kirakatles₪plázarítus

Kínai nagymosás: kaszinóban pénzt tisztára

Nagyüzemben mossák a pénzt a kínaiak: egy kis rulett is van benne.

Ázsia szerepe egyre nő a világ kaszinópiacán. A kínaiak tényleg szeretnek játszani, egyedi kulturális megközelítéssel viszonyulnak a szerencséhez, ráadásul nagyüzemben mosnak pénzt egy rulettes szisztémával, írja az Index, Brückner Gergely összeállításában. Mindez illegális, de hatékony pénzkimenekítést tesz lehetővé.

A pénzmosást üldöző hatóságok és az ázsiai szerencsejáték-piac bűnözői között folyamatosan egyfajta rabló-pandúr játék zajlik. Pár éve nagyon felfutott Makaó és Szingapúr kaszinóipara, most a hatóságok bekeményítettek, az elmúlt években több letartóztatás is volt, és a forgalom is visszaesett. De mi köze a rulettnek a pénzmosáshoz?

Földgolyónyi kaszinópiac

A világ szerencsejáték-piacának méretét nehéz megbecsülni. A legális számok szerint a kaszinóbiznisz valahol 110 milliárd dollár körül alakult 2017-ben, ám a sok tiltás és korlátozás miatt ez biztosan egy olyan iparág, ahol sok a statisztikák számára nem látható, az illegális forgalom.

A legnevesebb városokról mindenki hallott már, Észak-Amerikában Las Vegas, Atlantic City, Reno, Európában Monte-Carlo, míg Ázsiában Makaó és Szingapúr. A globális forgalomban rajtuk kívül egyre fontosabb Brazília, az arab világ környezetében mozgó nagy kaszinóhajók, de mindenekelőtt az online játékok (ebben főleg ázsiai cégek szereztek meghatározó szerepet).

A világ összforgalmának fele immár Ázsiához kötődik, a teljes piac negyedét a kínai játékosok adják, ők Kínában és Tajvanon nem játszhatnak, ezért főleg a már említett Makaóban és Szingapúrban próbálnak szerencsét.

Kína mindent visz

A kínaiak még mindig szerények a globális fogyasztási piacon, nem szoktak lakosságarányosan élen járni semmilyen fogyasztásban, de a szerencsejáték-fogyasztásuk felülreprezentált globálisan. Ennek legalább három oka van:

  • Valóban szeretnek játszani.
  • Kultúrfilozófiailag nagyon fontosnak találják az egyensúlyra törekvést, a jin-jang kettősségét. A gazdag üzletemberek örömmel veszítenek is a rulettasztalnál, mert azt tartják, hogy aki szerencsés az üzletben, annak másban (egészségben, szerencsejátékban, üzleti élete későbbi szakaszában) úgyis szerencsétlennek kell lennie.
  • Sokan menekítik ki a pénzüket kaszinózás segítségével Kínából; erre létrejött egy jól szervezett rulettes maffia.

Szingapúr, Makaó

Történetünk két fő helyszíne tehát Szingapúr és Makaó. Előbbi jó messze van Kínától, de jelentős kínai lakossága van, Makaó a szárazföldi Kína része és szomszédja, és a gazdag Tajvan is közel van.

Szingapúrban mindent nagyon szigorúan szabályoznak, így a kaszinókat is. Két óriási telep van: a szingapúri tulajdonban álló Resorts World Sentosa, ami egy szórakoztató parkkal és a világ legnagyobb tengeri akváriumával is össze van kötve, így családi programként is mennek oda sokan. A másik telep az amerikai Las Vegas Sands Marina Bay Sands elnevezésű, 8 milliárd dollárból felhúzott hipermodern épületegyüttesében található.

Makaóban sokkal több és többféle tulajdonban álló kaszinónak van engedélye. Itt gyakorlatilag minden a szerencsejátékról szól, a félmilliós kis sziget bevételeinek fele a „gamblingből” ered, és emiatt jön az évi 30 millió turista kétharmada a két szigetből és egy félszigetből álló területre. A turisták 90%-át Kína, Hongkong és Tajvan küldi. különösen utóbbiról olyan sűrűséggel jönnek a gépek a 30 négyzetkilométeres területre, mint a Blahára a hetes buszok.

A nagy pénzmosoda

Álljon itt egy rövid áttekintés a világ pénzmosási iparáról. Vannak illegális tevékenységek (például a tiltott szerencsejáték, fegyverkereskedelem, kábítószerüzlet, prostitúció), az ezekből származó forrásokat az üzletemberek tiszta pénzzé igyekeznek konvertálni. De sok amúgy legális pénzt is igyekeznek elrejteni a tulajdonosaik, például az adóhatóságok, a versenytársak, a gyerekek, a feleség vagy éppen a potenciális bűnözők elől.

Természetesen a legfejlettebb módszer erre még mindig az offshore, a kicsi Brit Virgin-szigetek minden egyes lakosára körülbelül negyven vállalkozás jut, és ezekbe a cégekbe évente a magyar GDP-vel azonos mértékű „működőtőke” áramlik be. Az elmúlt tíz évben a pénzmosási ipar legnagyobb mozgatórugója az volt, hogy a gyorsan fejlődő országokban sok pénzt kereső üzletemberek akkor érzik magukat biztonságban, ha kimenekítik a pénzük egy részét vagy egészét Nyugatra.

Becslések szerint a fejlődő piacokról havonta 50 milliárd dollár vándorol így vagy úgy a fejlett piacokra.

Ennek az egyik legszomorúbb eleme, amikor az igazán szegény államoknak juttatott pénzügyi és élelmiszersegélyekre is ráteszi a kezét egy helyi hadúr, akinek aztán a svájci bankszámláját duzzasztja az összeg. Az indiai maffia, az orosz mágnás, a szomáliai kiskirály, a kínai textilgyáros pedig New Yorkban vesz lakást, Angliában kastélyt, Nyugat-Európában focicsapatot. Tíz év alatt Kínából 1.000 milliárd dollár, de a kimenekítési listán sorban következő Oroszországból, Mexikóból, Malajziából, Indiából és Brazíliából is külön-külön is több százmilliárd dollár távozott.

Kaszinó, te csodás

Az ázsiai kaszinók szerepe ebben a nagy trendben nagyjából annyi, hogy a mezei játékosok kiszolgálása mellett mindkét nagy központban vannak úgynevezett high roller játékosok, illetve VIP-termek, ezekben a tízdolláros zsetonok helyett már inkább ezer dollár a játék alapegysége, de a határ a csillagos ég, bizonyos termekben, bizonyos emberekkel akár százezer dolláros alapegységek is lehetnek, és van olyan játékos, aki pár év alatt dollármilliárdos vagyont játszott el.

Ám aki pénzmosási céllal kaszinózik, az egyáltalán nem szenvedélybeteg. Egészen más célja van: az illegális pénzének a megjáratása, hogy az nyereményként már legálisan keresett forrásnak tűnjön. A történet kulcsszereplője pedig egy Magyarországon, de még az európai kaszinókban sem igazán ismert szereplő, a junket. Ezek a speciális licenc alapján működő szolgáltatók egyfajta játékosfelhajtó ügynökök.

Ők felelnek azért, hogy a VIP-termek megteljenek. Egy-egy gazdag játékosnak szinte mindent fizetnek, első osztályú repülőutat Makaóra, vagy Szingapúrra, tengerre néző tágas apartmant, limuzint, vacsorákat, városnézést, korlátlan fogyasztást. Az üzlet természetesen a remélt nagy volumenű játék és veszteség, így nagyon kell figyelniük arra, hogy valóban szerencsejátékosokat és ne potyautasokat környékezzenek meg a gáláns ajánlatokkal.

Aztán ha megvannak az emberek, akkor a junket sokféle szolgáltatást tud nyújtani, például, ha kell, kölcsönt is ad. Ha éppen lendületbe jött a játékos, de elfogyott a pénze, akkor a junket kockáztat, kölcsönt nyújt, és azt majd Kínában valahogy visszaszedi.

Hát igen, bukta is lehet

A kaszinókban felvett kölcsönök azonban végzetesek lehetnek, hiszen a szenvedélybeteg rulettezők olykor bőven tovább nyújtózkodnak, mint ameddig a takarójuk ér. Még akkor is, ha a takaró amúgy elég hosszú. A szingapúri kaszinóknak ráadásul nem nagyon van jogi lehetőségük Kínában lecsapni az adósságaikat nem fizető kínaiakra. Akkor van esélyük, ha az adósok nemzetközi színterekre tévednek, de abban is bízhatnak, hogy a nyilvánosságra hozatal végzetes lehet az üzletemberekre, vagy sztárokra.

A nagy adósok között bukkant fel Csen Huaj-tö, a kínai For You Group elnöke, akin közel 4 millió dollárt kerestek a szingapúri hatóságok, de így járt Hsziao Ven-ko, a kínai filmóriás DMG Entertainment egykori elnöke is, aki szintén milliós adósságot hagyott hátra. Ám a legnagyobb bukás alighanem a többszörös olimpiai bajnok kínai Kung Ling-huj esete volt, aki valóságos szuperhős volt Kínában, mert hazája legnépszerűbb sportágban nyert meg minden létező címet.

A dollármilliomos pingpongcsászár azonban rászokott a szingapúri ruletthétvégékre, egyszer Szingapúrban egymillió dollárt kért kölcsön, de csak a felét fizette vissza. Az ügy kitudódott, és nagy botrány lett belőle. Kong Ling-huj éppen a kínai női pingpong-válogatott szövetségi kapitánya volt, amikor letartóztatták, kénytelen volt azonnal lemondani.

Kukkolnak a pénzmosásellenes hatóságok

A junketek tehát játékosfelhajtók, de sokszor olyan játékosok megszervezésében is segédkeznek, akiknek a célja egyáltalán nem a játék, csak a pénzmosás. Nagyon leegyszerűsítve az a megfontolásuk, hogy amennyiben kínai játékosként pénzzel távoznak a makaói, vagy szingapúri kaszinóból, akkor kapnak egy igazolást, hogy nyertek 10 millió dollárt, és ez máris legális eredetű pénz lett.

Csakhogy ez túl egyszerűen hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, és nem is ilyen egyszerű a pénzmosók élete. A pénzmosást üldözik a szingapúri és a makaói (vagyis kínai) hatóságok, és ők elég erősek ahhoz, hogy a kaszinókat is rávegyék a pénzmosók elleni fellépésre. Vagyis az biztosan nem működik, hogy a milliárdos csak úgy elvisz 10 millió dollárt, majd szépen felpakolgatja a beváltott zsetonokat a feketére és a pirosra, és amikor már megjáratta a zsetont és „nyert”, akkor kéri az igazolást. Ezt a módszert gyorsan lefülelnék a játékosokat megfigyelő gyakorlott ellenőrök és a kamerák.

A junket azonban tud abban segíteni, hogy se a kaszinó, se a hatóságok ne lássák, mi is történik valójában.

Valódi nyertesektől kis felárért megszereznek olyan zsetonokat, amelyek valóban részt vettek és nyertek már a játékban, és a gazdag kínaiaknak elég tetemes százalékért (állítólag 20 százalék a jutalékuk) megoldják a teljes folyamatot.

Arról csak pletykák vannak, hogy a zsíros üzletben a junketek oldalán maguk a kaszinók is benne vannak (Szingapúrban állítólag nem, Makaóban biztosan színesebb a paletta), vagy ők tényleg üldözik a pénzmosókat.

Célkeresztben a kaszinók

Az mindenképpen jól látszik, hogy a kaszinók jövedelmezősége nagyon ingadozó, és leginkább azon múlik minden, hogy a kínai hatóságok mennyire veszik komolyan a pénzmosás és a pénzkimenekítés elleni harcot. A kínai korrupcióellenes szabályok ugyanis tényleg hatnak, például az, amikor az állami bürokratákat fogták szigorúbban, megtiltották nekik például a nagy értékű ajándékok elfogadását.

Ezután a térségben mindenütt sokkal szigorúbbra fogták a készpénzkezelési szabályokat. Ma már az ATM-ek egy jelentős része arcfelismeréses személyi azonosítást követel meg, ez is nehezítette a különböző kártyákon tartott pénzekkel történő trükközést.

Éppen ezért, bár a szingapúri kaszinók rövid történelme óriási profitokkal indult, és az elmúlt évtizedre a makaói üzlet előbb leelőzte Las Vegas volumenét, majd hirtelen a makaói forgalom már ötszörösére nőtt a nevadainak, hamar megfordult a trend. Az utóbbi években apadni kezdett az üzlet és többeket, szervezőket, strómanokat le is tartóztattak.

A kínai hatóságok sokkal kevésbé szégyenlősek a gyanús strómanokkal, mint a hazaiak. Ott azt a „háztartásbelit”, akinek hirtelen dollármilliók fordultak meg a kezén gyanús körülmények között a kaszinóiparban, azonnal előzetesbe tették és később el is ítélték. Hiába magyarázkodott, a hatóságok nem fogadták el az elmélkedéseit arról, hogy milyen szerencséje volt a kaszinóban, úgy ítélték meg, hogy nem volt reális fedezete a hatalmas volumenű játékra, vagyis másoknak mosott pénzt.

(Index, 2018. május 3., Brückner Gergely írása)

 

 Mázlira játszanak

Ezerrel nyomják a pókert, meg a többit. Az ausztrálok.

A szerencsejáték-függőségről általában úgy szokás beszélni, mint az egyénre vonatkoztatott betegségről. Azonban van egy nemzet, ahol annyit költenek az emberek játékgépezésre, mint sehol máshol. Ausztrália gazdaságának nagy károkat is okoznak a pókergépek, amelyeket a lobbisták miatt nehéz kiűzni az országból, írja az Origo.

Ez azt jelenti, hogy évente 1.200 ausztrál dollárt (234 ezer forintot) költ el minden egyes ausztrál szerencsejátékra. Ez több mint kétszer annyi, mint amennyit egy átlagos amerikai veszít, és 50 százalékkal több, mint amennyit a listán második helyen álló Szingapúr fel tud mutatni.

Játékgépek Ausztráliában FORRÁS: AFP/WILLIAM WEST

A legnagyobb problémát a pókergépek jelentik, amelyek nemcsak a kaszinókban, de a kocsmákban és hipermarketekben is megtalálhatóak, sűrűségük az ATM-ekkel vetekszik. A Guardian azt írja, hogy a világon nagyjából 241 ezer pókergép van működésben a kaszinókon kívül, ebből 183 ezer Ausztráliában üzemel.

A The Conversation szerint Ausztráliában magasabb az egy főre jutó játékgépek száma, mint az ebből élő Makaón vagy Monacóban. Ausztráliában minden 114. emberre jut egy masina.

A bajt talán a népesség arányával lehet a legjobban szemléltetni. A mintegy 24 milliós Ausztrália mindössze a Föld lakóinak 0,3 százalékát teszi ki. Viszont a játékgépek 6 százaléka az országban van, és még durvább ez a szám az automata pókergépek esetében, itt 18 százalék az arány.

A játékgépek negatív gazdasági hatása úgy jelentkezik, hogy az emberek ezt a pénzt másra is költhetnék, befektethetnék, de ehelyett a pénzt a játékautomaták nyelik el.

A kialakult helyzetet megváltoztatni azonban nem olyan egyszerű, hiszen a gépek gyártói igen erős lobbitevékenységet folytatnak az országban, ráadásul, ha valaki azzal kampányolna, hogy szigorít a szabályokon, az a szavazók között is népszerűtlenné válhat.

Bár a szerencsejátékok az államkasszát is gyarapítják (egyes államok átlagosan a bevételeik 7,7 százalékát ennek köszönhetik), a Quartz szerint több tanulmány is kimutatta, hogy azok megléte összefüggésbe hozható a játékfüggőség és a szegénység kialakulásával is.

Az ausztrál kormány ugyan az elmúlt években sokat költött megelőzésre, és egyre kevesebben hódolnak a játékgépezésnek, de ezek ellenére az elvesztett pénz mennyisége továbbra is rekordot dönt évről-évre.

(Origo, 2018. április 6.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.