kirakatles₪plázarítus

A Skála kópé kínaiul tanul

Kínaiaké a gulyáskommunizmus áruházneve. 

MG 598
 
 
Demján sikerre vitte, az első nyugatias nagyáruház volt, aztán a rendszerváltás utáni kudarcos modernizációs kísérletek után nehezen kibogozható kínai céghálóba szóródott szét a Skála, írja Előd Fruzsina az Indexben. A lánc régi épületei változó neveken, de többnyire folyamatosan kiskereskedelmi céllal működnek máig. Most viszont újra látványosan feléledt maga a márkanév is: a belváros közepén, a csődbe ment Alexandra helyén nyílt a napokban új kínai üzlet.

Kínai befektetőknél kötött ki a szocialista rendszer emblematikus kiskereskedelmi brandje, a Skála. Bár a folyamat még a kétezres évek első felében kezdődött, most újra szem elé került, mert a napokban a bulinegyed kapujában, az egykori Alexandra könyvesbolt helyén új, főként kínai árucikkekben utazó Skála áruház nyitott. De hogy jutottunk oda, hogy 2018-ban kívülről a nyolcvanas évekbeli gulyáskommunizmus, belülről a kilencvenes évek olcsó hangulatát idéző bolt nyílik a bulinegyed kapujában, ázsiai tulajdonosokkal a háttérben?

Korábbi cikkekből, a céginformációs rendszerből és háttérbeszélgetésekből szerzett információkkal mutatjuk be, milyen úton került a Skála márkanév kínaiakhoz és hogyan kötött ki egy új Skála a kiskörúti palotaépületbe.

Ment, ameddig be nem döglött

A Skála klasszikus szocialista nagyvállalat volt az előző rendszerben a kiskereskedelem területén, egyben a szövetkezeti rendszer csúcsintézménye. Az első üzlete Lágymányoson nyitott meg 1976-ban Budai Skála Szövetkezeti Nagyáruház néven, igazgatója pedig nem volt más, mint Demján Sándor, aki ebben a tisztségében alapozta meg a karrierjét. (A Budai Skála végül mintegy 30 évnyi működés után, 2007-ben húzta le a rolót, ma a helyén az Allee áll).

A nagyáruház 1979-ben fuzionált a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalattal, ezzel létrehozva a Skála-Coop Közös Vállalatot, amely szocialista viszonylatban hatalmas cégcsoporttá nőtte ki magát, vidéken is számos egységet nyitott. A Skála fénykorában közel 40 áruházzal működött országszerte, az üzletlánc koronája az 1984-ben átadott Marx téri (mai Nyugati tér) Skála Metró, amely akkoriban az ország legmodernebb bevásárlóközpontja volt.

A Skálák (és a hozzájuk hasonló más áruházak, például a Centrum) konkurencia híján jól mentek, de a rendszerváltás után a külföldi befektetői pénzen felhúzott modern plázák fokozatosan egyre rosszabb helyzetbe hozták őket. Több kísérlet is volt arra, hogy versenyképessé tegyék a posztszocialista bevásárlóközpontokat, például a Centrum Áruházak bekerültek a privatizációs programba, ennek során az állami nagyvállalatból leválasztották az áruházi láncként értékesíthető egységeket, így jött létre a Centrum Áruházak Kft., de nem sikerült rá vevőt találni, mert csak kisebbségi tulajdonosként szerettek volna bevonni külföldi befektetőt.

A kínaiak ráugrottak a Skálára

1998-ban a Skála és a Centrum egy kézbe került, de néhány évvel később a Tengelmann eladta az üzletek nagyobb részét a Capital Rt.-nek. Ekkor jöttek először képbe a távol-keleti befektetők, néhány áruházat a kínai tulajdonú Magyar Jin Wen Kft. vásárolt meg és adott bérbe szintén kínai cégeknek. A Magyar Jin Wen Kft.-nek számos kínai tulajdonosa volt az elmúlt évtizedekben, de 1994-ben Cao He Ping és felesége Nie Wen alapították. Cao He Ping a magyarországi kínaiak túlnyomó többségéhez hasonlóan kiskereskedelemben, főleg ruhában utazott a kilencvenes évek elején.

Egy jogi kiskapun keresztül érkezett az első batyuzós tömeg, az utóbbi években a letelepedési kötvény adott újabb lendültet. Kik ők, honnan jöttek? Hol élnek? Hányan vannak? Mit csinálnak? Mit gondolnak Magyarországról? Bemutatjuk a magyar kínai közösséget.

Az ázsiai áru behozatalával ekkoriban szépen lehetett keresni, mert a magyar piacon óriási igény volt az olcsón hozzáférhető termékekre. Ugyanakkor forrásunk szerint az valószínűnek tűnik, hogy több ezer négyzetméternyi, jó helyen lévő kereskedelmi terület megvásárlására elég tőkét pusztán ebből nem lehetett felhalmozni a rendszerváltást követő néhány év leforgása alatt.

A nagyjából a semmiből előtűnő Cao He Pinggel és feleségével üzletelők így eleinte nem is tudták pontosan, kik ő, honnan van pénzük a Skálák felvásárlására, de mindig pontosan fizettek és korrektek voltak. Cao He Pinggel kapcsolatban érdekes adalék, hogy a nevére keresve eljuthatunk egy bizonyos Hagyományos Kínai Orvoslás az Európai Egészségügyért Alapítvány honlapjára, melynek kuratóriumában díszes társaságban találjuk a kínai üzletembert: ott ül többek között Medgyessy Péter és Kökény Mihály volt szocialista politikusok, és Oláh Lajos jelenlegi DK-s képviselő.

Caoék egy régi Magyar Nemzet cikk szerint összesen 18 régi Skálát szereztek meg a Magyar Jin Wen Kft.-vel, és a kétezres években egész céghálót építettek az ingatlanok hasznosítása köré. Majd 2014-ben összeolvasztották a társaságok nagy részét, ma már csak a Skála Gamma Kft. és a Skála Dr. Peace Int. Befektető Kft. van meg, a két cég együtt hét nagy alapterületű ingatlant ad bérbe kereskedelmi célra. Ide tartozik többek közt az ózdi és a szolnoki volt Skála, de Caóéké az Üllői út 261. szám alatti kínai nagyáruház és egy nagy Ceglédi úti ipartelep is. A két megmaradt cég együttes árbevétele kicsivel 350 millió forint felett volt 2017-ben, de a hivatalos cégadatok szerint összesen közel 8 millió forintos mínuszban zártak.

Kiskörúti könyvesboltból új Skála

A most nyitott belvárosi Skálát azonban nem ők, hanem egy másik kínai üzleti kör tulajdonolja, akik egy magyar milliárdos félresikerült bevásárlása után jutottak hozzá másodkézből az ingatlanhoz. 

Az Alexandra csődje után a Károly körút és a Dob utca sarkán található patinás épületet Varga Zoltán, a Central Médiacsoport tulajdonosa vásárolta meg, akinek az volt a terve, hogy gasztroközpontot nyisson benne, a média eddig a pontig követte a tulajdonosváltást. Varga azonban kisvártatva továbbadta az ingatlant, úgy tudjuk azért, mert végül nem felelt meg a tervezett funkciónak az épület belső kialakítása.

A milliárdos tételt jelentő ház vevője a Skála márkanevet birtokló egyik kínai befektetői kör lett, akik nem is vártak sokáig az üzlet beröffentésével, novemberben már meg is nyílt a háromszintes áruház a könyvesbolt helyén. Az új egység mindenben követi az ilyen típusú üzletektől megszokott megjelenést és kínálatot, az alsó szinten szuvenírt, csokit, kínai technikai eszközöket, háztartási cuccokat, és táskákat, az elsőn szinte csak fehérneműt találunk, a másodikon pedig ruhák és cipők között lehet válogatni.

Egy helyről úgy hallottuk, azért használják ma már mások (is) a brandet, mert Cao He Pingék hazamentek Kínába, és a márkahasználati jogokat többfelé szétosztották, de a Caóék máig működő cégei nem feltétlenül támasztják alá ezt a verziót. Az is biztos, hogy idén szeptemberben a SOTE-n rendeztek egy magyar-kínai felsőoktatási találkozót, amelyen Cao He Ping és Nie Wen a Skála képviselőiként látták vendégül a kínai delegációt, amiből szintén az tűnik ki, hogy máig aktívak ebben a szerepben.

Abban többen egyetértettek, hogy a pontos jogi helyzetet kívülről szinte lehetetlen kibogozni a nyilvánosságtól ódzkodó, többnyire magyarul sem beszélő szereplők hosszú sora miatt. 

Lehetetlen megfejteni a kínaiak Skáláit

Hogy mi lehet a kapocs a régi skálás kínai befektetők és az újak között, az cégadatokból nem fejthető vissza, mert úgy tűnik, a két körnek korábban nem volt közös magyarországi vállalkozása, személyes viszonyt persze ettől nem zárja ki semmi. Az mindenesetre biztos, hogy a márka használati jogát már egy ideje birtokolja az új Skálát is megnyitó két üzletember, Zeng Ying és Chen Xiaobin egy másik Skálát is üzemeltetnek a Bajcsy-Zsilinszky út elején a Nyugati Átjáróházban.

Ezt a boltot a Nyugati Centrum Kft., míg az új, kiskörúti Skálát egy 2018-as alapítású cégük, a Ruha Star Kft. viszi. Ez utóbbinak a friss alapítás miatt még nincs elérhető eredményadata, a Nyugati Centrum azonban látszólag nagy forgalmat bonyolít, 2017-ben 643 millió forintos árbevételt ért el – igaz, hivatalos adózott eredményben ez csak 7 milliót jelentett a tulajdonosoknak.

Zeng Yingnek összesen 4 vállalkozás van a nevén, ebből kettő idei alapítású, míg Chen Xiaobinnak 3, ezek mind működő cégek, de messze a legnagyobb közülünk a nyugati Centrum. Eggyel érdekesebb képet fest, ha rákeresünk a céginformációs rendszerben a Ruha Star Kft. székhelyére, ami egy kőbányai tízemeletes lakótelepi ház egyik földszinti lakása. A Hársfa sétány 19. földszint 2-be a nyilvános adatok szerint több tucat, zömében ázsiai tulajdonosi hátterű cég van vagy volt a múltban bejelentve, valószínűleg egy ilyen társaságokra specializálódott székhelyszolgáltató működhet a címen.

(Index, 2018. november 23., Fotó: Urbán Tamás / FORTEPAN, Előd Fruzsina írása)

 

Kertöri: Rotschild, a szalon

Horthy menye, Kádár és Tito felesége, de még Gábor Zsazsa is nála varratott.

Rostschild Klári, a kelet-európai divat ikonikus alakja volt, írta az Index. Ma már szinte érthetetlen, hogyan működtethetett egy haute couture (vagy ahogy némely ruhacimkéjén hibásan szerepel: haute coutur) ruhaszalont a legkeményebb szocializmus éveiben is.  Simonovics Ildikó kutatásai nyomán most épp egy kisebb kiállítás látható róla a Kieselbach Galériában, A csábítás fegyverei keretében, de jövőre jön egy nagyobb is a Nemzeti Múzeumban. Ezekhez kapcsolódva tartották meg tegnap a Rotschild Klári legendái című film díszbemutatóját épp az utóbbi helyszínen.

Oláh Katalin és Csukás Sándor filmje elképesztően klassz, rengetegen megszólalnak benne, többek közt a híres Rotschild-lányok (így Pataki Ági is a nevezetes Fabulon-mozaikról, melynek egy darabja most látható az említett Kieselbach-kiállításon). Bemutatnak jó pár eredeti ruhadarabot is, ami elég nagy szám: mindössze hármat őriznek közgyűjteményben, és alig néhány tucatot magántulajdonban.

Pompás hangulatfestés a korról, a szalonról, de úgy, hogy közben észrevétlenül beszivárog egy csomó tény, adat is, és helyretesz egy rakás (Wikipedia-szócikkekben is fellelhető) tévedést. Csak pár érdekesség:

  • Horthy István esküvőjére valóban ő szállított a ruhákat, de az egyiptomi hercegnek nem - bár ezt szívesen terjesztette magáról. Mindenesetre arisztokrata kapcsolatai segíthettek neki túlélni a holokausztot.
  • Kádár János ugyan adta a puritánt, de a felesége a Rotschildnál varratott. Igaz, Chanelt nem volt hajlandó hordani, csak angol kiskosztümöt.
  • Titóné bezzeg szerette a puccot, saját próbababája volt a Váci utcai szalonban, amit évente újabb párnácskákkal bővítettek, ahogy hízott.
  • Gábor Zsazsa egy csomó ruháját hozta ide átalakíttatni, majd úgy fogták el a határon, mikor fizetés nélkül akart visszautazni Amerikába.
  • Halász Judit hosszú ideig sóvárgott egy tízezer forintos ruha után, rendszeresen bejárt megnézni, felpróbálni. Végül megvette. Akkoriban 3.000 forintot keresett a színháznál.

(Index, 2018. november 23.)

 

Kertöri: egyszerűen Corvin Áruház, az első

1926-os megnyitásakor nem jósoltak nagy jövőt a párizsi és londoni mintájú nagyáruháznak, a Corvinnak.

A Corvin Áruház azonban végül pár évtizedre mégis világvárosi lendületet vitt a Blaha Lujza térre. „Ahol ilyen szép lábuk van a nőknek, mint Budapesten, ott feltétlenül szükség van egy nagy, nyugat-európai áruházra”– győzködte a későbbi vezérigazgató a befektetőket, írja az Index, Kiss Eszter összeállításában.

Reiss Zoltán tervezte az akkor még álló Nemzeti Színház mellett álló, kétmillió aranykoronából felépült áruházat.

A Magyar Iparművészet 1926-ban négy oldalon keresztül sorolta azokat a magyar vállalkozókat és iparosokat, akik téglát, szöget, drótot, üveget és tudást tettek a Corvin születésébe. A hatalmas villanytelepet, saját transzformátort és a fővárosban egyetlen elektromos hőmérőt a Ganz, a világítható reklámtáblákat Bokor és Korein, a legmodernebb kivitelű reklámvilágítási berendezéseket, vagyis a neonokat az Únió, a felvonókat  Freissler Antal készítette például.

1931-ben a liftek mellett megépült Magyarország első mozgólépcsője, melyet a hazai Wertheim F. és Társa cég készített. A hatalmas szenzációt naponta nagyjából négyezer vásárló vette igénybe, különösen az 1935-ös filmhíradóban is megörökített karácsonyi vásárláskor.

Kirakatban első volt Budapesten

Az áruházat körbefutó kirakatok „kápráztató villanytengere beragyogja a pesti estét, és a nemes stílusú főhomlokzaton körülfutó villanygirlandok éppúgy hozzá tartoznak a magyar főváros külső képéhez, mint ahogy Párizs nem képzelhető el a Bon Marché nélkül” – írták a lapok. A kirakatokért, a külső-belső dekorációért, a híres plakátokért a Corvin külön műhelye felelt: a reklámba Pólya Tibor csempészett viccet és életet.

Vásárok, filléres napok, magyar hét – a vezérigazgató, Max Lewin gondoskodott „a vevőközönség szeretetteljes érdeklődéséről”. A nagy érdeklődésre való tekintettel sokszor rendőri biztosítással zajlottak a Corvin akciói. Sőt, a vidéki vásárlási szokásokat is megváltoztatta: Most már nem azt mondja a vidéki ember a pesti rokonnak, hogy majd Szent Istvánkor felmegyek Pestre, hanem: majd ha Corvin-vásár lesz, akkor felmegyek Pestre!”

A Corvinban volt minden, a legolcsóbbtól a legdrágábbig, „minden rendű és rangú igényre meg lehetett találni a kielégítést.” Pompás selymek, olcsó mosószövetek, harisnyák, kesztyűk, zsebkendő, angol kalap, Guerlain parfüm, legolcsóbb citromszappan, szőnyeg, fillérosztály, büfé három szinten, a negyediken az áruház saját szabászata dolgozott. Kívánatra a legcsekélyebb vásárolt holmit is házhoz szállította a Corvin-autó.

„És most már mindent tudnak! Semmit sem tudtunk” – írta Rejtő Jenő. A mi Lewinünkről azonban valóban sokat tudott az akkori Pest. A Verne Gyula és May Károly országában hamar Lewin Miksává lett német születésű legendás vezérigazgató persze fénykorában sem volt soha az a gondozatlan, toprongyos, borostás, elhanyagolt alak, akiről Rejtő írt a Három testőrben. 1926-ban negyvennégy évesen került Budapestre, egy olyan hatalmas vállalatkonszern élére, mely Európa különböző nagyvárosaiban 250 olyan kaliberű áruházat foglalt magában, mint a Corvin. Az volt az elve, hogy olyan árut, amelyet Magyarországon hasonló minőségben gyártanak, külföldről nem szerez be – és ezzel hamar népszerű lett. A legelőkelőbb pesti társaságban forgott, a harmincas években királyi kormány-főtanácsosi címet szerzett, fia egy magyar gyephoki bajnoknőt vett feleségül. A háború végéig ő igazgatta a Corvint.

(Index, 2018. október 24., Kiss Eszter írása)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.