kirakatles₪plázarítus

A netezők veszik az ajándékot szépen

Karácsonyi ajándékra 35 ezer forint. Ez derül ki az Árukereső.hu internetezők ajándékozási terveit vizsgáló felméréséből. Számít a kereskedő is.

A karácsony közeledtével sokkal nyitottabbak a vásárlók az online vásárlásra, számol be a Világgazdaság. A virtuális polcok előnyeit kihasználva szeretnének sok ötletet merítve gyorsabban végezni és persze jól járni. Döntéseikben egyre több segítséget nyújtanak mások leírt értékelései, véleménye és a tesztek. A kiválasztott ajándékokra pedig átlagosan 35 ezer forintot szánnak, ami 14 százalékkal több, mint korábban. 

Az internetezők 2017 karácsonyán átlagosan legalább 5-6 főt szeretnének megajándékozni. A válaszadók 87 százaléka elsősorban a legközelebbi családtagoknak (gyerekek, szülők, testvérek) tervez ajándékot vásárolni, amire átlagosan 7 ezer forintot szán. A legkevesebbet idén is a munkatársakra szánják, itt az ajándék átlagos értéke 2.600 Ft körül alakul.

A webet böngészve az internetezők a vásárlások előtt alaposan tájékozódnak, jellemzően több webáruház kínálatában is szétnéznek. Az ajándékok utáni vadászatban a vásárlást tervezők kétharmada legalább 3 internetes forrásra fog támaszkodni a felmérés szerint.

Karácsonykor átlagosan 35 ezer forintot fognak költeni az internetezők szeretteik megajándékozására. A tavalyihoz képest csaknem 14 százalékkal magasabb keret jól jelzi a karácsonyi szezon súlyát, valamint az utóbbi időszakban tapasztalható bérnövekedés hatását.

A korábbi évekhez hasonlóan 2017-ben is a ruházati cikkek, játékok, könyvek és a kozmetikumok számítanak a legnépszerűbb ajándékötleteknek. Természetesen a nagyobb értékű műszaki cikkek, mint például a TV-k, vagy okostelefonok, tabletek esetében is kiemelt forgalomra számíthatnak a kereskedők, ezek a termékkörök azonban sokak számára még mindig komoly anyagi korlátot jelentenek.

Az internetrévén ma már szállást, vagy épp az esti vacsora színhelyét is előszeretettel választhatják ki a böngészők, mások értékeléseit is olvasva, nem csoda tehát, hogy ez a fajta vásárlói magatartás a hétköznapi vásárlásokban is megjelent. A tájékozódás során az ár mellett szempont a termék értékeléseinek áttekintése (94 százalék), valamint a kiszemelt kereskedő megítélése (91 százalék) is.

Az Árukereső.hu kutatásában az internetezők 85 százaléka első helyen az online vásárlás mellett tette le a voksát (blokkk.com: ez nem véletlen, mert az oldalt ők használják feltehetően vaskos arányban).

A magas arány ellenére azonban az online vásárlás nem fogja tudni teljes egészében kiváltani az offline üzletek szerepét: bevásárlóközpontokban, plázákban minden második és egyéb boltokban, szaküzletekben minden harmadik internetező fogja azért tölteni az idejét, hogy szeretteinek karácsonyi ajándékokat vásároljon. A széles kínálat azt is hozza magával, hogy az ünnepek előtt nagyobb figyelmet szentelnek a vásárlók a hagyományos, offline áruházak akciós, hirdetési újságjainak hiszen az ajándékok kiválasztásának ez a módja adja a netes böngészések után a legtöbb ötletet. Az internetezők 41 százaléka biztosan figyelemmel fogja kísérni az üzletek nyomtatott kiadványait.

(Világgazdaság, 2017. november 15., fotó: AFP)

 

Dec'24 munkaszünet: volt már boltos főpróba

December 24-e 2017-ben vasárnapra esik, ami heti pihenőnap. A boltosok tétje, ha december 24-e munkaszüneti nap lenne: nem nyithatnak ki. De ehhez vajon mit szólnak a nők? 2018-ban és 2019-ben a naptár a munkaszünetet istápolná, nem is kicsit.

Két kereskedő beszélget. - Hallottad, december 24-e munkaszüneti nap lesz. - Ja, lesz valami népszavazás? - Á, majd eldöntik előre a nagyokosok. Tetszene az embereknek nem dolgozni még egy napot, minek akkor savazni a dolgot?! - Hogy? - Hát, figyu! Ezek úgy elibe mennek majd, mint a vasárnapi boltzáras népszavazásnak. De legalább nem kell kinyitnunk, nincs is emberem már. - Ja, az jó, akkor nálam sem kell a nagyinak beülnie a pénztárba, sütheti a bejglijét, nekem meg egy félnapnyival kisebb lesz a veszteségem. Te és a szilveszter, az nem jön? ...

A háromnapos zárvatartás főpróbája már megvolt

Nem nehéz kitalálni: a munkaszüneti nap nagyon is népszerű. Feltehetően kormányzati berkekben már komolyabban latolgatják, mit is érdemes kezdeni egy december 24-i munkaszüneti nappal. Csak találgatni lehet, hogy milyen eredménnyel és kinek a konyhájára és mit hozhatna egy esetleges népszavazás, egy azonban nagyon is valószínű: lenne támogató szavazat, nem kevés.

A boltosvilág és a bevásárlást igazából kézben tartó nők számára a tét, hogy kinyithatnak-e az üzletek, áruházak, piacok december 24-én. A vásárlóknak sem olyan egyszerű kérdés ez, hiszen azért a karácsonyi ünnepi bevásárlás nem egyszerű feladat, 25-én és 26-án zárva vannak a boltok, ez bővebb magyarázatot nem is nagyon igényel. De ha december 24-én sem nyithatnának ki a boltok, mivel a jelenlegi szabályok szerint munkaszüneti napon ezt nem tehetik meg (kevés kivételtől eltekintve), akkor bizony az ünnepi étkek és ajándékok vásárlása közepette három nap zárvatartással kell számolniuk.

Hát igen, volt már ilyen, pontosan a vasárnapi boltzár időszakában. A 2015 márciusának közepén indított hétvégi redőnyzár sűrűjében december 24-én, csütörtökön ugyan 12 óráig nyitva lehettek a boltok, de hát december 25-e és 26-a pénteki és szombati napra esett. Ezt követte a boltzáras vasárnap, így három napig a vásárló nyugodtan otthon felejthette a pénztárcáját, ha kirakatokat akart nézegetni.

2016. április 11-én Rogán Antal miniszter úgy fogalmazott, hogy "fontosak az elemzések, fontosak a vélemények, de a legfontosabb mégiscsak az, hogyan gondolkodnak erről (blokkk.com: mármint a vasárnapi boltzárról) az emberek". Hozzátette: "hat évvel ezelőtt arra kaptunk mandátumot, hogy az emberekkel együtt kormányozzunk". És a hab a tortán: nem sikerült meggyőzni a nőket, hogy ez az intézkedés az ő szempontjukból is sikeres. Jó, hát volt akkor valami másik népszavazás féleség is, de a lényegen ez nem sokat változtat: tud nagyon is rugalmas lenni a kormány, népszerű lépéssel lepje meg a nőket, vagy minek menjen szembe vele.

A mérleg serpenyőjében így azért ott van egyrészt, hogy jó dolog december 24-én nem dolgozni és bíbelődni a munkanapcserékkel, szabadságolásokkal, csúsztatásokkal (utóbbi ugyebár kétféleképpen is értelmezhető), másrészt pedig kibírja-e bolt nélkül három napig a vásárló. A vasárnapi boltzár tapasztalatai szerint nem mindenki, de egyszerre mindenki kedvében járni nem egyszerű mutatvány.

Munkaszüneti nap csere-bere:
2018 pazar karácsony lesz, öt napig amúgy sem kell dolgozni

A munka törvénykönyve felsorolja a munkaszüneti napokat, amikor a boltok (nagyon kevés kivételt nem számítva) nem nyithatnak ki. Ez 11 nap lenne, de csak lenne (január 1., március 15., nagypéntek, húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25–26.). De nem ez a végállomás, mert a munkaszüneti napi szabályokat kell alkalmazni húsvét és pünkösd vasárnapjain is. Így összesen 13 nap van, amikor nem nyithatnak ki a boltok (ha pedig a munkaszüneti nap vasárnapra esik, akkor ő az erősebb, mert ekkor a hét utolsó napján is a munkaszüneti napi szabályokat kell alkalmazni).

De hát ez túl egyszerű lenne így, mert ott vannak a munkanapcserék is, továbbá a december 24-e ledolgozása. Rendeletileg. Ez sem közömbös egy döntés mérlegelésében.

Az egyik szabály az, hogy ha a munkaszüneti nap keddre, vagy csütörtökre esik, akkor a heti pihenőnapok (szombat, vasárnap) közé eső hétfőt és pénteket a nemzetgazdasági miniszter rendeletében meghatározott másik, egy szombati (máshova nem nagyon lehet bepréselni) napon le kell dolgozni. Így jönnek össze a hosszú hétvégék, 2016-ban volt ilyen, de a naptár jóvoltából és a hosszúhétvége rajongók bánatára 2017-ben nem.

2018 viszont mindenképpen pazar esztendő lesz, mivel december 24-e hétfőre esik, amit december 1-én kell ledolgozni, utána két nap "pihi", így az ünnepek után csak csütörtökön és pénteken kell dolgozni. De hát a három napos karácsony előtt éppen hétvége lesz, ami annyi, mint összesen öt nap munkaszünet a többségnek, a jelenlegi szabályok szerint.

Ha a szabályok addig változnak és december 24-e munkaszüneti nap lesz (így nem is kellene előtte ledolgozni), a boltok nem nyithatnának ki. Viszont lenne előtte egy hétvége bevásárlásra, így akár viszonylag nyugodtabb indítás is lehetne, persze, azért a nőket nem ártana megkérdezni róla. 

A naptár 2019-ben is a munkaszüneti napiak pártjára állt, hiszen december 24-e keddi napra esik, így a közbeeső hétfő a szokásos munkanap csere-berével heti pihenőnap lehet, így már három nap maradna bevásárlásra (a hétvégével együtt), tehát még több idő lenne az ünnepek előtt bevásárolni. 2020 december 24-e csütörtökje pedig nagyon messze van, szakszervezeti aktivisták és politikusok nem nagyon szoktak ilyen messzire előre tekinteni, ha egy kis népszerűségre vágynak. 

De a december 24-e sem ússza meg munkavégzéssel. Legutóbb 2015-ben esett így a naptár, - vasárnapi boltzár ide, vasárnapi boltzár oda - amikor december 24-e csütörtöki napra esett, így bizony ezt heti pihenőnappá varázsolta rendeletében a nemzetgazdasági miniszter és előtte, december 12-én, egy szombati napon le is kellett dolgozni. 2016 könnyebb eset volt, mert december 24-e szombatra esett, így a csere-bere elmaradt.

És 2017 december 24-e vasárnapja sem kíván semmiféle abajgatást, hiszen a többség amúgy sem dolgozik, az egy szem szombat pedig elég soványka az ünnepi nagybevásárláshoz. Ráadásul a nagypéntek már belopakodott ebben az esztendőben a munkaszüneti napok közé, egy második új pedig azért már valamelyest beleszámítana a termelő cégek teljesítményébe.

És egyébként miért ne maradhatna a szabály, hogy december 24-én valameddig - jelenleg 14 óráig - nyitva lehetnek a boltok?

(blokkk.com, 2017. október 8.)

 

Sok a meló karácsonykor a boltban

A KDFSZ szerint nem engedik decemberi szabadságra dolgozóikat az áruházláncok.

Hát ez nem újdonság. Régen is alaposan megugrott a túlórázás decemberben. A szakszervezet nem engedné a vasárnapi túlórát, két szabad vasárnapot adna, és állami eszközzel szabályozná a létszámot nagyáruházakban. Kár, hogy nincs, akit fel is lehetne ehhez venni.

A december az év végi ünnepek miatt a boltok, áruházak legerősebb hónapja, szerte a világban mindenütt, ahol a karácsony az ajándékozás szokásával fonódik össze. A Központi Statisztikai Hivatal adataiból kiolvasható, hogy Magyarország sem kivétel, olyannyira nem, hogy például 2015-ben a bő kilenc ezer milliárdos éves kiskereskedelmi forgalomból 954 milliárd forint jutott decemberre, de úgy, hogy az év elején még csak 600 milliárd forint felett járt a mutató, ami kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel tarkítva emelkedett év közben és érte el csúcspontját a legvégén. Sok bolt számára a talpon maradás tétje a december.

Jókora roham zúdul a boltokra decemberben, de hát éppen ezért nem is engednek ebben az időszakban szabadságra senkit. Ez viszont nem újdonság, így volt tavaly, tavalyelőtt is. Sőt, már a rendszerváltás előtt sem volt divat decemberben szabadságra menni az áruházakban, olyannyira felpörgött már akkor is a karácsonyi ajándékvásárlás. Talán az sem véletlen, hogy a bronz, ezüst és az arany hétvégék divatja is jócskán visszanyúlik a kilencvenes éveket megelőző időszakra. Ezekben az években egyébként karácsony táján a kereskedelmi cégek irodista dolgozóit is a pultok mögé vezényelték (ekkor még meglehetősen merev volt a munkaerő piac, ezért ez volt e legegyszerűbb megoldás több munkáskezet keríteni).

Sok a meló a boltban karácsonykor, kell mindenki

A KSH néhány adata pontosan rávilágít arra, miért is nem lehet szabadságra engedni senkit sem a karácsonyi ünnepek előtti hetekben. A legfájóbb pont a túlóra, főleg ilyen munkaerőhiányos időkben, de régen is bele kellett húzniuk év végén a bolti eladóknak. Ezt egyértelműen alátámasztják a KSH adatai, amelyeknél azt célszerű vizsgálni, hogy novemberhez képest mennyire ugrik meg a túlóráztatás decemberre (igaz, novemberben már szedelődzködnek a boltosok, ki kell pakolni az ajándékoknak valót, az már része az ünnepi hajszának):

2008 2009 ... 2013 2014 2015
nov. dec. nov. dec. nov. dec. nov. dec. nov. dec
422 516 349 449 359 569 394 612 475 665
KSH, érték: ezer munkaóra  
 
Így volt ez a visszaeső piaci időszakokban is (2009-2012. között, amikor nem nőtt a kiskereskedelem). Természetesen a túlóraszámokban nem csak az év végi ünnepi roham játszik szerepet, hanem például éppen a munkaerő hiánya is.

A kiskereskedelemben teljesített munkaórákban is látszik a karácsonyi roham, hiszen például 2015. decemberében a boltokban ledolgozott összes munkaóra 27 millió óra fölé ugrott, ami egymillióval több a novemberinél. 2014-ben is hasonló kép rajzolódott ki (ebben a két esztendőben 5-6%-kal nőtt a decemberi költekezés a megelőző évekhez képest), bár a két időszak között éles különbséget jelentett a vasárnapi boltzár (2015-ben novemberben zárva voltak vasárnap a boltok, 2014-ben aki akart, kinyithatott). A korábbi években, amikor általában visszaesés jellemezte a kiskereskedelmet, nem nőtt decemberben a teljesített összes munkaórák száma.

Az alkalmazotti létszámadatok már nem árulnak el sokat a karácsonyi rohamokról (ezek a négy főnél nagyobb kereskedések adatai), bár az egyértelmű, hogy általában decemberben a legnagyobb a létszám a boltokban, de a nyári hónapokban sem sokkal kevesebb (amikor az üdülőhelyeken, strandokon néhány hónapra kinyitnak az üzletek).

Mindehhez hozzátartozik, hogy az elmúlt három évben év végére, novemberre, decemberre, vastagabbak lesznek a borítékok. 2015-ben az első negyedéves 183 ezer forintos átlagról novemberre-decemberre a havi bruttó átlagkeresetek 200 ezer forint közelébe kúsztak fel. Igaz, az elmúlt időszak béremeléseiben tetemes szerepe volt a munkaerőhiánynak.

A munka törvénykönyvében egyébként nem csak az van benne, hogy a munkáltató hét munkanap szabadságot a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni, hanem az is, miszerint a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek, vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadásának időpontját módosíthatja. Lehet mérlegelni.

Teljes napi munkaidő esetén egyébként naptári évenként kétszázötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el. A KDFSZ a vasárnapi munkavégzést 8 órában korlátozná és a jelenlegi havi egy helyett két szabad vasárnapot íratna elő. Na, ez tenne csak jót a év végi ünnepeknek, amikor bronz, ezüst és arany hétvégén az is kinyit vasárnaponként, aki az év többi részében ezt nem teszi. Az ő létszámuk a vasárnapi zárva tartáshoz igazodik.

A havi két szabad vasárnap is a létszám emelését igényelné. Nem azzal van a baj, hogy az alkalmazottaknak jobb legyen, hanem hogy nincsenek elegen. A béremelésnek pedig határt szab az, milyen árat fogad el a vásárló, ha emelni kell.

Csak ezt ne

Indokoltnak tartaná a szakszervezet, hogy a jövőben állami eszközökkel szabályozzák például a megfelelő számú szakképzett munkaerőt a nagy tömegeket kiszolgáló üzletekben. Ehhez rögvest hozzá kell tenni, hogy a bolti munkaerő egy része számára nincs kötelező szakképesítés előírva: így például a pénztáros, a zöldség-gyümölcs eladó, vagy éppen az árufeltöltő számára nincs ilyen kötelezettség. Természetesen azért ismernie kell a feladatát, a boltosok igyekeznek is megtanítani a tennivalókat. (A könyvárusnak, vagy a ruházati eladónak sem kell kötelező szakképesítés, persze a tudás és a gyakorlat mindenütt előny.)

Korábban már felvetődött egy javaslat, hogy a nagyáruházak 70 négyzetméterenként számolva legalább egy eladót legyenek kötelesek alkalmazni. Ez bizony a jelenlegi létszám drasztikus emelését tette volna szükségessé. A javaslat íróasztalfiókba jutott, de hát kár lenne kihúzni és leporolni. A KSH adatai szerint ugyanis hiába a megannyi álláshirdetés, 2016-ban az év elejéhez képest nem nőtt az alkalmazottak létszáma. A legjobban fizető nagyáruházaknál, a diszkontoknál bevallásuk szerint a 300 ezer forintot közelítő eladói fizetések mellett már kezelhető a munkaerő hiánya, de nincs olyan élelmiszerkereskedelmi nagyvállalkozás, aki ne keresne folyamatosan munkaerőt. A nincsre lehetetlen válasz a létszámemelés kötelező előírása, hiszen nem találni elég embert ma sem. Nagyobb létszám előírása esetében sem lesz több, ráadásul azért egy boltos csak ki tudja számolni, hány emberre van szüksége. Rég volt már kötelező munkaerőgazdálkodás.

(blokkk.com, 2016. október 26., frissítve)

 

Hát nem zuhogott a hiteleső karácsonykor

Esett azért, de óvatosak voltak a családok a hitelfelvétellel, a nagyobb megugrás pedig 2014 végén volt.

A Magyar Nemzeti Bank közzétette a háztartások részére nyújtott hitelek részletes adatait 2015. utolsó negyedévéről, ami így magában foglalja a karácsonyi ajándékozásra szánt kölcsönöket is. Számos hír látott napvilágot december tájékán arról, hogy hiteleső zuhog az ajándékozási piacon, de hát az MNB adatai némileg árnyaltabb képet mutatnak.

A kitekintés azokra a hitelfajtákra irányul, melyek felvétele nagyobbrészt a családok áruvásárlását segítheti. Célszerű azonban azt is megnézni, vajon összességében hogyan alakult a családok hitelfelvétele az elmúlt időszakban. Nos, a háztartások teljes hitelfelvétele alaposan megugrott, aminek értéke 2014. utolsó negyedévében 247 milliárd forint volt, egy évvel korábban viszont csak 197 milliárd forint, ami 25%-os növekedést jelent. Éves szinten már csak a 20%-os szintet közelítette meg a hitelfolyósítás növekedési üteme, de ez is kiugró mértéknek értékelhető.

Árnyaltabb a kép a fogyasztási célú hitelek terén. Ide tartozik a személyi hitel, a folyószámla hitel, az áruhitel, továbbá a szabad felhasználású jelzáloghitel. Az MNB adatai szerint 2015. utolsó negyedévében összesen 117 milliárd forintnyi fogyasztási hitelt vettek fel a családok, egy évvel korábban pedig 104 milliárdot. A növekedés 12%, ami nem kevés, de alaposan elmarad a teljes hitelállomány utolsó negyedévi bővülési ütemétől.

Az előbbiekből kiindulva kitűnik, hogy a teljes családi hitelállományt nézve a lakáshitelezés ugrott nagyot, ez húzta fel a hitelfolyósítás mérlegét.

A szabad felhasználású jelzáloghitel is természetesen a fogyasztás céljait szolgálja, de jellegénél fogva a nagyobb súlycsoportba tartozik, célszerű azonban erre is egy pillantást vetni. A szabad felhasználású jelzálog hitelfelvétel önmagában szépen gyarapodott 2015. utolsó negyedévében, hiszen 9,4 milliárd forintról 15,6 milliárd forintra nőtt a folyósítás értéke, de hát 2011. utolsó negyedévében ez még 42 milliárd forint volt (a forintalapú hitelfelvétel).

Karácsonyi hitelmix: nem kell hasra esni

A jellemzőnek tekinthető karácsonyi hitelfajtákat összegezve (személyi, folyószámla, áruhitel) 2015. utolsó negyedévében 6,6% volt a hitelfolyósítás növekedésének üteme, ami elmarad a bolti, áruházi kiskereskedelmen belül a különféle iparcikkek forgalmának 7,7%-os bővülési ütemétől (a fogyasztási hitelekből feltételezhetően elsősorban különféle iparcikkféleségeket vásárolnak a családok, a nagyobb értékű szolgáltatások, például utazások mellett).

A 6,3 milliárd forintnyi növekmény értéke egyáltalán nem tekinthető túlzottnak, hiszen 2015. utolsó negyedévében 1.000 milliárd forint volt az iparcikk vásárlások értéke. A pontosság kedvéért pedig: az iparcikk vásárlások 80 milliárd forinttal nőttek 2015. utolsó negyedévében az előző időszakhoz képest.

A nagyobb megugrás a személyi, áruvásárlásra fordítható hitelfelvételben egyébként egy évvel korábban, 2014. utolsó negyedévében volt, 15%-os növekedési ütemmel. Ebben az időszakban 8%-kal nőtt a kiskereskedelemben az iparcikkek vásárlása.

Az MNB részletes adatai a következők:

hitelfolyósítás, utolsó negyedév 2015 2014 2013 2012
személyi 32,4 28,5 20,3 19,3
folyószámla 59,2 56,9 53,9 53,2
áruhitel 9,5 9,4 7,9 7,6
együtt 101,1 94,8 82,1 80,1
MNB, tárgynegyedévi hitelfolyósítás, érték: milliárd forint

Összességében ez a 100 milliárd forintnyi fogyasztási célú hitelfelvétel, valamint ennek növekedése - bár nyilván sokaknak nagy segítség év vége felé, karácsony táján - szerényebb szelete a családok költekezésének annál, mint amit a reklámok és egyes híradások sugalltak. Zivatar nem volt, de azért esett a hiteleső.

(blokkk.com, 2016. március 1.)

 

Dehogy karácsonyozunk hitelre!

Az MNB óv a meggondolatlan hitelfelvételtől. Igaza van. A jegybank adatai mutatják is, hogy megugrott a háztartások hitelfelvétele. A bökkenő csak az, hogy a növekmény döntő része lakáscélú hitel felvétele, a fogyasztási célú, áruvásárlásra fordítható hitelek állománya viszont nem sokat nőtt. Eddig.

Számos híradásban olvasni arról, hogy az áruházak nem csak vásárlókkal, hanem hitelfelvételre buzdító hirdetésekkel is dugig vannak. Az MNB fel is hívta a vásárlók figyelmét az óvatosságra, hiszen a hitelt vissza is kell fizetni és már előfordult, hogy ez nem mindenkinek sikerült. A fogyasztási hiteleknek ráadásul szép kis csokra van, lehet is miből válogatni: személyi kölcsönökből, folyószámlahitelekből, hitelkártyákból, áruhitelekből és a gépjárműhitelből.

Az áruhitel pokoli drága, de nem is kell belőle sokkal több

Hiába 1,35% a jegybanki alapkamat, a fogyasztási kölcsönök teljes hiteldíj mutatója, amibe igazából kerül, az bizony az MNB tájékoztatása szerint elérheti a 40%-ot is. A hitelt a bank adja, így a hitel felvételével járó költségeket az ő zsebébe fizeti vissza a vásárló. Természetesen a hitel árában az is benne van, hogy nyújtása kockázatos, hiszen mindig akad olyan adós, aki nem tudja a végén visszafizetni. Így, amikor az adós törleszt, annak a hitelét is fizeti, aki felhagyott tartozása visszafizetésével. A hiteles vásárlásnál egyébként az áruház csak az árcédulán feltüntetett árat kapja meg, így is, úgy is, akár hitelre, akár hitel nélkül adja a portékát.

Az MNB felhívása pontosan bemutatja, hogy egy 100 ezer forintos termékért 22%-os kamat és a hozzá kapcsolódó más hitelköltségekért egy év alatt akár 14 ezer forintot, három év törlesztés alatt pedig több mint 40 ezer forintot is fizethet a vásárló, az áruházi áron felül. Ennek a tetemes különbségnek lehet is foganatja, mivel nő ugyan a hitelfelvétel, de nem úgy: az eddigi adatok szerint nem biztos, hogy az áruházak mellett a bankokat is ugyanúgy tömegesen lerohanják a vásárlók egy kis ajándékvásárlási kölcsönért.

A lakáshitelezés ugrott meg, nem az áruhitelezés

Sok-sok évvel ezelőtt úgy tűnt, a vásárlók elsősorban azt nézik, mennyi törlesztő részletet bírnak kifizetni egy-egy hónapban, azt már kevésbé, hogy ez a törlesztés teljes futamideje alatt mennyibe is fog végül kerülni. A jelenlegi adatok arra utalnak, hogy az áru-, vagy szolgáltatások vásárlásánál nem vesztették el teljesen a fejüket a vásárlók.

Az MNB adatsora szerint a háztartásoknak 2015. harmadik negyedévében 45 milliárd forinttal több hitelt folyósítottak a bankok, mint a második negyedévben, a hitelnyújtás értéke ebben a három hónapban elérte a 255 milliárd forintot. Az előző év azonos időszakához képest is hasonló arányú a 2015. harmadik negyedévi hitelfelvétel növekedése. 2015. első három negyedévében 85 milliárddal nőtt a hitelfelvétel.

A háztartások 2015. harmadik negyedévi hitelfelvétele azonban döntő részben a lakáshitelek növekvő mértékű nyújtása miatt ugrott meg, ahol piaci kamatozású hitelből 90 milliárddal többet vettek fel a családok ebben a három hónapban, mint az előző év azonos időszakában (nyilván volt olyan terület, ahol pedig kevesebb hitel fogyott, mint régebben).

Karácsony előtt azokat a hiteleket célszerű vizsgálni, amiből ajándékot lehet venni. Nos, itt nagy növekedés nem volt 2015-ben, hiszen az első három negyedévben felvett fogyasztási célú hitelek összege 320 milliárd forint volt, 8 milliárd forinttal több, mint egy évvel ezelőtt:

  szabad felhasználású jelzáloghitel személyi hitel folyószámla hitel folyószámlahitelből kártyahitel áruhitel
időszak
2015
2014
2015
2014
2015
2014
2015
2014
2015
2014
I. n.év
7 862
11 038
20 946
21 488
64 813
63 175
20 544
19 118
5 737
5 478
II. n.év
8 595
9 539
29 955
28 833
60 478
58 055
24 581
23 474
5 254
5 829
III. n.év
18 239
8 916
32 649
30 731
59 268
62 439
21 394
25 207
6 097
6 029
együtt
34 696
29 493
83 550
81 052
184 559
183 669
66 519
67 799
17 088
17 336
MNB, tárgynegyedévi folyósítás, millió forint, áruhitel: egyéb hitelekkel együtt
 
Az MNB igazsága persze nem vitatható abban, hogy fel kell hívni a figyelmet a hitelfelvétel kockázataira. Ettől függetlenül viszont az eddigi hitelnyújtási adatok alapján egyáltalán nem biztos, hogy a hiteles vásárlások jelentősebb mértékben megdobják a karácsonyi forgalmat. Természetesen a fordítottja sem zárható ki, de az eddigi adatok nem mutatják a nagy fordulat előzetes jeleit.

(blokkk.com, 2015. december 10.)

 

Majdnem úgy karácsonyozunk, mint 10 évvel ezelőtt

A decemberi költekezést nézve. A korábbi évek visszaesését a fekete péntekek sem tudják ledolgozni, de már nem sok hiányzik hozzá. 2006-ban egy csipetnyit többet költekeztünk, ha összehasonlítjuk azzal, mi várható 2015. decemberében.

Rég volt már, de sok-sok évvel ezelőtt 2006-ig bezárólag nőtt a bolti, áruházi költekezés Magyarországon.

Ezt követően volt megszorítás, volt válság, vissza is esett a családok költekezése a boltokban, áruházakban, a piac pedig csak 2013-ban kezdett nőni (még 2012-ben is visszaesett kiskereskedelem a KSH kimutatása szerint az előző évhez képest).

Volt infláció is, mely lehúzta a pénztárcában lapuló, az elkölthető pénz valós értékét, részben ezért látni azt, hogy a decemberi költekezés értéke ugyan nőtt, de a megvásárolt árumennyiség már nem minden esztendőben.

A grafikus összegzés azt mutatja, hogy a 2015-ben várható decemberi költekezés révén megvásárolható árumennyiség (statisztikus szaknyelven: volumen) még mindig nem éri el a 2006. évi szintet.

Az igazság kedvéért hozzá kell fűzni az értékeléshez, hogy a 2006-ig növekvő fogyasztói piacot jókora erővel nyomta felfelé a családok hiteles vásárlása is, leginkább a devizahitelek költekezési hozadéka, amiről végül kiderült, hogy a vártnál sokkal nagyobb ára volt.

A családi költekezés decemberi kosara még mindig laposabb, mint korábban

A KSH adatai egyértelműek, de az is tény, hogy 2013-tól rohamlépésben nő a kiskereskedelmi piac, a 4-6 százalékos növekedés tekintélyesnek számít. Szerepe van ebben az online pénztárgép rendszer piactisztító hatásának is, de hát éppen ezért indult el az online kassza.

  2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015*
kiskereskedelem 765 783 767 757 782 824 832 873 907 960
változás/előző év 100 96,5 97,4 93,5 98,8 100,5 96,6 104 106,2 105,9
változás/2006.
100
96,5
94
87,9
86,8
87,3
84,3
87,7
93,1
98,6
KSH, teljes kiskereskedelem üzemanyaggal együtt, érték: milliárd forint,
változás: százalék, */: várható, eddigi növekedéssel számolva,
 

A tisztánlátás érdekében meg kell jegyezni, hogy mind az élelmiszer, mind az iparcikk vásárlás az előbbi átlagnál nagyobb mértékben maradt el az évtizeddel ezelőtti költekezéstől. Ennek oka, hogy a jelenlegi növekedési szakaszban, 2013-tól az üzemanyag árcsökkenése éppen az üzemanyag vásárlást dobta meg leginkább, az a kiskereskedelem leggyorsabban növekvő szelete, de hát azt nem is esszük, nem is isszuk és nem is nagyon ajándékozzuk karácsonyra, így most inkább a karácsony legfontosabb kellékeivel foglalatoskodunk.

Ünnepi étek

Az decemberi enni-innivaló vásárlást a mikulás, a karácsony és a szilveszter is felfelé húzza. Az élelmiszer piac, akár nő, akár csökken a fogyasztás, lassabban és kisebb ütemben mozog az átlagnál, hiszen a háziasszonyok a kötelező kiadások mellett erre ügyelnek a leginkább. Ingadozása így kisebb mértékű.

  2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015*
élelmiszer               323 343 354 355 359 379 396 419 428 445
változás/előző év 100 98 98,5 96,2 97,4 100,3 97,2 104,2 103 103,7
változás/2006.
100
98
96,6
92,9
90,5
90,7
88,2
91,9
94,6
98,1
KSH, teljes kiskereskedelem, üzemanyaggal együtt, érték: milliárd forint,
változás: százalék, naptárhatástól tisztított index, */: várható, eddigi növekedéssel számolva
 

De hát a mérleg bizony itt is némi elmaradást mutat, viszont minden remény meg van arra, hogy 2017-ben túllépje a piac az évtizeddel ezelőtti mértéket.

Kell az a fekete péntek

A különféle iparcikkek vásárlása döcögősebb tempót követ. A részletesebb KSH adatokból azért kiderül, hogy a nagyobb értékű bútor, műszaki cikk, lakás felszerelési piac csak lassan erősödik, itt a régről elmaradt vásárlások terén akad bőven pótolni való.

  2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015*
iparcikk 360 348 335 309 319 331 323 334 361 390
változás/előző év 100 94,3 94,4 88,1 101,6 102,7 95,4 103,5 108,4 107,6
változás/2006. 100 94,3 89,2 78,4 79,7 81,8 78,1 80,8 87,6 94,2
KSH, teljes kiskereskedelem, üzemanyaggal együtt, érték: milliárd forint,
változás: százalék, naptárhatástól tisztított index, */: várható, eddigi növekedéssel számolva
 

Igen, szép ünnep a karácsony, ráadásul a pult mindkét oldaláról, akár innen, akár onnan lehet nézni. Távoli földrészektől kezdve sok-sok országban a háziasszonyok és kereskedők egyaránt számolgatják, mire futja majd. Hát mi itt tartunk.

(blokkk.com, 2015. november 25.)

 

A leárazásnak lelke van, szeretjük is érte nagyon!

A karácsony nem csak költekezésben, de leárazásban is gazdag, nyerünk is vele néhány sovány milliárd forintot.

Úgy tűnik, 2014 karácsonya jó bolt volt a kereskedőknek, legalábbis többüknek. Ez azonban kevés. Bármilyen jó is az üzletmenet, verseny is van, még több bevétel is kellene, így leárazás, a vásárlócsalogatás legkíméletlenebb eszköze mindig volt, van és lesz is. Legalábbis a közeljövőben biztosan. De mi értelme van lemondani a vélt (hiszen az áru még nem kelt el) bevétel egy részéről? Nos, semmi másról nincs szó, mint egy olyan reklám bevetéséről, mely a vásárló legérzékenyebb pontját bökdösi, a pénztárcáját.

Reklám nélkül egyébként nincs bolt, amióta kereskedés létezik a földkerekségen. Az áru kipakolása is a reklám része, még ha tankönyv nem is létezett akkor, amikor már ügyeltek arra, hogy a legegyszerűbb módón felhívják a figyelmet a kínált áruféleségre. Az áru helyének a polcon értéke is van, ma ezt úgy hívják, hogy polcpénz. Mindig is a legfeltűnőbb helyre helyezték a kereskedők azt, amit leginkább el szerettek volna adni, nyilván jó áron, legyen szó a piacon a földre terített ponyváról, a szatócsbolt pultjáról, vagy a hipermarket polcrengetegéről. Számtalan eszköze él a reklámnak, közülük a király a leárazás.

A piacolás létezése óta velejárója az alku, amire persze ma is van lehetőség, ha nem is túl sok helyen. A leárazás meghirdetésével a kereskedő kínál alkut a vásárlónak, elébe menvén a válogatásban.

A karácsonyi időszak nem csak a költekezésben, hanem a leárazásban, kiárusításban (az elterjedtebb, de szerintünk nem túl szimpatikus kifejezéssel, az akciózásban) is a leggazdagabb időszaka az évnek. Az első hullám a Black Friday, a fekete péntek, az Egyesült Államokból átgyűrűző szokás (ott a hálaadás napját, november negyedik csütörtökét követő péntek a kitüntetett nap). Az amerikai (mellettük elsősorban a kanadai és az angol) kereskedők alapos munkát végeznek ezen a napon, mivel jókora leárazással csinálnak reklámot maguknak, gyakran 70-80-90 százaléknyi árengedményekkel. Az áruházakban ilyenkor a szó szoros értelmében háborús állapotok uralkodnak, a vásárlók tömeges ostroma nyomán. A magyar kereskedők éppen hogy csak csipegetnek ebből a fajta reklámból, kevesebben és kisebb engedményekkel hirdetve magukat.

A karácsonyi leárazások második hulláma a december 24-ét megelőző néhány napra esik. A kereskedő már látja, hol tart üzletmenete, így sokan próbálkoznak lendíteni azon akár az utolsó órákban is. A leárazásnak két célja van, egyrészt becsalogatni a vásárlót, hadd nőjön így is a bevétel, ha meg közben mást is vesz, mint ami olcsóbb lett hirtelenjében, az csak haszon, másrészt ki lehet söpörni a fölös készletet. Több kereskedő a legegyszerűbb módon készletkisöprésnek is nevezi kiárusítását. Ez velejárója a kereskedésnek, hiszen nem lehet előre darabra pontosan megmondani, miből mennyi fogy, készlet pedig kell, különben nem megy be a vásárló az üzletbe. Így mindenütt a világon az áruházak időnként kisöprik a fölös készletet, mivel mással, mint egy jó kis leárazással.

A két ünnep közötti néhány napon jöhet a leárazás harmadik hulláma. Rá lehet dobni a bevételre egy csipetnyit, amúgy is jön a vásárló csereberélni, meg reklamálni, a fölös meg hadd fogyjon.

Az év legkisebb forgalmú időszaka az eleje, nem véletlenül, hiszen karácsony táján alaposan kiköltekezett, aki tehette, a boltosnak meg van bőven fölös készlete, így kézenfekvő, hogy a december belenyúlik az őt követő januárba, legalábbis a leárazásokat tekintve, ami így már a negyedik hullám. Fel lehet dobni némileg vele az év elejét, ha a hideg, vagy a hóvihar meg nem tépázza időnként a vásárlók vásárlási kedvét.

A vásárló persze rafinált, nevezhetjük tudatosnak is, így már jó előre várja a leárazást. Az akcióvadászok előre kinézik, mit szeretnének olcsóbban majd megszerezni, pénzt is tesznek rá félre, utána pedig megveszik azt, amit éppen kapnak, hiszen könnyen lehet, hogy a kinézett holmi elfogyott. Hiába, kockázat nélkül nincs üzlet.

De vajon mennyit is keres a vásárló a leárazásokon? Ezt megbecsülni is nehéz, hiszen semmiféle szabály nincs arra, hogy a kereskedő mit, mikor és milyen mértékben árazzon le, így összesítés sem készül róla. A Központi Statisztikai Hivatal adataiból azonban némi halvány következtetés levonható. A kiindulópont, hogy elsősorban műszaki cikkekből, lakásfelszerelési termékekből, ruházati féleségekből a leggyakoribb és legszembetűnőbb a leárazás, de végül is kevés áruház van, ahol legkésőbb január elején ne hirdetnének valamit olcsóbban. A leárazások kirakatban, reklámújságokban hirdetett mértéke önmagában, messziről szemlélve megtévesztő, hiszen nem mindent adnak 50, 60, 70, vagy éppen 80 százalék kedvezménnyel, mivel vagy egy-egy meghatározott termékhez kötik a leárazást, vagy ott díszeleg - persze csak apró betűkkel - az "akár", vagy "-ig" szócska. Találni természetesen olyan árusítóhelyet is, ahol egységesen minden olcsóbb, de hát legfeljebb csak néhány napig.

Nos, a KSH adatai között először a fogyasztói árváltozást célszerű megvizsgálni, azt nézve, hogy az egyes januári hónapokban a megelőző decemberihez képest hogyan változnak az árak (igaz, ez egy átlagos árszint, de hát végül ez sejtethet valamit, amiben az is benne van, aminek nem változik az ára, meg természetesen sok más egyéb ok is). Az eredmény azt mutatja, hogy az elmúlt öt évben a januári hónapokban a ruházati termékeknél 3-4%-kal csökkent az átlagos árszint, a különböző tartós fogyasztási cikkeknél viszont lényegében nem változott, itt a mozgás legfeljebb néhány tized százalék ide, vagy oda (fel, vagy le). Ez arra enged következtetni, hogy a karácsonyt követő januári leárazások súlya a ruházati termékeknél van olyan nagy, ami már lefelé húzza az árszintet, a különféle iparcikkeknél viszont ez már nem figyelhető meg. Jó, jöhet egy következő lépés, mekkorák is a januári forgalmak ezekből a termékcsoportokból. A ruházati cikkek forgalma a KSH adatai szerint 26-28 milliárd forint, a bútor, műszaki, számítástechnikai cikkek értékesítése pedig 100 milliárd forint körül mozgott az elmúlt évek januárjaiban.

A KSH rideg számaiból az következik, hogy a sok leárazást hirdető tábla nyomán összességében legfeljebb néhány milliárd forintot lehet megtakarítani a karácsonyt követő leárazásokban. Összességében. Természetesen az a vásárló, aki akcióvadászként januárban csak leárazott ruházati terméket, vagy iparcikket vásárol, az jól jár, de fogy azért más is. A többiek a teljes árat fizetik. Egy képzelt példával megvilágítva, ha egy ruházati üzlet minden termékét 50% engedménnyel kínálja december utolsó napjaiban, de előtte nem, vagy csak alig adott árengedményt, ott a decemberi átlagos árszint nem 50%-kal, hanem annál jóval kisebb mértékben csökkent (a nehézségeket fokozva a pontos számításról el kellene mondani, hogy az akciós és nem akciós forgalmakat súlyozni is kellene ilyenkor, de ezt most ünnepek táján hagyjuk).

A tények közé tartozik, hogy árengedményből megélni nem lehet, hiszen az engedményes körben ugrik az úgynevezett árrés legalább egy része, de számos esetben több is (ugyebár, nem kereskedőknek szólva, az árrés az eladási ár és a beszerzési ár különbsége, a forgalmi adót nem nézve, és ebből a különbségből kell a kereskedőnek minden saját költségét fedeznie, például az üzlethelyiség bérleti díját, az alkalmazottak fizetését, a fűtést, hűtést, világítást, ráadásul az átlagos árrés 20-30% körül mozog, van persze kisebb is, nagyobb is).

Sokat nyom a latban az időjárás, bármilyen furcsán is hangzik ez elsőre, télen is, nyáron is, hiszen a leárazás nem csak a karácsonyhoz kötődik. A hideg januárban jobban fogynak a téli holmik, de nehezebben mozdul ki a vásárló, főleg ha havazik, vagy nagyon fagy. Az éppen esedékes adóváltozások is alaposabb méricskélésre késztetik az áruházakat, de ugyanígy az esetleges devizaárfolyam változások, melyek a külföldről származó termékek árát téríthetik el valamilyen irányban, vagy éppen a vásárlók költekezési kereteit befolyásoló más tényezők, ilyen lehet az üzemanyagár módosulása, de minden más, ami pénzt hoz, vagy visz. A kereskedőnek nem csak azt kell néznie, hogy mindenáron kisöpörje a fölös készletét, hanem ügyelnie kell a többi remélt bevételre is, így nem egyszerű eldönteni a leárazás mértékét.

Kevesebb elkölteni való pénz esetében jobban meg kell mozgatni a vásárló fantáziáját, nagyobb leárazás kell, máskülönben kevesebb is elég. Hiába, a leárazásnak is van lelke, csak ki kell ismerni.

(blokkk.com, 2014. december 29.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.