Egy évtizede évente 800 hegymászó jutott fel Trolltunga sziklájára. Nyugat-Norvégiában, Odda város közelében található ez a gyönyörű természeti képződmény, egy 700 méter magasan a Ringedals-tó felé kinyúló, hatalmas kőnyelv. A turisztikai oldalakon, a Facebookon, az Instagramonaz elmúlt évtizedben járványszerűen terjedtek, a valóban lélegzet-elállító szépségű helyen készült fotók, és tavaly már 100 ezer turista vállalta a 10 órás hegyi túrát. Leginkább azért, hogy mindenki elkészítse a maga fotóját, „Én egyedül a veszélyes sziklán, alattam pedig a háborítatlan természet” - mottóval.

Jönnek rendesen

Évi százezer ember, ráadásul úgy, hogy a szikla csak néhány enyhébb hónapban megközelíthető. Könnyű kiszámolni, ha például négy hónapban, havi 25 ezer ember, majdnem napi ezer turista, vagyis percenként legalább egy ember elkészíti a maga fotóját. A szikla akkor is megtelt.

Trolltunga sziklája két órás sor van a fotóért

Fotó: Orosz Erika

És valóban, a sziklánál óriási a tolongás. Egy 2015-ös sajnálatos haláleset (egy 24 éves ausztrál lány zuhant a mélybe) óta mára legalább nem rendezetlenül kóvályognak az emberek a sziklán, hanem szervezetten, egy-két órás sorban állás után mindenki elkészítheti a fotóját. Amely ugyan nagy rohanásban készült, de aztán majd úgy néz ki, mintha egyedül lett volna a túrázó a rengetegben - meséli Orosz Erika marketingszakember, aki azon túl, hogy maga is sokat utazik és fotózik, de közben blogot is ír a tömegturizmus veszélyeiről.

Bled is össztűz alatt

A jelenség ugyanis nem egyedülálló. A sokak által követett turisztikai weboldalak, advisorok és influencerek csodálatosan kidolgozott, megphotoshopolt fotói ugyan valójában idealizálnak és torzítanak, a legromantikusabb fotók helyszíneire tömegek indulnak meg, a borzalmas tolongás aztán a terület kizsákmányolásához vezet.

• Míkonosz, a 86 négyzetkilométeres görög sziget óriási éjszakai életével és romantikus kilátásaival elképesztő turistaáradatot vonz, amelyet 25 taxis próbál kiszolgálni, természetesen teljesen sikertelenül.
• Dél-Spanyolországban, a Costa del Sol tengerparton gomba módra nőnek ki a szállodák és az apartmanházak. Ha az egyhetes andalúziai turnusokba mindenki bele akarja préselni a gibraltári zöld majmok meglátogatását, akkor ott nagyon súlyos szűk keresztmetszet, kilométeres és több órás, mozdulatlan sorok alakulnak ki.
• Hasonlóan aggasztó már a helyzet a városhatárok kiterjesztésére képtelen Velencében, A centro storicoban (a történelmi városközpontban) ma már csak 60 ezren laknak, pedig a 200 ezres városmag egykoron a világ legnépesebb városa volt. A központi városmag azonban élhetetlen és drága lett, aki két napra odatéved, az kifizeti a háromszoros árat az élelmiszerekért, viszont aki folyamatosan ott lakik, annak egyszerűen nem maradtak elérhető árú szolgáltatások. A város próbál védekezni, kitiltotta az óceánjárókat és nemrégiben bejelentette, hogy az egynapos turisták esetében belépődíjat vezet be.
• Izlandon is nyomon követhető a változás. A sziget belső része ugyan még ma is szinte észrevétlen, de annyi turista fedezte fel a part menti körutat, hogy az elmúlt években a korábban vadregényes tájat mindenhol korlátokkal, járdákkal, kiépített látogatóhelyekkel látták el.

Feldobhatja bármi

Sajnos a példák napestig sorolhatók. Alex Dichter, a McKinsey turisztikai szakértője szerint nem az utazók számának a növekedése a probléma, hanem leginkább az, hogy az évről évre jelentkező pótlólagos turistamennyiség is ugyanazon szorongatott, vagy már kimerült desztinációk felé veszi az irányt. Az utazók figyelmének felkeltéséhez olykor elég egy-egy népszerű film, ilyen felkapott forgatási helyszín volt például

• Dubrovnik – Trónok harca,
• Új-Zéland – Gyűrűk ura,
• Thaiföld – A part,

Azzal, hogy Leonardo di Caprio főszereplésével 2000-ben leforgatták a Part című filmet, kimondták a halálos ítéletet a festői Maya-öbölre. A film után annyian akartak odamenni, hogy nem bírta a terület. Azóta Thaiföld hol határozatlan időre lezárja, hol megnyitja az öblöt, hogy esélyt adjon az ökoszisztéma regenerálódására.

Reszkető nagyvárosi had

Természetesen a turisták áradata nemcsak izolált természeti csodák, bővíthetetlen városrészek életét mérgezi, de egyes nagyvárosokét is. Barcelonában már a politikai színtérre is beszivárgott a probléma, a turistaellenes demonstrációkkal is tiltakozó helyi lakosság olyan városvezetést választott, amelyik ígéretet tett a helyzet megváltoztatására Amszterdam is fellép a fő bevételi forrását jelentő bulicsapatok ellen és immár komoly pénzbírsággal büntetik a hangosabban bulizókat. Az aréna jellegű óvárosi felépítésének köszönhetően egészen különleges Dubrovnikbanis elhatározták már a látogatószám korlátozását.

De hogy nőhetett ekkorára ez a szektor, mitől lett fenntarthatatlan az, ami korábban még működött? A turizmus egyre nagyobb számai valóban rémisztőek. Ez a legnagyobb iparág a világon, egymaga adja a világ GDP-jének 10 százalékát és minden tizedik munkahely is ebben a szektorban létesül.

Neuschwanstein kastélya festői romantikában, de valójában alig lehet odaférni a dombra a fotóért

Fotó: Orosz Erika

Az idegenforgalom növekedésének sokáig hajlamosak voltunk csak a jó oldalát látni, a turizmus árnyoldalára figyelmeztető hangok inkább csak az elmúlt években erősödtek fel. Ekkor jelent meg és terjedt el az „overtourism” kifejezés, amely azt jelenti, hogy egy adott helyszín a kapacitásán túl is fogad látogatókat. A tömegturizmussal és a letarolással, kizsigereléssel sújtott városok és üdülőhelyek sora egyre nő.

Főleg Ázsiában nagyon gyorsan gyarapodik az a réteg, aki keresleti oldalról megjelent a turisztikai piacon. És közben a kínálati oldal is ugrásszerűen fejlődik, egyszerű az utazni vágyók dolga. Minden praktikus, és bár utazás-szervezés közben ezt biztosan nem így éljük meg, de valójában minden egyre olcsóbb is. Vannak fapados légitársaságok, booking.com, Airbnb, ár-összehasonlító appok, autókölcsönzők, utazási oldalak, annyi egyszerű szolgáltatás segíti az egyéni utazók boldogulását, hogy tényleg kényelmes dolgunk van.

Azért utazni buli

Attól persze, mert valami olcsó, még nem pattannának rá egymilliárdan, de természetesen utazni jó is. Az utazás a legintenzívebb élményképző. Ha egyszer jártunk egy hosszú hétvégén Szófiában, arra a három napra garantáltan jobban fogunk emlékezni, mint fél évre az otthoni környezetben. Orosz Erika szerint ráadásul hajtják erősítik is ezt a kedvtelésünket:

Egyre szaporodnak, az élet lehető legteljesebb megtapasztalására ösztönző, a világ sokszínűségét bemutató, így az utazásokat népszerűsítő médiaüzenetek.

A bakancslisták korát éljük: az útra kelők számának növekedésével egyre több az „utazós blog” és az „x számú hely, amit látnod kell, mielőtt feldobod a bakancsot” típusú cikk.

A világmárkák is beszálltak az utazás népszerűsítésébe, több világmárkának, a Volvo autónak, a Canon fényképezőgépeknek, vagy a Chloé Nomade parfüm globális szlogenje is erre az életérezésre aspirál, csomagolj össze és utazz el a világ másik végére csak azért, mert úgy akarod.

A közösségi médiában is érzékelhető, milyen felfokozott hangulat övezi a kipipálós utazást, ami ma leginkább arról szól, hogy még egy desztinációról mondhassuk el, hogy „megvolt”.

Mindent lenyelni nem kellene

A helyzet súlyosságát az is jól mutatja, hogy az UNWTO (World Tourism Organization) 2018-as szöuli konferenciája a fenntartható turizmust helyezte középpontba. De miként lehetne megfékezni a túlzott turizmus veszélyeit?

Hiszen a turizmus nemcsak a helyi gazdaságokat hajtja, hanem számos méretes gazdasági szektor, szállodaipar, légitársaságok, telefon-és kameragyártó cégek, taxitársaságok, étteremláncok) soha nem tapasztalt növekedését is táplálja. A turizmus megfékezésében tehát sokan ellenérdekeltek, talán ezért sincsenek sikeres megoldások a túlfogyasztás megfékezésére.

Míkonosz szigete, csodás partszakasz, de csak hajnali 5-kor utána már hömpölygő tömeg

Fotó: Orosz Erika

És bár lehet, hogy panaszkodnak a városlakók, mert idegenkednek a rengeteg turistától, de valójában a helyek is óriási összegeket ölnek a marketingbe, mindenki versenyez a tömegek figyelméért. A közösségi média és az utazási trendek kölcsönhatása is nyilvánvaló: a Facebookon, de leginkább az Instagramon minden tele van a szép helyeken készült szelfikkel, családi fotókkal és ezek után amolyan utazási brosúraként is használjuk a közösségi hálót, ezekről a platformokról merítjük az ötleteket a következő álomutazáshoz.

A fórumokon megjelenő, valószerűtlen szépségűre idealizált fotók alapján hozunk nagyon is valós döntéseket, ami után a csalódás kódolt, mert amikor megérkezünk, rájövünk, hogy ezek a helyek korántsem olyan érintetlen gyöngyszemek, mint amit a képek sugallnak, hanem tele van hozzánk hasonló „élményvadászokkal”. Ahogy Orosz Erika meséli, maga is gyakran tervezett utazásokat az Instagram alapján és sokszor csalódott. Ma már sokkal jobban szeret a helyiek ajánlásaira hagyatkozni és a turista-radaron kívül eső helyeket keresi.

A célok és a potenciális megoldások sokfélék lehetnek, de a javaslatok között szerepel a koncentráltság megszüntetése, a tömegek egészségesebb elosztása, a ma még fejletlenebb turisztikai desztinációkon az infrastruktúra fejlesztése, a kevésbé egyirányú tájékoztatás, a „demarketing”, illetve a fent bemutatott példákhoz hasonló korlátozások bevezetése.