kirakatles₪plázarítus

Inkább nagykereznek a kínai boltosok

Átalakultak az ázsiai piacok: a gyártelep és a ruhanagyker a menő. A második legnagyobb kínai piac: a Monori Center. A ruhaboltok negyede, a nagykereknek pedig a fele kínai (vagyis ázsiai) a fővárosban.

A boltos kiskereskedelemnek mindig voltak olyan a vadhajtásai, ahol a pontos elszámolás (nyugtaadás, számlaadás, adófizetés) nem tartozott a vásárlók kiszolgálásának kelléktárába. A rendszerváltás előtti időszak gebinjei, szerződéses boltjai, a KGST piacok, vagy éppen a "fusi" előfutárai voltak a zabolátlan piacoskodásnak, a korlátok nélküli boltoskodásnak, ilyen, vagy olyan formákban ötvözve a szabadosság legszélesebb eszköztárát. Az íratlan főszabály egyébként általában az volt, hogy a pénz minél rövidebb utat járjon be, így közvetlenül zsebből-zsebbe vándorolt, kerülve a költséges kerülőutakat, így az adófizetést.

Egy kis kínai piacmúlt

A kilencvenes évek első felétől egyre nagyobb számban fogtak árusításba a különböző piacokon a távolabbi országokból idevetődött kereskedők, így terebélyesedtek a kínainak nevezett piacok. Nem csak kínaiak, vagy éppen vietnamiak, hanem az ázsiai térség legkülönbözőbb pontjairól érkező kereskedni vágyók is asztalt állítottak, vagy éppen lepusztult bódékban telepedtek meg, hiszen a kezdeti időszakban a legegyszerűbb módon kínálták portékáikat az árusok.

A KGST piacok így kínai piacokká nőttek, de azért biztos, ami biztos, mások mellett például lengyel, vagy éppen török árusok is szép számban kínálták elsősorban a különböző ruházati féleségeket, az arab világból érkezett árusokat nem is említve. A különböző nemzetbeliek testvériesen felosztották a piacok területeit egymás között.

A legnagyobb hírű kínai piac a Józsefvárosban volt, a vasútállomás tövében, a vasúti sínek mentén a Négy Sárkány, amíg be nem zárták 2014-ben. De hát az árusok kiűzetése előtt már hosszú évek óta szépen gyarapodott az utca túloldalán, a Ganz gyártelepen az új piacközpont. Most ez a legnagyobb, az Erosquare, 40 hektáron (400 ezer négyzetméteren). Az önkormányzat kimutatása szerint nagyjából ezerötszáz árussal. Ezek többsége nagykereskedő (vagy egyidejűleg nagy- és kiskereskedelmet is folytat), számuk ezer felett mozog.

Csak összehasonlításképpen, a bezárt Négy Sárkány 40 ezer négyzetméteren működött, 1.388 árusítóhellyel az önkormányzat nyilvántartása szerint, de hát azok a pavilonszerűségek kisebb alapterületűek is voltak, mint a gyártelep gyártócsarnokainak a hodályai.

És ott van csendben a Monori Center Kőbányán, ő is persze gyártelepen indult, nagyjából 300, kizárólag nagykereskedelmi üzlettel, talán ezért nem ismert a vásárlók körében.

Monori Center Kőbányán: a másik kínai nagyker negyed

Nos, Kőbányán található a Monori Center, mintegy háromszáz, főleg ruházati nagykereskedés, akik a Monori-Jegenye utcák találkozásának környékére települtek. Nem is kellett volna említeni, hogy részben egy régebbi gyártelep felújításával jött létre az új center magja, de azt már érdekesebb, hogy szép új épületek is övezik a nagykereskedelmi gócot. Nem is akármilyen külsővel. Az önkormányzat kimutatása szerint itt szinte kizárólag nagykereskedés található.

A ruha nagykereskedések fele kínai

Az elmúlt években az ázsiai piacokat figyelemmel kísérve nyomon követhető volt a nagykereskedések számának folyamatos növekedése. Az önkormányzatok kimutatásai ezt pontosan tükrözik.

Érdekes kép rajzolódik ki a ruházati nagykereskedésekről. A KSH kimutatása szerint az országban összesen közel 3 ezer ruházati, lábbeli nagykereskedés található, ebből kétezer-háromszáz Budapesten. A fővárosban ezerötszáz a VIII. kerületben tanyázik (ezek többsége ázsiai, de nem mind), ezen kívül nagyobb számban a X. kerületben található ruházati nagyker, több mint háromszáz (a VI. kerületben van még egy százas góc, továbbá a VII. kerületben egy kisebb, de azok zömében hazaiak).

Nos, a józsefvárosi Euro Squere, valamint a kőbányai Monori Center a két legnagyobb ázsiai nagykeres ruházati gócpont, csak ezen a két helyen több mint ezerháromszáz nagykereskedővel.

Így az derül ki a KSH és az önkormányzati adatokból, hogy ezen a két helyen van a ruházati nagykereskedések több mint fele a fővárosban. De hát az országos összegzésben is tetemes az arányuk.

Minden irányban nyomulnak a kínai boltosok

Az ország legkülönbözőbb térségeiben hajdanán létesült kínai piacok már kezdetektől fogva kiszolgálták nem csak az egyszerű családi vásárlókat, hanem a boltosokat is. Így az ázsiai piacok egyidejűleg nagybani kereskedést is folytatva - elsősorban a fővárosban - nagyméretű elosztóközpontokká nőttek.

Időközben persze megszaporodtak a falvak, városok legkülönbözőbb pontjain is a kínai boltok, némelyikük kisebb falvakban (esetenként a helyi Áfész régi boltjában), néhányuk pedig régi nagyáruházak helyén telepedett meg (egyes Centrum, Skála áruházakban).

Az AsiaCenter a XV. kerületben már a korszerűbb keretet adja, ott főleg kiskereskedni lehet, 550 kiskereskedelmi üzlethelyiségben, de nagykereskedelmi központ is működik itt (CBTC néven, elsősorban árubemutatók szervezésével).

A Sárkánycenter a Gyömrői úton nőtt nagyra, mondani sem kell, hogy egy volt gyártelepen, mintegy 300 üzletével, ez a piac is elsősorban kiskereskedelmi jellegű, ráadásul vegyesen hazai és ázsiai, meg egyéb üzletekkel, de ahol egyértelmű a vietnámi túlsúly. A Maglódi úti piac sem lebecsülhető, a maga 150 körüli üzletszámával, főként boltos kiskereskedővel, ahol úgyszintén vegyes a kereskedőtársadalom, a nemzeti hovatartozást tekintve.

Főváros: minden negyedik ruhabolt kínai

Az ázsiai piacokon sokféle terméket kínálnak, de a döntő a ruházati féleségek kereskedése, így ezt az áruterületet érdemes tüzetesebben vizslatni. A KSH legutóbbi (2015. első félév végi) adatai szerint a fővárosban több mint hétezer-kétszáz ruházati, lábbeli, textil kiskereskedés van. Ebből tetemes szám esik a VIII. kerületre (kétezer), de a XV. és a XVIII. kerületekre is jut 500-500 körüli számban a KSH szerint (a KSH az önkormányzati adatokat dolgozza fel). A többi kerületben általában 100-200 ruházati jellegű bolt található, több csak akkor, ha nagyobb bevásárlóközpont van ott (például a VI. kerületben).

Mindebből kiindulva, a legnagyobb ázsiai bevásárló helyeket kiemelten kezelve az derül ki, hogy a fővárosban a puszta számok alapján a ruházati kiskereskedések legalább 25%-a kínai, ázsiai bolt (a vegyes, kis- és nagyker árushelyekkel együtt számolva).

(blokkk.com, 2016. február 4.)

 

Öt tanga 998-ért: él és virul a Józsefvárosi piac - az utca túloldalán

Más, mint a régi, a Négy Sárkány, mivel most már nagykereskedők uralják, persze ők ugyanúgy kínaiak, vietnamiak, törökök, vagy éppen mások. Vásárlót is láttunk hétvégén, vasárnap is, de kevesebbet, mint a régi szép időkben. A Négy Sárkány egyébként nem szűnt meg, legalábbis papíron, mivel az önkormányzat még nem is törölte a nyilvántartásából. Sok milliárd forint megfordulhat a piacon, meg időnként az adóhatóság is. És van munkaerő felvétel is (egy fő férfi munkaerőt keresnek éppen).

Négy Tigris volt a neve a régi Józsefvárosi piacnak, a Kőbányai út páros oldalán, ha valaki nem emlékezne rá. A tavalyi bezárás után csak rom és gaz maradt a helyén, de az utca túloldalán hatalmas üzleti negyed alakult ki, terjeszkedését már sok-sok évvel ezelőtt megkezdve. Igen, ők már nem piacnak hívják magukat. A Négy Tigrisnek egyébként a Józsefvárosi Önkormányzat nyilvántartása szerint 1.388 árusítóhelye volt, az Eurosquare, vagy az Európai Kereskedelmi Központ és még sok más nevű újabb bolthalmaz pedig bogarászásunk nyomán úgy tűnik, több mint ezernégyszáz üzletet számlál. A Józsefváros üzletnyilvántartása tapasztalataink szerint a pontosabbak közé tartozik, szépen vezetik az új és a megszűnő boltokat, kivéve a nagy dirrel-durral megszüntetett piac mellett még néhány - időközben már porig rombolt - régi árusító helyet. De hát legalább megpróbálták.

A butik innen is vásárolhat

Különbség van bőven a régi és az új piac között (mi azért a piac nevet is szeretjük). A legszembetűnőbb, hogy a Kőbányai út páratlan oldalát, az új üzletnegyedet többségében nagykereskedők foglalták el. Ki is írják a boltokra, melyik a nagykereskedés, de az önkormányzat nyilvántartása szerint is a zöm a ruházati boltosokat szolgálja ki, akik még külföldről is jönnek ide. Láttuk.

További különbség, hogy a régi piac nyomorúságos 4-6 négyzetméteres bodegáit sokkal nagyobb alapterületű üzletek váltották fel az üzletnegyedben, jellemzően több tíz négyzetméter alapterülettel. Kétszáz négyzetméternél nagyobbat nem találtunk, sőt, száz négyzetméternél nagyobb sem sok akad, viszont a szó szoros értelmében sűrű homály fedi az üzletek mögött és a romos gyárépületek emeletein meghúzódó raktárak befogadóképességét. Az ablakok mögött tornyosuló kartondoboz halmazokat nézve nem lehet kevés. Feltehetően a nagykereskedelmi üzletek mellett komolyabb raktárak is megbújnak a régi gyárépületben, az olcsóbb logisztika érdekében.

A páratlan oldal kínai üzleti negyede a régi Ganz-Mávag több mint 40 hektáros ipartelepén húzza meg magát, a Kőbányai úton az Orczy tér és a Könyves Kálmán körút között, tehát hely  az van bőven. Az önkormányzat nyilvántartásából egész pontosan nyomon követhető a kínai, vietnami kereskedők szép fokozatos térhódítása a gyártelepen. (A kereskedelmi jog nyomán minden üzlet létesítését, a változásokat és a megszűnést is nyilván kell tartaniuk az önkormányzatoknak, így csak a dátumokat kell figyelni.) Már a Négy Tigris piac sok-sok évvel ezelőtti virágzása idején sokan bevetették magukat a Kőbányai út szélén ácsingózó gyárépületekbe, így született meg például a ma már ebben a körben legendásnak számító 25-ös áruház. A legtöbb üzlet a 31-es szám alatt lehet, közel félezer (ennyi egyetlen bevásárlóközpontban sincs), az évek múlásával pedig a tömböt körülvevő utcákat is bevették az árusok. Így például a Golgota úton már száz körül mozog az ottani címeken bejegyzett üzletek száma, de jutott még a Könyves Kálmán körút felöli oldalra is. A Kőbányai út menti épületek üzleteiben bárkit kiszolgálnak, a nagykereskedők beljebb húzódtak.

A zokni sok milliárd forintot is megér

Az egyik legizgalmasabb kérdés, vajon mekkora forgalmat könyvelhetnek el a Kőbánya úti árusok. Megpróbáltunk utána járni, de nem övezte fényes siker küldetésünket. Némi segédletet ugyan kaptunk, de hát az nem sok. A nagy meleg ellenére ugyanis zoknit is húztunk, így meg tudtuk mutatni az egyik, a magyar nyelvben még nem túl jártas kínai árusnak, hogy a magyar üzletfelétől - természetesen - magyar nyelven kapott megrendelésében mit jelent a zokni szó, így reméljük, nem szalmakalapot készített össze kedves megrendelőjének. Cserében sikerült néhány szót váltani az üzletmenetről, így végül zoknink használt volta ellenére rettenetesen felértékelődött. Segítség nélkül megmondhatatlan ugyanis, mekkora forgalom fut keresztül a piacon - most éppen így hívjuk -, de ellesett megjegyzésekből, óvatos, tapintatos kérdésekből, természetesen szakemberekkel is szót váltva, arra a következtetésre jutottunk, hogy a magyar ruházati kereskedelem ötszáz milliárd forint körüli forgalmának egy nem elhanyagolható része a piacon keresztül fut.

Megpróbáltuk persze a lehetetlent, így támpontnak véletlenszerűen kiválasztottunk az önkormányzat nyilvántartásából néhány boltost. Az átlagos alapterületet eleve 25-30 négyzetméterre becsültük (sok ám a pici bolt a piacon), ilyeneket kerestünk, és természetesen mindhárman ruházati kis- és nagykereskedők voltak. Nos, elég nagy lett a szórás a nyilvános cégbeszámolókban böngészve az éves forgalmat, ugyanakkora alapterületen az éves néhány milliós bevételtől a néhány tízmilliós bevételig. Ebből messzemenő következtetést hiba lenne levonni, aminek több oka is van, igen, sejtjük, így nem is tesszük. Szakemberek szerint egyébként jó néhány tízmilliárd forint keresztül csúszik a Józsefvárosi piaci árusokon, ha pedig egy összesítés az 50 és a 100 milliárd közé esne, feltehetően nem lepődnének meg rajta sokan.

A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint egyébként a főváros 7.495 ruházati boltjából a nyolcadik kerületben lelhető meg a legtöbb, 2.144. Igaz, ezek tizede az Arena Plaza és a Corvin bevásárlóközpontokban van, ráadásul akad belőlük más utcákban is, de hát legnagyobb részük az új kínai üzletnegyedben éli mindennapjait.

(blokkk.com, 2015. július 27.)

 

Vasárnapi boltzár - a kínai üzletek nyitva maradhatnak

A kínai üzletek kicsik és ki tudja, ki kinek a kicsodája...

Igen, a kínai üzletek nyitva maradhatnak vasárnap, ha akarnak. A vasárnapi boltzárat elrendelő törvény megengedi a vásároknak, piacoknak, továbbá azoknak a 200 négyzetméternél kisebb árusítóhelyeknek a nyitva tartását, ahol a hét utolsó napján a tulajdonosok, vagy segítő családtagjaik állnak a pult mögött.

Csak Budapesten több mint 2500 kínai üzlet, vásári árusítóhely van. A legnagyobbak a Kőbányai út páratlan oldalán, a régi, már bezárt Józsefvárosi piaccal szemben lévő Euró Square, a XV. kerületben az AsiaCenter (a Szentmihályi út mellett), valamint a XVIII. kerületben a Sárkány Center (a Gyömrői út szomszédságában). Jellegüket nézve az Euro Square és a Sárkány Center régi gyárépületekben található, az AsiaCenter új építésű bevásárlóközpont. Ebben a három monstrumban több mint 2000 árusítóhely van, kínai, vietnámi és más nemzetiségű árussal, hazai nem sok akad belőlük ezeken a helyeken.

Hozzátartozik a képhez, hogy a ruházati üzletek száma a KSH kimutatása szerint 20 ezer körül mozog az országban, tehát a budapesti kínai árusok, akik jellemzően ebben a termékkörben ügyködnek, jókora hányadát tehetik ki ennek, becslés szerint legalább több mint 10%-át. Ebből is következik, hogy igen csak vaskos az arányuk a fővárosi ruhakereskedők körében, ahol a közel nyolcezer ruházati üzletnek szám szerint nézve harminc százalékát, közel egyharmadát ők teszik ki.

A ruházati üzletek alapterülete ugyancsak a KSH kimutatása szerint 100 négyzetméter alatt vannak,  kínai árusok is jellemzően kisebb árusítóhelyeken vannak, így nem lehet különösebb gondjuk a vasárnapi boltzárral. A három nagy budapesti kínai bevásárlóközpont jelenleg vasárnap nyitva tart. A Budapesten, vagy más településeken szétszórtan elhelyezkedő kínai üzletek jelentős része jelenleg vasárnap zárva tart, kérdés, ugyanígy tesznek-e majd március közepe után.

A blokkk.com csapata kilátogatott az Euro Square piacára, ami a jog szerint bevásárlóközpont, természetesen vasárnap, hiszen ilyenkor a legcélszerűbb tapasztalatokat gyűjteni. Ez már más, mint a régi Józsefvárosi piac, az épített és a hosszú évek során alaposan lepukkant környezet jellege miatt. A Józsefvárosi önkormányzat nyilvántartása szerint (ami nyilvános) egyébként a Kőbányai út páratlan oldalán ezer feletti az árusítóhelyek száma, tehát ez a legnagyobb kínai árusító központ Magyarországon.

Három kérdésre a részletesebb bemutatás előtt viszont rögtön ki kell térni az elején. Viszonylag kevés vásárló volt, bár akadtak azért, feltehetően a nagy hely és a széles utak csalóka képet is festhettek. Feltűnt az is, hogy sok bejárati ajtóra írták ki, miszerint az árusítóhely nagykereskedés (ahol vállalkozásokat szolgálnak ki, egyszerű vásárlót - legalább is a kiírás szerint - nem). Szembetűnő volt továbbá, hogy előbbiek mellett több felirat hirdette a régi Józsefvárosi piac árusait, akik ezek szerint ide települtek át.

A Kőbányai út páratlan oldalán évek óta szépen terebélyesedik ez az árushely a régi Ganz gyár helyén. Nehéz eldönteni, hogy a romos gyárépületek alsó szintjein bevásárlóközpont, vagy éppen vásár rendezkedett be, de ez végül is mindegy. Jó néhány, döntő részben Ázsia valamely országából ide érkezett kereskedő kínál elsősorban ruházati cikkeket, de akad itt azért más is. Neve is van, egyébként, mint már említettük, Euro Square.

Az árusok a régi Ganz Gépgyár területén húzták meg magukat, de nem is akárhogyan. A régi időkben alaposan elhasználódott gyárépületeket vették igénybe kereskedés céljára már jó néhány évvel ezelőtt oly módon, hogy az utcaszinteket kívül-belül átalakították, nem egy helyen csinos külsőt, belsőt kaptak a boltok, fölöttük viszont - legalább is kívülről - minden maradt a régiben. Néhány helyen azért kívül-belül is átfestették a hatalmas gyártócsarnokokat, de ha felnézünk, kopottas falakat, rozsdás vaselemeket és lógó vezetékeket látni. Látszik, hogy az árusok szépen felosztották maguk között a piacot, hiszen az utcaelnevezések a kínai és a vietnami árusok békés egymás mellett élésére utalnak, van például Peking út, Kínai út, Vietnami út.

A kínai, vagy ázsiai üzletek nyitva tartása egyébként a boltzár törvény szerint egyszerű kérdés, ha akarnak kinyitnak március 15-e után vasárnap, ha nem akarnak, akkor nem, mint már említettük. Izgalmas kérdés lesz ugyanakkor, hogy a tulajdonosi viszonyok és a kisegítő családtagok személye majd hogyan tisztázható az esetleges hatósági ellenőrzés során, mivel a törvény szerint ők dolgozhatnak vasárnap is, de hát ez legyen a jövő gondja.

(blokkk.com, 2015. február 1.)

 

Nagytakarítás a ganzpiacon

A józsefvárosi piacot bezárták, most a Kőbányi út túloldala tarol.

A régi Ganz gyártelep már a múlté, vasas üzem helyett jókora vásárt fabrikáltak belőle, na nem a keleti nyitás, inkább a vendégszeretet jegyében. A feketézés új központja sokkal nagyobb és szövevényesebb elődjénél, a nemes egyszerűséggel csak józsefvárosi piacnak nevezett  vásárhelynél, nagyobb is a tumultus. Úgy látszik, az adóhatóság nem rest ellenőrzést tartani, lássuk, mire jutott.

Hamis márkajelzésű ruhát, romlott élelmiszert és veszélyes műszaki cikkeket találtak egy nagyszabású ellenőrzésen a fővárosban, a Kőbányai úti Ganz-telepen, így értékelt röviden a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. A többnapos ellenőrzésen, amelyen hét hatóság háromszáz dolgozója vett részt, munkaügyi szabálytalanságokra is fény derült. A NAV járőrei 100 millió forintot meghaladó értékű, főleg népszerű világmárkák hamis márkajelzésű utánzataira bukkantak. Az iparjogvédelmi jogok megsértése miatt az árut lefoglalták, az ügyben büntetőeljárás indul.

Az adóellenőrök az ötnapos ellenőrzés-sorozat alatt elsősorban az igazolatlan eredetű áruk felkutatására és a feketefoglalkoztatás feltárására összpontosítottak. A kereskedők döntő többsége a helyszínen nem tudta igazolni a legális beszerzést, így ők további vizsgálatra számíthatnak. A revizorok az ellenőrzések mintegy kétharmadában állapították meg, hogy a telepen dolgozókat bejelentés nélkül foglalkoztatják, vagy maga a munkáltató adószám nélkül végzi a tevékenységét. Az ellenőrzéseken több, adótartozást felhalmozó kereskedő is fennakadt, a végrehajtók 7,5 millió forint értékben készpénzt, árut és gépjárműveket foglaltak le.

Az élelmiszerbiztonsági ellenőrök mintegy fél tonna lejárt szavatosságú, esetenként már bűzlő élelmiszert és több mint ezer romlott tojást semmisítettek meg, két esetben pedig húsipari termék hűtés nélküli szállítása miatt szabtak ki bírságot. A fogyasztóvédelmi ellenőrök több mint húszféle, súlyos veszélyt jelentő terméket, így hosszabbítókat, rádiókat, akkumulátoros zseblámpákat, hajvágó készletet találtak. A katasztrófavédők több kereskedőt felszólítottak a tűzvédelmi szabálytalanságok megszüntetésére.

Az ellenőrök a külföldiek tartózkodási jogosultságát, munkavégzésük feltételeit, valamint a cégek bejelentési kötelezettségének teljesítését vizsgálták. A több mint negyven idegenrendészeti ellenőrzést követően tizenhét ember tartózkodási jogosultságának felülvizsgálatára indítottak eljárást, az elmaradt munkáltatói bejelentések miatt pedig mintegy kétmillió forint közrendvédelmi bírság kiszabása várható.

A rendőrség az adóhatóság bevetési járőreivel közösen folyamatosan ellenőrizte a ki- és belépő forgalmat, valamint a szállítmányok papírjait. Öt nap alatt csaknem ezer embert igazoltattak és hétszáz gépjárművet vizsgáltak át.

A távol-keleti eredetű könnyűipari áruk magyarországi központi elosztójának számító Ganz-telepen folyamatosak a hatósági ellenőrzések. Az átfogó ellenőrzés-sorozatot a korábban feltárt jogsértések, valamint a közelgő  karácsonyi vásárlási hullám indulása indokolta.

(Népszabadság, 2014. november 24.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.