iparos₪piac

Miki egér Disney-e az egekbe tör

Ijesztő óriássá vált a Disney. 

 

Az elmúlt években egyre több szó esik az új monopóliumokról, elsősorban a techóriások elképesztő növekedése miatt, írja az Index. Horváth Bence írása.

A mai digitális gazdaság elsősorban a személyes adatok megszerzéséről és feldolgozásáról szól, és ezen a meglehetősen szabályozatlan területen az elmúlt évtizedben olyan, az életünk minden területét egyre jobban alakító óriások jöttek létre, mint az Amazon, a Google vagy a Facebook. Nem véletlen, hogy mára már az EU-s és amerikai politikai közbeszédben is felerősödött a monopóliumellenesek hangja, akik ezeknek a cégeknek a feldarabolását szeretnék. Jóval kisebb figyelemmel kísérte a nem technológiai szektorokban szinte monopolhelyzetig hízó vállalatok fejlődését.

A Disneyről még ma is sokaknak a régi rajzfilmek, a Miki egér, Donald kacsa, az Oroszlánkirály, az Aladdin vagy a Hófehérke ugranak be, kevesen tudják talán, hogy az elmúlt másfél évtizedben a Disney a világ egyik legnagyobb média- és szórakoztatóipari vállalata lett. Olyan globális óriás, amely piaci erőfölényével visszaélve éppen most készül átalakítani a világ film- és sorozatnézési szokásait. A Disney történetével több írásában is részletesen foglalkozott az egyik legfelkapottabb monopóliumszakértő, Matt Stoller. 

Monopólium a javából

A Disney persze régóta befolyásos és vagyonos szereplője az amerikai filmiparnak, de Stoller szerint az elmúlt 15 év mégis alapvető változásokat hozott, és a mai Disneynek már nem sok köze van kilencvenes évekbeli önmagához. A változás már a nyolcvanas években elkezdődött: ekkor a vállalat vezérigazgatója Michael Eisner volt, és ő jutott arra az utólag nem túl bonyolultnak tűnő felismerésre, hogy a Disney van annyira erős márka, hogy csinálhatnának belőle akár még több pénzt is. Ezt követte egy meredek áremelés a Disney-féle vidámparkokban, majd jött az első felvásárlás, ekkor vette meg az ABC tévécsatornát, és vele az ESPN sportadót. 

De az igazi áttörést a Disney jelenlegi CEO-ja, Bob Iger hozta el. Szakítani mert a hagyománnyal, amely szerint a Disney alapvetően gyerekeknek szóló tartalmakat gyártott.  Igert elsősorban a gazdasági lehetőségek foglalkoztatták, és agresszív felvásárlásokba kezdett. 

Bob Iger és Miki egér közösen kondítják meg a New York-i tőzsde kereskedését indító harangot 2017 novemberében.Fotó: Drew Angerer/AFP

Mindent megevett a Disney

Ebben a 15 évben vásárolta fel a Disney a Pixart, a Lucasfilmet, a Marvelt és a 21th Century Fox egy nagyobb szeletét. Hogy ez milyen következményekkel járt, azt elég szépen foglalta össze nemrég Brett Heinz egy cikkében: az eddigi statisztikák alapján 2019-ben az összes amerikai mozijegyeladások 38 százaléka a Disney zsebébe vándorolt. 

Ez közel duplája annak, amit a Disney-birodalom korábbi csúcsán, 1995-ben elért, pedig már az is jelentős piaci részesedést jelentett. De akkor a vállalat még csak saját alkotásaival terelte be az embereket a moziba, most viszont már a Marvel és a Star Wars-filmekkel is ők kaszálnak: 2015 óta 14 Marvel és SW-filmmel jöttek ki, dollármilliárdokat bezsebelve. 

Nemcsak az új filmek gyártásáról van szó, de a Disney folyamatosan vásárol, egymás után zsákolja be régebbi, sikeres filmek jogait, és ezekből mindig rengeteg pénzt tud csinálni: övék már az Avatar, a Jégkorszak, a Függetlenség napja, a Kingsman és a sort még hosszasan lehetne folytatni. A cég máris négy újabb Avarat-filmet tervez. 

És mint Heinz írja, a Disney felvásárlásai messze nem csak a filmipart érintik: a vállalat tulajdonában vannak építési vállalatok, luxustengerjárók és hotelek, vidámparkok, zenei produkciós cégek, könyvtárak, digitálismarketing-vállalatok, tévé- és rádiócsatornák, könyv és magazinkiadók, pénzügyi és ingatlancégek és így tovább. A Disney ezen kívül birtokol egy bahamai kikötőt, egy sanghaji befektetői irodát és Floridában egy egész kormányzati negyedet. Becslések szerint a Disney majdnem akkora vagyonnal rendelkezik, mint amekkora Magyarország 2017-es nemzeti összterméke. (2017-ben a magyar gazdaság összesen 139 milliárd dollárt termelt meg, a Disney teljes cégértéke pedig valahol 130 milliárd dollár körül lehet a legutóbbi becslések szerint.)

Lenyúlja a filmipart

A Disney egyre nagyobb szórakoztatóipari piaci részesedést sokan aggodalommal figyelik. És nemcsak a konkurens filmstúdiókról van szó, hanem olyan elemzőkről és közgazdászokról is, akik a monopóliumok káros gazdasági és társadalmi hatásait figyelik. Az Egyesült Államokban amúgy is gondot okoz, hogy egyre több monopolizálódó iparág van, ez pedig árt a versenynek, a béreknek és az innovációnak is. A filmipar esetében pedig rosszul járhatnak a nézők is. 

Heinz és Stoller írásaikban számos érvet összegyűjtöttek ennek illusztrálására. Egyrészt a felvásárlások miatt egyre több klasszikus film egyszerűen eltűnik a mozikból. A Disney mindig is hajlamos volt arra, hogy ne engedje újravetíteni a klasszikus rajzfilmjeit: a logika az volt emögött, hogy szándékos szűkösséget teremtve minden Disney-vetítés eseményszámba menjen. Ha az Oroszlánkirály eredeti verziójába csak ritkán, a Disney által szervezett vetítéseken lehet belefutni a vásznon, akkor az bizony értékesebb élmény, mintha a független mozik bármikor játszhatnák a filmet. 

Egyre több és több film jut erre a sorsra: az Alien-részek, a Majmok bolygója mellett rengeteg horrorklasszikus vagy például népszerű vígjátékok a kilencvenes évekből.

Heinz friss számítása szerint a legjobb filmnek járó Oscart valaha megkapó filmek hetede már a Disney birtokában van, és jó eséllyel előbb vagy utóbb, de ezeket sem lehet már többet mozikban vetíteni. És persze, a hatalmas multiplexek eleve elvétve játszanak csak régi filmeket, ezekben csak a legfrissebb alkotások futnak. De működik még számos független mozi, amelyek működési modelljének fontos eleme, hogy időnként műsorra tűznek klasszikusokat is. 

De nem járnak jól a Disney térnyerése miatt a nagy multiplexek sem, amelyeket országonként általában pár vállalat tart kézben. Stoller több példát is felsorol arra, hogy a Disney hogyan tud diktálni ezeknek a moziláncoknak: nemcsak egyre nagyobb és nagyobb szeletet tud követelni a jegybevételből a vetítési jogokért cserébe, de gyakran csomagban adja a filmeket. Azaz ha egy mozilánc műsorra akarja tűzni az új Csillagok háborúja részt, akkor vállalniuk kell, hogy meghatározott alkalommal játszanak olyan filmeket is, amelyekről sejthető, hogy amúgy nem futnának akkorát a mozikban. 

Mindenki lenyom a Disney

A mozikat üzemeltető cégek pedig természetesen nincsenek alkupozícióban, hiszen azt senki nem engedheti meg magának, hogy egy új Marvel- vagy Csillagok háborúja filmre nemet mondjon. 2017-ben a Wall Street Journal írt arról, hogy az Utolsó Jedi bemutatója előtt a Disney olyan titkos záradékokkal terhelt szerződést tett le a moziláncok vezetői elé, amelyek alapján a filmbevételek 65 százaléka a stúdiónak jár, és a cég azt is kikötötte, hogy a mozik kötelesek négy héten át a legnagyobb termükben főműsoridőben vetíteni a filmet. Ha pedig bármelyik mozi megsérti a Disney által lefektetett szabályokat, további 5 százaléknyi jegybevétel jár a Disneynek.

Ebben a rendszerben különösen rosszul járnak a kisebb városok mozitulajdonosai, ahol kevesebb néző jut egy filmre, de a tulajok mégis kötelesek heteken át vásznon tartani a legértékesebb időpontokban olyan filmet is, amelyet már látott szinte mindenki, aki meg akarta nézni. 

Ne nem kedvez ez a struktúra a független filmeket forgalmazó cégeknek sem: egyre nehezebben tudják bejuttatni a mozikba a filmjeiket. Annak ellenére, hogy ezek a filmek gyakran díjakkal és ódákat zengő kritikákkal megtámogatva kerülnek forgalomba, sokszor nem lehet számukra helyet találni a nagy gyártók által lekötött moziműsorban. 

Ebben a világban, ahol szenvednek a forgalmazók és egyre nehezebben élnek meg a mozik is, Stoller szerint az egész iparág rendkívül kockázatkerülővé vált. 

Ez elég látványosan megmutatkozik abban, hogy már csak a nagy szereplők is újabb folytatásokban és régi filmek újraforgatásában tudnak gondolkodni. 

A mozi után te következel

Stoller szerint az Iger által levezényelt átalakítás vége a Disney+ beindítása lehet. A Disney saját streamszolgáltatása, ami épp a napokban indult el egy kicsit döcögősen, még radikálisabban alakíthatja át a piaci viszonyokat. Elemzése szerint a Disney+ a Netflix üzleti modelljét próbálja majd lemásolni: gyűjts össze minél több tartalmat, ezeket rakd be egy csomagba, és adj hozzáférést az előfizetőknek akár még veszteségek árán is, és közben bízz benne, hogy a versenytársaidat ki tudod szorítani a piacról. Ha pedig ez sikerül, akkor kezdj el árat emelni és fizess egyre kevesebbet a tartalmakért. 

És míg a Netflix eddigi sikerének titka az lehetett, hogy korán jelentek meg a streampiacon, a Disney a rengeteg megvásárolt tartalomra építhet. És ha a növekedéshez veszteségeket is el kell szenvednie – ami biztos – az sem lesz gond a pénzzel kitömött óriáscégnek. Nemcsak a piacfoglaló időszak nyomott előfizetési díjai miatt veszítenek majd, hanem azért is, mert például ma még bőven adnak el jó pénzért tartalmakat a Netflixnek, és ha valóban el akarják onnan csábítani a nézőket, akkor erről a bevételről le kell mondaniuk.

Ezért szól egyre több elemzés arról, hogy az elmúlt pár év a streamszolgáltatások aranykora volt, viszonylag olcsó előfizetésekkel és pár szolgáltatóval, ahol rengeteg minden megtalálható volt, a jövőben pedig emelkedő árak mellett egyre fragmentáltabb piacra érdemes számítani. Addig legalábbis mindenképp, amíg egy szereplő ki nem tudja szorítani a többieket. 

Stoller szerint abban a piacszerzési folyamatban, ami a szemünk előtt zajlik éppen az amerikai streamszolgáltatók között, több elem is felvetheti a jogsértés gyanúját, de az amerikai monopóliumellenes törvényeket annyira fellazították az elmúlt évtizedekben, hogy Igernek nincs mitől félnie. A Disney vezére maga írt arról önéletrajzi könyvében, hogy a saját termékeik forgalmazói szeretnének lenni, kiiktatni minden közvetítőt, még ha ehhez rövidtávú veszteségeket is kell elszenvedjenek.

Benyelnek mindent, még a veszteséget is

Iger konkrétan leírta azt is, hogy a Disney több százmillió dolláros licencdíjat fog veszíteni, amikor kihúzza a Pixar, Marvel és Star Wars-tartalmakat a Netflix kínálatából, és hogy el fog tartani egy darabig, amire ebből profitot lát majd a cég. Azaz a Disney vezetője nyíltan írt arról, hogy piaci riválisuk kicsinálása érdekében még veszteséget is hajlandók elviselni. És hogy pár év alatt mennyit változott piac hozzáállása ehhez az agresszív stratégiához, jól jelzi, hogy amikor Iger 2015-ben először beszélt ilyesmiről, a részvényeik bezuhantak, 2017-ben viszont már hatalmas árfolyam-emelkedés fogadta a terveket. 

És ha a Disneynek sikerül megvetnie a lábát a streamingpiacon (spoiler: sikerülni fog), akkor elemzések szerint a gyártási rendszer is teljesen átalakulhat. A Disney+ indulásával ugyanis alapvetően meg fog változni, hogy a filmgyártók hogyan jutnak bevételhez munkájuk után. Eddig az volt a rendszer, hogy a film- és sorozatgyártók kaptak előre egy összeget, majd pedig a bemutató után részesedést kaptak még a további jogdíjakból. 

De Stoller elemzése szerint az új rendszerben nem lesz hasonló utólagos piac: a Disney egyszer fizet a gyártásért, utána pedig egymaga lesz a jogtulajdonos és a forgalmazó is. És mivel ennyire domináns szereplőről van szó, a Disney kezében lesz a döntés, hogy megállapítsa, kinek mennyi jár a munkájáért. 

Hasonló modell létezett már egyszer az Egyesült Államok filmiparában: 1948 előtt pont így működött Hollywood. A gyártóknak egy-egy stúdióval kellett szerződniük, és a stúdió döntött mindenről, beleértve azt is, hogy a színészek és a rendezők milyen produkciókon dolgozhatnak. Akkor az amerikai Legfelsőbb Bíróság mondta ki, hogy ez a stúdiórendszer sérti a monopóliumellenes törvényeket, és az ítélet nyitottabb piaci modellt hívott életre, decentralizáltabb forgalmazási rendszerrel. 

Stoller szerint a Disney a húszas évek működési modelljét akarja visszahozni, amikor a vertikálisan integrált iparágban minden fontos tényező, azaz a gyártás, a forgalmazás és a bemutatás is egyetlen kézben összpontosult. 

Ennek a Netflix, Hulu, HBO Go és többiek által meghonosított, a Disney által most felkarolt streamingmodellnek további súlyos következménye, hogy egyre jobban kiiktatja a fogyasztói visszajelzéseket a rendszerből: a szolgáltatók tárják eléd a tartalmat, és abból választhatsz. És ugyan ott lenne mindenkinek a lehetőség, hogy független filmek és sorozatok után kutakodjon, ezeket pedig online megvásárolja, a nagy többség inkább abból választ, amit eléraknak a szolgáltatók.

Ez egészen másfajta működési modellt jelez, mint a korábbi rendszer, ahol a nézők egy-egy konkrét produkció minőségéről döntöttek a mozipénztárnál. Stoller szerint  a régebbi modellben a produkciók gyártói erősebb alkupozícióval bírtak, és ez segítette őket, amikor valami szokatlan, merész, első látásra zavarba ejtő ötlettel álltak elő, mint mondjuk a Vissza a jövőbe, amelyhez hasonló filmet ma nagyon nehéz elképzelni egy nagyobb stúdió produkciójaként, hiszen az jelentős kockázatvállalás és az alkotók iránti bizalom révén jöhetett létre. (És jelzi a viszonyokat, hogy közben persze a Vissza a jövőbe remake-jét egyáltalán nem olyan nehéz elképzelnünk.)

Ehhez képest a Netflix és hasonló szolgáltatások algoritmus vezérelte rendszerébe sokkal kevésbé férnek bele a furcsa, szokatlan alkotások, egyszerűen azért, mert itt a gyártás sokkal központosítottabban megtervezett. Ráadásul, mivel a Disney+ esetében látni, hogy akár veszteséget is vállalva készülnek a piacra lépni, egy ilyen modellben egyre nehezebb lesz megmondani az egyes alkotások értékét. 

Politika: akkor irány Kína

És akkor az még szóba se került, hogy a Disney, miközben a nyugati piacok minden előnyét és lehetőségét kihasználva óriásivá nőtt, közben a piaci hatalmát egyre inkább arra használja, hogy sötét autokráciák kegyeit keresse. A Disney kritikátlan Kína-rajongása évek óta amerikai politikusok aggodalmának tárgya. A Disney egyetlen részlegében sem tűrik el, hogy negatívan emlegessék a kommunista Kínát. 

Az üzleti motiváció persze érthető: Kína hatalmas, rendkívül értékes piac, és ott, szemben az Egyesült Államokkal és Európával, komoly következményei lehetnek annak, ha egy vállalat nem a hatalomnak tetsző véleményeket hangoztat. De Stoller szerint ez azt is jelenti, hogy a Disney által felépített monopólium egyre inkább Peking érdekeit is szolgálja. 

A gigantikusra nőtt Disney-probléma megoldása nem adja magát könnyedén. Stoller és Heinz szerint is olyan konkrét lépésekre lenne szükség, amelyek szétbontják a Disney egész iparágat behálózó hatalmát, azaz elérik, hogy a gyártás, a terjesztés és a bemutatás ne egyetlen kézben összpontosuljon. Hasonló lépésekre volt már példa az amerikai szórakoztatóipar történetében, és Stoller szerint most sem késő még cselekedni, csupán politikai szándék kellene hozzá.

(444.hu, 2019. november 22., Horváth Bence írása)

 

Az oroszlánkirály milliárdos lett

Brutális bevételt generált Az oroszlánkirály. Disney.

Kevesebb mint három héttel forgalmazásának megkezdése után Az oroszlánkirály című amerikai családi kalandfilm elérte az egymilliárd dolláros jegybevételt globálisan – írja a Világgazdaság, a Variety című filmes hírportál nyomán.

Az 1994-es Disney-animáció újragyártott verziója ezzel a stúdió negyedik filmje a Bosszúállók – Végjáték, a Marvel Kapitány és az Aladdin után, amely idén globálisan egymilliárd dollárnál több bevételt hozott a stúdiónak.

Ez újabb bizonyíték a Disney abszolút dominanciájára a filmiparban. A filmstúdió a hazai piacon a jegybevételek 38 százalékát mondhatja magáénak a Variety szerint.

Jon Favreau rendező hiperrealista remake-je már az év ötödik legnagyobb jegybevételű globális forgalmazása. A filmre a hazai mozikban 361 millió dollárért váltottak jegyet, külföldön 638 millió dollárért. Észak-Amerikán kívül különösen Kínában nagy az érdeklődés iránta, ahol 115 millió dollárt forgalmazott, továbbá az Egyesült Királyságban (48 millió dollár) és Brazíliában (44 millió dollár).

Az egymilliárd dolláros mérföldkő egy másik Disney sikerrel is párosul, a stúdió a múlt hét végén új rekordot, 7,7 milliárd dollárt állított fel a globális jegyeladásokban, amellyel saját 2016. évi 7,6 milliárd dolláros jegyeladását szárnyalta túl.

A 2016-os rekordot is úgy érte el, hogy négy filmje haladta meg az egymilliárd dolláros jegybevételt.

A következő hónapokban a stúdió három kasszasikergyanús filmmel jön ki, a Jégvarázs 2., a Demóna folytatásával és a Star Wars – Skywalker kora című alkotásokkal. Ezért jó esélye van arra, hogy a Disneynek legalább még egy egymilliárd dollárnál nagyobb jegybevételű filmje lesz 2020 januárjáig.

(Világgazdaság, 2019. július 31., fotó: AFP)

 

Trónok harca: nem aludt senki

Két magyarországnyi ember bámulta a Trónok Harcát.

Amerikán kívül számos rajongó kelt fel éjszaka, hogy lássa a befejező részt, írja a Világgazdaság az MTI nyomán.

A Trónok harca fantasysorozat 73., egyben befejező részét 19,3 millióan nézték vasárnap este az Egyesült Államokban, ezzel a csatorna nézettségi rekordja is megdőlt – közölte az HBO.

Az előző csúcs nem volt túl régi, a 2011 óta futó sorozat utolsó előtti része tartotta, mely 18,4 millió amerikait ültetett a képernyő elé, ám a záró évad első része is tarolt.

A George R. R. Martin A tűz és jég dala című regényfolyamából adaptált sorozat a csatorna legnézettebb szériája 2014 óta, a Maffiózókat taszította le a trónról.

Amerikán kívül számos rajongó kelt fel éjszaka, hogy még azelőtt lássa a befejező részt, hogy reggel a közösségi médiát elárasztanák a részleteket kibeszélő spoilerek.

Az Egyesült Államok sorozatrekordját továbbra is a MASH utolsó epizódja tartja, melyet 106 millióan néztek 1983-ban, amikor se az internet, se a streamingszolgáltatók nem léteztek még.

A Trónok harcát több mint 150 országban lehet nézni, ám a csatorna szerint sok országban nem egyszerű megtudni a nézettségi adatokat, ezért lehetetlen kiszámítani, mekkora nézőszámot ért el világviszonylatban.

A befejező rész fogadtatása vegyes volt, a Change.org petíciós portálon kedd reggelig több mint 1,3 millióan írták alá a kérést, hogy forgassák újra az utolsó évadot. Az alkotók, David Benioff és D. B. Weiss nem szólaltak meg.

A csatorna tavaly megrendelt egy előzményszériát, melynek írásában részt vett George R. R. Martin. A cselekmény évezredekkel korábban játszódik, mint a Trónok harca, ám ennek ellenére egy ismert kávés cég pohara is feltűnt az egyik rész forgatásán.

Sok rajongó igényelné, hogy az egyik szereplő, a Maisie Williams alakította Arya Stark külön sorozatot kapjon.

A széria hatására egyre több gyereket neveznek el a főhősök után, Németországban 2006 óta 365 Jon, 250 Arya, 185 Brandon és 20 Bran van egy amatőr névkutató adatai szerint.

Buenos Airesben nagyjából 300 gyerek kapott 2016 óta a Trónok harcához kapcsolódó nevet, a tendencia egyre erősödik – mondta el a város anyakönyvi hivatalának vezetője hétfőn, a népszerűségi lista élén a Brandon, a Khaleesi és a Daenerys áll.

(Világgazdaság, 2019. május 21.)

 

Sok jegyet szedtek a jegyszedők a moziban

Csúcson a moziipar.

A szuperhősök filmre álmodott kalandjai és a Walt Disney kasszasikerei 41,7 milliárd dolláros rekordbevételhez segítették 2018-ban a globális moziipart. Ez 2,8 százalékos éves bővülést takar, írja a Világgazdaság. A stabil piacvezető Egyesült Államokban a 2017-es 11,4 milliárd után 2018-ban 11,9 milliárd dollárért vettek jegyet az előadásokra, ebből 3 milliárdot a legnézettebb tíz filmből ötöt forgalmazó Disney produkcióira – írja a CNN.
 

A stúdió ezzel a helyi piac negyedét birtokolja, a másfélszeresére, 3 milliárd dollárra növelve bevételét. Vezető helyét a rivális Fox 2018-as felvásárlásával erősíteni fogja.

Amerikában a nézőszám 5 százalékkal nőtt. Az idei év is bővelkedik szuperprodukciókban, így a mozi reneszánsza tartósnak tűnik.

Sőt, Kínában már a forradalomnál tartanak. A helyi filmszínházak kasszáinál az előző évinél 9 százalékkal többet, 60,98 milliárd jüant hagytak tavaly a nézők, bár a növekedési ütem lankadt a 2017-ben mért 13,45 százalék után. A 8,87 milliárd dollárnak megfelelő jegyárbevétel 62 százalékát már a kínai filmek teszik ki az állami Hszinhua hírügynökség beszámolója szerint. Egy évvel korábban részesedésük még 52 százalékos volt.

Az Egyesült Államok mögött Kína a világ második legnagyobb filmfogyasztója, a vetítőtermek számában viszont már az élre tört. A távol-keleti országban a hatalmas filmipari beruházáshullám következtében 2018-ban a 2017-eshez képest 9.303-mal, 60.079-re nőtt a termek száma. Ezzel szemben az amerikai moziüzemeltetői szövetség adatai szerint az Egyesült Államokban csupán negyvenezer teremben vetítenek filmeket, és ezeknek a zöme is kínai kézben van.

A Dalian Wanda csoporthoz tartozik ugyanis az Egyesült Államokban 661 filmszínházat, benne 8.200 vetítőtermet működtető, s ezzel piacvezető AMC Theatres, amelyet 2012-ben 2,6 milliárd dollárért szereztek meg a kínaiak. Később hozzávásárolták Európában az Odeont, a UCI-t és a Carmike-ot, ezzel létrehozva a világ legnagyobb mozis cégét. Az AMC egyébként tavaly finanszírozási problémákkal küzdött.

(Világgazdaság, 2018. január 19.)

 

Harry Potter 30 éves

Mármint Daniel Radcliffe.

Daniel Radcliffe az MSNBC reggeli beszélgetős műsorában volt vendég, és ott sikerült kiböknie a fájdalmas igazságot: a mai gyerekek már nem ismerik őt fel Harry Potterként. Azt ugyan nem tette hozzá, hogy ennek mennyire kimondhatatlanul örül, de hát el lehet képzelni, mekkora megkönnyebbülés lehet egy színésznek, ha végre sikerül kimásznia a skatulyából, amit a leghíresebb szerepe jelentett. Még ha nem is azzal, hogy újabb, még emlékezetesebb alakításokkal homályosítja el azt, hanem azzal, hogy egyszerűen kiöregszik belőle.

És akkor szórjunk egy kis sót a nyílt sebbe:

Az első Harry Potter könyv 1997-ben jelent meg. HUSZONEGY ÉVE.
Az első film 2001-ben debütált a mozikban. 17 ÉVVEL EZELŐTT.
A főszereplő Daniel Radcliffe, aki 11 éves gyerekként csöppent a világhírbe, jövő nyáron betölti a HARMINCAT.

(Index, 2018. október 27.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.