz foci vb: a kínaiak tolják a legtöbbet reklámba

Pedig focicsapatuk ki sem jutott. Így is 800 millió dollárt nyomtak bele.

Ugyan a kínai válogatott nem jutott ki a világbajnokságra, de a cégeket ez nem tántorította el attól, hogy óriási pénzeket fizessenek a reklámokért. Az esemény remek lehetőséget kínál a nyugat számára eddig kevésbé ismert kínai cégek számára, hogy a globális piacon is nevet szerezzenek maguknak,írja az Origo.

A világbajnokság 12 hivatalos szponzora közül négy kínai. A pályák mellett elhelyezett hirdetőtáblákon gyakorlatilag folyamatosan láthatóak ezeknek a cégeknek a nevei.

Összességében elmondható, hogy a kínaiak költöttek a legtöbbet marketingre a világbajnokság alatt, összesen 800 millió dollárt.

A reklámkampány állítólak Hszi Csin-ping tervének része, amellyel a kínai cégeket szeretné elindítani a globalizáció útján, ráadásul ő is hatalmas focirajongó. Emellett a cégek haza is üzennek azzal, hogy megmutatják, mostanra már világmárkává váltak.

 
Hszi Csin-ping FORRÁS: AFP/WANG ZHAO

Közülük a legnagyobb erőket a Wanda mozgósítja, amely a FIFA hivatalos partnerei között is szerepel. A Wanda az utóbbi időben komoly felvásárlásokat hajtott végre. Megvettek egy amerikai moziláncot, egy madridi focicsapatot, hoteleket és más ingatlanokat. Azonban a vállalat meglehetősen nagy tartozásokat halmozott fel és mostanában nehezen tudnak tőkét bevonzani.

Mellettük a Vivo, a Toshiba, a Hosense is nagy összegeket költött reklámokra, de olyan kínai vállalatok nevei is láthatóak, mint a Diking és a Yadea.

(Origo, 2018. június 23.)

 

Orosz foci vb: passzolják a pénzt is rendesen

Szabadságra ment a gyárból, hogy a vb-n levehesse Messit. Birkir Már Saevarsson az, az izlandi válogatott 33 éves hátvédje. Foci mellett meló, játékosvásár: a blokkk.com válogatása.

Talán emlékeznek a jelenetre a szombati Argentína-Izland mérkőzésről, amikor a második félidőben Lionel Messi klasszis mozdulattal lekapott a levegőből egy hosszú indítást, és már vágta is volna be a kapuba, ha a tökéletes ütemben érkező védő nem takarítja el az utolsó pillanatban a labdát. Jávor Bence írása, Index.

A tisztázó játékos Birkir Már Saevarsson volt, az izlandi válogatott 33 éves hátvédje. Saevarsson azon kevés játékos közé tartozik a válogatottban, aki hazája bajnokságában játszik. Korábban megfordult Svédországban és Norvégiában is, de erre a szezonra hazatért.

A Valur labdarúgójának ebből fakadóan a labdarúgás mellett civil állása is van, egy csomagolóüzemben dolgozik. Mindez nem akadályozta meg abban, hogy szombaton 90 percet játsszon az argentin válogatottal döntetlenező izlandi válogatottban.

Mint Saevarsson elmondta, az átlagos izlandi futballisták számára teljesen természetes, hogy munkából járnak edzésre.

TELJESEN NORMÁLIS IZLANDON, HOGY FOCI MELLETT A GYÁRBAN DOLGOZOL. SOKKAL NORMÁLISABB, MINT AZ, HOGY OTT VAGYUNK A VILÁGBAJNOKSÁGON. EGÉSZ NAP MUNKA, UTÁNA EDZÉS. ÍGY VAN RENDJÉN.

Saevarsson ráadásul nemhogy végigjátszotta a meccset, de egyenesen a védelem legjobban teljesítő tagja volt, 5 szerelés, 7 tisztázás és 2 blokkolt lövés szerepel a neve mellett a statisztikában.

Di Mariát le is cserélték róla, aztán Pavonnal eleinte akadtak gondjai, de végül őt is sikerült kordában tartania. 

A munkaidőben vulkáni sót, a világbajnokságon világsztárokat elcsomagoló védő kapcsán azért csak felvetődik, hogy tényleg akkora szükség van-e  tejben-vajban füröszteni a magyar bajnokságot.

De most inkább foglalkozzunk az izlandi csodával, ami az Európa-bajnokság után a vébén is le tudta nyűgözni a világot.

Amikor a csapat titkáról kérdezték, a játékos ezt mondta:Amikor találkozunk, az nem olyan, mintha egy futballcsapat gyűlne össze, hanem egy csomó barát. Mindig úgy örülünk, mintha vagy 10 éve nem láttuk volna egymást, minden egyes alkalommal. Ez egy fantasztikus csapat, olyanok vagyunk, mint 23 testvér. Szerintem így könnyebb együtt játszani, mert ha valaki közel áll hozzád, azzal szemben könnyebben támasztasz elvárásokat. Nem veszed olyan könnyen magadra sem te, sem más, ha például valaki rádkiabál, hogy valamit csinálj jobban, mert aki kiabál veled, az barátod.

Az Argentina ellen 1-1-es döntetlent játszó izlandi válogatott legközelebb június 22-én lép pályára a világbajnokságon, a horvátoktól 2-0-s vereséget szenvedő Nigéria ellen.

(Index, 2018. június 17.)

 

Ki ad végre 100 millió eurót a leghipszterebb futballtehetségért?

2017 őszén Twitteren, illetve focis fórumokban elég sokszor lehetett a Lazio-középpályás Sergej Milinkovic-Savic nevébe botlani, ő volt a futballhipszterek nagy kedvence, de aztán 2018 telétől, tavaszától a mainstreamebb média is átvette a narratívát, miszerint a jövő nagy középpályása jó 100-150 millióért igazol majd egy BL-sztárcsapathoz Olaszországból.

Ha ez a történet ismerősen hangzik, az nem véletlen, Paul Pogba 2016-ban már túl volt ezen, és ha francia játékos manunitedes igazolása kudarcnak nem is tekinthető, azért a 105 millió eurós vételárát egyelőre nem igazolta. Koroknai Gergely írása, Index.

Sergej Milinkovic-Savic Katalóniában futballozó apja, Nikola Milinkovic miatt a spanyolországi Lleidában született, de még gyerekkorában visszaköltöztek Szerbiába, ahol a Vojvodina akadémiájára került testvérével, a mostani Torino-kapus Vanjával. 19 évesen a belga Genkhez igazolt, ahol egyetlen szezon – amiben öt gólt szerzett – elég volt, hogy a Lazio remek megfigyelőhálózata kiszúrja.

Első szezonjában, 2015-16-ban egyből kezdő lett a bajnokságot végül nyolcadik helyen záró csapatban, miközben vezéralakja volt a 2015-ben U20-as vb-t nyerő szerb válogatottnak is. Teljesítménye szezonról szezonra jobb lett a Serie A-ban, a 2016-17-es idény végén minden sorozatot nézve 7 gólja és 8 gólpassza volt, ezt idénre 14 gólra és 7 asszisztra javította, miközben a felnőtt válogatottban is bemutatkozott 2017 végén.

Erőssége, hogy segíti a támadójátékot, nagyon kreatív, jól passzol és cselez, és ahogy a gólok számából látszik, elég pontosan is lő, ráadásul a szabadrúgásai is veszélyesek. Elsősorban ebben jó, de intelligenciája, ereje és a hosszú lábai miatt védekezni is jól tud, ha épp arra kényszerül – nem csoda persze, hogy hosszú lábai vannak, hiszen 192 centi magas.

Ami pedig az intelligenciáját illeti, sokkal rutinosabb játékosok sem érzékelik és látják meg hamarabb a társak, illetve az ellenfél mozgását, mint ő. Pontosan tudja, hova kell adnia a labdát, és hogyan (laposan vagy magasan), hogy az a legjobban érkezzen. Ez lehet 15 méteres beívelés, 20 méteres passz, vagy jó 50 méteres indítás egy labdaszerzés után. Ő sem hibátlan persze,

AGGODALOMRA AD OKOT, HOGY AZ ELŐZŐ SERIE A-SZEZONBAN A LEGALÁBB 10 MECCSET JÁTSZÓ JÁTÉKOSOK KÖZÜL ÖVÉ VOLT A LEGTÖBB LABDAVESZTÉS, ÉS ŐT SZERELTÉK MÁSODIK LEGTÖBBSZÖR A LIGÁBAN.

Simone Inzaghi taktikájában a középpálya közepén szélén játszott a Lazio 3-5-2/3-5-1-1-es felállásában, ahol kellő biztosíték volt mögötte és mellette ahhoz, hogy bátran mehessen előre. Nem mintha nem tudna védekezni, de felesleges arra pazarolni az energiáit, bár így is a klasszikus box-to-box középpályás szobra lehetne.

Saját játékát egyébként inkább Yaya Tourééhoz, mint Zinedine Zidane-éhoz hasonlítja, példaképének pedig a már a Manchester United-középpályás honfitársát, Nemanja Maticot tekinti.

Pogbához visszakanyarodva pont ott rejlik Milinkovic-Savic játékában is a csapda, hogy ha nem kap elég területet előre, és elég biztosítást hátulról, a játéka elemi lényege veszik el. Megfelelő középpálya előtt 10-es poszton, vagyis irányítóként is világklasszis lehet, de pusztán a Lazióban mutatott teljesítménye nem garancia a szupersztárságra.

Épp ezért meglepő, hogy a szerb válogatottnál miért vártak olyan sokáig a bevetésére, főleg úgy, hogy akár a spanyol válogatottban is játszhatott volna, hiszen kettős állampolgár.

Néha érdemes egyébként figyelni azért Sergej Milinkovic-Savic bátyjára, Vanjára is, aki 2017 őszén az olasz kupában jó 30 méterről lőtt kis híján szabadrúgásgólt – hatalmas kapufáig jutott –, pedig ugye papíron cserekapus.

A 100 milliós lehetséges ár kapcsán pedig nem árt megjegyezni, hogy amikor a Lazio megvette a szerbet a Genktől, a szerződésbe foglalták, hogy a Genké lesz a következő vételár fele. Ezt 9 millió euróért kivásárolta később a Lazio, alighanem sok tízmillió eurót spórolt maguknak.

Ráadásul ezt duplán jól tették, azzal kiegészítve, hogy 2017 nyarán 70 millió eurós ajánlatra is nemet mondtak a szerbért, azóta ugyanis főleg a Paris Saint-Germainnek köszönhetően kilőttek a játékosárak, és simán megkaphatják a 100 millió fölötti összeget is Milinkovic-Savicért.

Őket érdemes még figyelni

Cristian Pavón, Argentína

Normál esetben nem sok figyelmet kellene fordítani egy 22 éves támadó középpályásra az argentin válogatottban, ahol a támadóhármast többnyire Ángel di María, Sergio Agüero és Lionel Messi adják. Csakhogy a szövetségi kapitány Jorge Sampaoli maga mondta Pavónról, hogy ő lesz Messi új partnere a pályán, mert a páros kifejezetten jól megérti egymást, és hát nem nagyon kell jobb ajánlólevél egy vb előtt, mint hogy valaki Messi legjobb játszótársa az argentin válogatottban.

A Boca Juniors 22 éves játékosa hihetetlen sebessségel futja be a pálya bármelyik szélét (inkább a jobbon játszik azért előszeretettel), az sem lenne meglepetés, ha a végén ő lenne a torna leggyorsabb játékosa. Kapura nem annyira veszélyes, inkább azzal teremt helyzetet, hogy szinte teljes sebességgel cselezi át magát a védők között, ami Messi mellett elég is lehet a sikerhez.

Izland ellen 15 percet kapott Ángel Di María helyén, a beállása után két perccel már büntetőt is kiharcolhatott volna, de a játékvezető – a visszajátszások alapján – tévesen nem fújt. A negyedóra alatt mutatott aktivitása miatt lehet, hogy a másik két csoportmeccsen több lehetőséget kap.

Hirving Lozano, Mexikó

Ugyan már Európában játszik, de még nem akkora név a mexikói Hirving Lozano, aki első PSV-s szezonjában egyből 19 gólig jutott 34 meccsen (javítva utolsó Pachuca-idényén, amikor 37 mérkőzésen 18-szor talált be). Lozano klasszikus inverted winger, vagyis olyan szélső, aki befelé szeret cselezni – jelen esetben ő ugyan a bal szélen játszik, de befelé törve jobb lábbal erősebb a támadójátékban.

Ugyan közelebb játszik az oldalvonalhoz, mint Luis Suárez, de a gólerőssége, és mivel a PSV-be igazolt, elkezdték az uruguayi csatárhoz hasonlítani. Nem alaptalanul, főleg, hogy Lozano is elég temperamentumos, még ha harapásra egyelőre nem is vetemedett.

Az idei mexikói keret erősebb, mint a korábbi vb-ken, ha sikerül végre túljutniuk a nyolcaddöntőn sorban hat próbálkozás után, abban Lozanónak nagy szerepe lehet. Mivel a szuperügynök Mino Raiola képviseli, 2-3 vb-gól is elég lehet neki, hogy benyomják egy sztárklubba.

Hakim Zijecs, Marokkó

Lozanóhoz hasonlóan a marokkói Zijecs is már a holland bajnokságban játszik – nem csoda, hiszen Hollandiában is született –, egészen pontosan a PSV-rivális Ajaxnál, ahol ugyan nem annyira meggyőző a két szezon alatt szerzett 19 gólja, ám ha azt nézzük, hogy átlagban minden második válogatottmeccsén betalál, már jobban látszik, miért is annyira fontos Marokkó számára a támadó középpályás.

Kevés dologtól irtózom jobban, mint amikor bárkire rásütik az adott ország Messije címet, aminél persze csak a 2000 lakosnál kisebb falvak Messije a rosszabb, Zijecs esetében viszont még állhat is a hasonlat. Normál esetben a koreai, skót, vagy madocsai Messi lustán arra utal, hogy valaki ügyesebb a társainál, nem pedig arra, hogy az adott játékos cselezésben, védelmet átütő halálpontos passzokban és gólszerzésben is messze-messze az átlag fölé nő.

ZIJECS VISZONT ILYEN JÁTÉKOS, KIEGÉSZÍTVE AZZAL, HOGY ALACSONY, SZUPERGYORS, ÉS MÉG BALLÁBAS IS.

Ugyan már 25 éves, globális szupersztár tehát már nem lesz, de egy jó vb-szerepléssel simán túlnőhet a holland bajnokságon, ahol több poszton is megfordulva öt éve hozza a tízgólos átlagot szezononként.

Hollandiában született, az U21-es korosztályos csapatig jutott náluk, de végül a marokkói válogatottat választotta – milyen jól, Hollandiával ugyanis várhatott volna a következő vb-ig - , ahol 18 meccsen 9 góllal érkezik a vb-re. A tornán viszont ne a megszokott hollandiai játékát várják, az Eredivisie ugyanis nagyon támadóbarát liga, nincs túl sok olyan védő, mint Sergio Ramos vagy Pepe, akik ellen a vb-csoportban kell majd küzdenie Zijecsnek, de ha hagynak neki fél méter helyet, bárkinek gondot okozhat.

Az erősen betömörülő Irán ellen is aktív volt, több nagy helyzetet is összehozott, de a gól végül nem sikerült.

Pione Sisto, Dánia

Az Ugandában született, de családjával alig párhónaposan Dániába költöző Pione Sistót arra teremtették, hogy egy Premier League-középcsapat kultikus szintig jutó szélsője legyen. Jelenleg a Celta Vigo játékosa, de ez nem valószínű, hogy sokáig így maradt, főleg, hogy a dán válogatottban a Tottenham-sztár Christian Eriksen játszik mellette a középpályán, és simán felhúzhatják egymás teljesítményét.

Manapság már nem sokra megy egy szélső elitsebesség nélkül, ez Sistónál is adott, ahogy az életveszélyes lövéseket szállító jobb láb is, Sistónál viszont nem a végsebesség, hanem a gyorsulás halálos – felvezetés közben meg-megállítja a labdát, apró cselekkel kitalálja, merre szeretne mozdulni a védő, majd a másik irányba kitörve állva hagyja azt.

A nagy nyomástól sem ijed meg, sőt, külön élvezi, ha minél nagyobb a tét, 2016-ban az Európa Ligában például kétszer is betalált a Manchester United ellen még a Midtjylland játékosaként, majd a spanyol bajnokságba igazolva a Barcelona ellen is gólt lőtt, de a vb-pótselejtezőn is fontos szerephez jutott, az írek ellen 5-1-re megnyert második meccsen két gólpasszt is adott Eriksennek.

A Peru elleni első csoportmeccsen az ő indításával kezdődött a végül győztes gólt szállító akció, de emellett is nagyon sokat mozgott a szélen.

Li Szungvo (Lee Seung-woo), Dél-Korea

Önmagában Li Szungvo neve lehet, hogy nem mond sokat, de ha azt is említjük mellé, hogy ő volt egyike azoknak a játékosoknak, akik miatt eltiltották az  átigazolástól a Barcelonát, már közelebb járunk, hogy mekkora tehetségről van szó. A 20 éves koreai szélső 2011-ben igazolt a Barcelonához, 2016-ig a La Masia, vagyis az akadémia ificsapatait erősítette, majd kapott egy meccset a B csapatban is. 2017-ben a Serie A-ból kieső Veronához igazolt, ott egy szezon alatt 16 meccsen 1 gólig jutott. 

De akkor mi is annyira izgalmas benne?

Egyrészt az, hogy a Barcelonának visszavásárlási opciója van rá, ami a Verona kiesésével és egy jó vb-szerepléssel gyorsan aktiválható is lenne, hogy aztán a Barca profitáljon a koreai jó játékán.

Másrészt pedig az, hogy ő volt az, aki sorra döntötte Lionel Messi korosztályos gólrekordjait a La Masiában előre haladva: az U13-as csapatban például 39 gólt lőtt 29 meccsen. Játékstílusa is hasonlít az argentinéra, sokat és jól cselez, a pálya középső részén mozog, csakhogy 16-17 éves kora után elmaradt a hatalmas ugrás a fejlődésében. A sebessége viszont megmaradt, és a tottenhames Szon Hungminnel összejátszva ezt ki is szokták használni a válogatottban – első válogatottságát gólpasszal ünnepelte, és a koreaiak négy felkészülési meccséből hármon is kezdő volt, és mind a négyen játszott.

Goncalo Guedes, Portugália

Guedes inkább a +1 kategória, hiszen a portugál már egy sztárcsapatnál játszik, még ha a Paris Saint-Germain jól el is dugta egy kölcsönszerződéssel a Valenciába. A PSG a 2016-os Eb után januárban vette meg a tornán győztes Guedest 30 millió euróért a Benficától, de bekerült a lehetséges felfedezettek közé, igazán szem előtt ugyanis még nem sokat csinált.

A vb előtt azért rákapcsolt – a portugálok utolsó felkészülési meccsén két gólt is szerzett Algéria ellen a hihetetlenül gyors szélső, aki ezzel akár a vb-kezdőcsapatba is bejátszhatta magát.

A gólszerzés mellett előkészítésben is elég jó, az előző szezonban kilenc gólpasszával a legjobb volt a végül BL-indulást jelentő negyedik helyen végző Valenciában. Bár nagyon tehetséges, lehet, hogy a Paris Saint-Germain a pénzügyi fair play-gondok miatt kénytelen lesz eladni, a vb pedig tökéletes alkalom arra, hogy felkeltse maga iránt az érdeklődést, már ha a Valencia valahogy nem éri el, hogy végleg megtarthassa a gyors és jól cselező szélsőt.

A 3-3-as spanyolok elleni rangadóhoz nem sokat tett hozzá, de nem az eredeti posztján, hanem a pálya közepén játszott, ahol a sebességét is nehezebben tudta kihasználni. A csoport két gyengébb ellenfele, Marokkó és Irán ellen még bizonyíthat.

(Index, 2018. június 17.)

 

BL focicsúcs: ja, hogy pénz is van benne?

Messze nem csak a presztízs miatt éri meg BL-döntőt játszani egy klubnak.

Nem unatkoztunk az idei Bajnokok Ligája fináléja alatt, ahogy mondani szokták: volt minden, mint a búcsúban. A kapusbakik, pályára rohanó néző és Gareth Bale csodagólja mellett elképesztő számokat is hozott a Real Madrid győzelme, ugyanis tizenharmadik alkalommal nyert BEK-et, illetve BL-t, Cristiano Ronaldo pedig ötödik trófeáját vihette haza, írja a Világgazdaság.

Bánhatja, aki nem volt ott a remek hangulatú és eseménydús döntőn, de hiába szerettek volna sokan jegyet váltani a szombati fináléra, csak nagyon keveseknek adatott meg, hogy a helyszínen tekintsék meg a Real Madrid és a Liverpool összecsapását. A belépők 30 százalékát ugyanis nem bocsátották kereskedelmi forgalomba, mindössze 6.700 jegy állt azok rendelkezésére, akik nem az angol vagy a spanyol klub hivatalos keretein keresztül szerettek volna meccsre menni.

A Real Madrid az UEFA-tól több mint 400 millió eurót kasszírozhatott az elmúlt négy év sikeres BL-

A két klub összesen 34 ezer jegyet kapott az Európai Labdarúgó-szövetségtől (UEFA), a fennmaradó több mint 22 ezer jegyet pedig szponzorok, klub- és szövetségi delegáltak, különböző médiumok vezetői, illetve programszervezők kapták. A jegyárak miatt sok ok nem lehetett panaszra, hiszen tavaly óta szinte semmit nem emelkedtek. A legolcsóbb tikettekhez 70 euróért (22 ezer forint), míg a legdrágább kategóriához 450 euróért (140 ezer forint) juthattak hozzá.

A csapatoknak meglehetősen jó befektetés volt a BL-döntőben való részvétel. Az UEFA által létrehozott market pool rendszer – amelynek keretein belül a 2015–2018 közötti időszakra 1,2 milliárd eurót különítettek el – igen busásan jutalmazza a klubküzdelmek során az előrejutást. Így fordulhat elő, hogy az elmúlt években a Real Madrid körülbelül 320 millió eurót kapott az Európai Labdarúgó-szövetségtől, amelyet kizárólag a BL-eredményei alapján érdemelt ki. Idén ez az összeg további 85 millió euróval emelkedhet.

A Liverpool – tekintve, hogy az elmúlt pár évben nem parádézott, sőt előfordult, hogy részt sem vett a Bajnokok Ligája-sorozatban – eddig körülbelül 80 millió eurót halászott ki a market pool büdzséből. Idei kiváló szereplésének köszönhetően azonban ez az összeg minden bizonnyal megduplázódik.

Az UEFA feje azonban valószínűleg egy kicsit sem fáj a kifizetett pénzdíjak miatt, ugyanis olyan támogatói háttérrel rendelkezik, amelyet nem sok piac mondhat el magáról. Bizonyára mindannyian fejből fel tudunk sorolni olyan márkákat, amelyek neve már régóta összefonódik a BL-sorozattal, ilyen például a Pepsi vagy a Mastercard – utóbbi 1994 óta hűséges társa a BL-nek. A sörmárkák is szoros versenyfutásban vannak, a rendkívül emlékezetes Amstel–UEFA-frigy felbomlása után a Heineken lett a befutó, amely évente 62 millió eurót tesz le az asztalra.

(Világgazdaság, 2018. május 29.)

 

BL: nagy pénz, nagy foci

Csak nem egészen nekünk. Óriási pénztárcák játszótere a Bajnokok Ligája.

Százmillió euró felett kereshet idén a Bajnokok Ligája győztese, a magyar kluboknak pedig a 2018 őszétől ősztől érvényes lebonyolítási formában az eddiginél is kevesebb esélyük van eljutni a főtábláig, írja a Világgazdaság.

A fix pénzdíjak alapján 54 és 57,2 millió euróval gazdagodhat idén a Bajnokok Ligája győztese, de a televíziós és szponzorációs, úgynevezett market pool bevételeket is beleszámítva egy angol, spanyol, német, vagy olasz klub esetében ez az összeg meghaladhatja a 100 millió eurós álomhatárt is.

Az előző kiírásban például a Real Madrid hiába védte meg a BL 1992 óta íródó történetében először a címét, csak 81 millió eurót keresett, miközben a döntőben legyőzött Juventus 110 millióig jutott, mivel egyedüli olasz csapatként menetelt sokáig. Érdekesség, hogy a kasszánál a két finalista közé furakodott a sorozatban akkor bemutatkozó angol Leicester City is 82 millió euróval.

A Bajnokok Ligája mostani kiírásában eddig több mint 100 találkozót játszottak le, melyeken átlagosan legalább 3 gól esett, az átlagos nézőszám pedig meghaladja a 44 ezret. 

Bár a Bajnokok Ligája már jó ideje a gazdag klubok játszótere, a 2018–2019-es szezontól ez még inkább így lesz, hiszen a 32 főtáblás helyből tíz helyett már csak hatért lehet selejtezni, a magyar bajnoknak pedig – jó eséllyel a Ferencvárosnak, vagy a Videotonnak – négy párharcot kellene sikerrel megvívnia, holott az eddigi három is többnyire lehetetlen küldetésnek tűnt.

Eddig mindössze kétszer szerepelt magyar klub a csoportkörben, 1995 őszén éppen az FTC, igaz, akkor még csak 16 együttes szerepelt a főtáblán, 2009-ben a Debrecen már a jelenlegi rendszerben képviseltette magát.

(Világgazdaság, 2018. március 13.)

 

Manchester City: pénzben is első

A Manchester City a világ legerősebb futballklubja, pénzügyekben. A Barca sehol a top '10-ben. Kínai klub a negyedik.

A pénzügyeket nézve a Soccerex Football Finance 100 tanulmány szerint a Manchester City a legerősebb a világon. Kínai lett klub a negyedik, a top 10-ben ráadásul öt brit klub is szerepel, írja a Világgazdaság az MTI nyomán. 

A „Soccerex Football Finance 100” tanulmány készítői figyelembe vették a klubok tárgyi tulajdonait, bankban lévő pénzét, valamint a tulajdonosi befektetéseket és az adósságot.

A Premier League éllovasát a szintén angol Arsenal, majd a francia Paris Saint-Germain követi a listán. Némi meglepetésre a kínai Kuangcsou Evergrande a negyedik helyen szerepel, két pozícióval a Bajnokok Ligája legutóbbi két kiírását megnyerő spanyol Real Madrid előtt.

A kínai klub helye a világ labdarúgásában az elmúlt húsz évben bekövetkezett változás következménye – utalt a Kuangcsou Evergrande pozíciójára David Wright, a Soccerex marketingigazgatója. Hozzátette: a kínai élvonalból kilenc klub került fel a százas listára, több mint Franciaországból, Németországból, vagy Olaszországból.

Az Arsenal második helye minden bizonnyal többeket meglep, és vita tárgya lehet, mert az átigazolási piacon jellemzően nem költ túl sokat – hangsúlyozta Wright, aki szerint a londoniak üzleti modellje ezzel szemben rendkívül szilárd, ami különösen a klub tulajdonában lévő Emirates Stadionnak köszönhető.

A két dobogós mellett az angol élvonalból további három együttes – a Tottenham Hotspur (5.), a Manchester United (7.) és a Chelsea (9.) – került a legjobb tíz közé, ahol a spanyol Barcelonának (13.) nem jutott hely.

(Világgazdaság, 2018. január 4.) 

 

Messi nem a visszajáró aprót számolgatja

Messi puszta aláírása a Barcához 80 millió eurónál többet kóstál.

Lionel Messi még mindig nem írta alá azt a papírt, amellyel meghosszabbítaná az FC Barcelonánál 2018 nyarán lejáró szerződését. Pedig nem lehet azt mondani, hogy a Neymar eladása után anyagilag igen jól eleresztett klub ne tett volna neki igazán gáláns ajánlatot, írja az Origo.

Az FC Barcelona azt szeretné, ha legnagyobb csillaga, a világ jelenlegi (egyik?) legjobb futballistája, az ötszörös aranylabdás Lionel Messi minél hamarabb aláírná új, 2021-ig szóló szerződését. A klubvezetés szerint ez már csak formalitás, hiszen a játékos ügyeit képvisel családtagok - Messi bátyja és apja - már ellátták kézjegyükkel a szerződést - de a legfontosabb aláírás még mindig hiányzik, mégpedig Messié. 

A L'Ara katalán lap szerint a klub ezúttal már olyan ajánlatot tett le az argentin elé, amit legfeljebb csak egy őrült utasítana vissza. A lap információi szerint Messi körülbelül heti 500 ezer eurós fizetést kapna, és csak magáért az aláírásért 80 és 90 millió euró közötti bónuszra számíthatna. 

Pénz az van

Ha azt kérdezik, hogy honnan van a Barcának ennyi pénze, akkor jó helyen kapisgálnak. A katalán lap tudomása szerint a klub rekor forgalommal zárta az előző idényt, 897 millió euró folyt be, amiben nem kis tételt jelent persze a csapat korábbi brazil sztárjának Párizsba történt értékesítése: ebből 222 millió eurót láttak a katalánok.Kicsivel nagyobb baj a klub bevételeinek 84 százalékát viszik el az idei szezonban brutálisan megemelkedett bérek.Azzal, hogy Marc-André ter Stegen, Luis Suárez és Andrés Inieste is hosszabbított, illetve, hogy ugyanez várható Sergi Robertótól és Gerard Piquétől is, a bérköltség 31,4 százalakkal 365-ről 479 millió euróra emelkedett. 

Az aláírásért bónuszok is járnak, ami csak az aktuális idényre mintegy 150 millió eurót húz ki a Barca kasszájából. A L'Ara tudomása szerint ebből 44 milliót eurót elkülönítettek arra az esetre, ha nem sikerülne megegyezni Neymarékkal a brazil kifizetetlen bónuszáról, ami a 2016-os szerződéshosszabbítása után járna neki (saját álláspontjuk szerint), a fennmaradó 100 millió túlnyomó része pedig Messi számlájára vándorolna.

Már, ha aláír, mert spekulációk szerint az argentin csillag arra vár, hogy mi lesz a katalán függetlenségi törekvések végkifejlete, mert az egészen biztos, hogy ő nem akar egy egy csapatos katalán bajnokságban focizgatni. Akkor inkább odébb áll.

Új mezszponzor, új stadion

De nem csak a játékosok fizetésére kell gondolni: az FC Barcelonának 500 dolgozója van, és a létszám várhatóan közel 40 fővel fog gyarapodni. A klubnak ugyanis olyan új kihívások kezelésére kell embert találnia, mint hackertámadások, a megnövekedett biztonsági kockázatok (informatikusokat és biztonsági szakembereket keresnek), illetve a kereskedelmi részlegbe is kell a friss erőt - ez további költségnövekedéssel fog járni.

A kiadásokat finanszírozni kell, amiben most már nem lesz partner az eddigi mezszponzor Qatar Airways, illetve ennek tulajdonosa, a katari kormány - a közel-keleti ország ugyanis éppen a Paris Saint-Germainre fordítja ezentúl az energiáit és pénzügyi erőforrásait. Helyettük viszont érkezett a japán internetes óriás, a Rakuten, amelyik négy éven keresztül évente 58 millió eurót folyósít.

Ott van viszont a sportszergyártó partner, az amerikai Nike, amelyik a közeljövőben aláírandó új megállapodás révén 24 helyett már 60 millió dollárt fog utalni. Egy jó BL-szerepléssel pedig az UEFA-tól is mintegy 10-15 millió euróval több pénzre lehet számítani, mint eddig.

Nagy kiadással jár, de jelentős bevételnövekedéssel kecsegtet a stadion, a Camp Nou átépítése. A már ma is Európa legnagyobb stadionjának számító 99 ezer férőhelyes monstrumot tovább bővítik, és alaposan át is építik, ami mintegy 600 millió euróba fog kerülni.

Ezt lesz hivatott fedezni a majdani névadó szponzor megjelenése. Az Espai Barca névre keresztelt beruházáshoz olyan partnert keresnek, akivel 25-30 évre szerződhetnek, cserébe pedig 250 millió euró körüli összeget remélnek. Azok a cégek, akik Lionel Messiben látnak fantáziát, így máris kiesnek a jelöltek közül.

Megnyugtató, hogy a spanyol liga és az UEFA együttes nyomásgyakorlásának köszönhetően a nemrégiben még közel 300 milliós hitelállomány a 2015-16-os idény végére szinte teljesen eltüntette a klub, a mostani idény végén meglévő 54 millió pedig abszolút kezelhetőnek tűnik. Óscar Grau, a klub igazgatója ugyanakkor hangsúlyozta, ha a télen venne is új játékost a csapat, a lehetőségeik meglehetősen szűkösek.

(Origo, 2017. október 13.)

 

Neymar zsebében turkál a Barca

A Barcelona szerződésszegés miatt perli a brazilt.

A Neymar-saga még mindig nem ért véget, írja az Origo.  A kkatalán klub ugyanis panaszt nyújtott be a Spanyol Labdarúgó Szövetségnél (RFEF), mert szeretné visszakapni azt a pénzt, amit Neymarnak fizetett a játékos szerződésének hosszabbításakor.

A brazil 2016 októberben hosszabbított a Barcelonával, amely 8,5 millió euró aláírási bónuszt fizetett neki. A klub úgy véli, hogy amikor Neymart a párizsiak kivásárolták az élő szerződéséből, megszegték a feltételeket.

A katalánok 9,35 millió eurót várnak a játékostól, akinek tíz százalékos kártérítést is fizetnie kell. Ha Neymar nem tudja visszatéríteni az összeget, akkor a Paris Saint-Germainnek kell megtennie.

Az ügy érdekessége, hogy nemrég a Barcelona utasította el, hogy kifizessen Neymarnak 26 millió eurót, ami azért járt volna, mert a brazil még július 31-én is a klub játékosa volt.

A brazil Neymar lett egyébként a világ legdrágább futballistája, a párizsiak, a PSG, 222 millió euróért vitték el a Barcelonától 2017 augusztus elején.

(Origo, 2017. augusztus 22.) 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.