mérlegen

Reklámújság: nem ugrik a termékdíj, megkapod a kilódat

A korábbi tervekkel szemben nem nő a reklámújságok környezetvédelmi termékdíja 2018-tól, így minden kedves vásárló a jövőben is megkaphatja a kilónyi reklámújság adagját. 

Az Országgyűlés anyagaiból úgy tűnik, hogy nem változik a reklámújságok környezetvédelmi termékdíja, 2018-tól változatlanul 85 forint lesz, kilója után (ezt így számolják). A legutóbbi és már megszavazott összegző indítvány alapján a reklámújság imádó vásárlóknak nem kell szomorkodniuk amiatt, hogy esetleg mégsem kapják meg bevásárlás előtti, közbeni és utáni kedvenc lapozgatni valójukat. Korábban már kiderült, hogy egy átlagos vásárló átlagosan egy kilónyi reklámújságot kap egy évben (persze, van, aki többet, van, aki semmit), így ettől a súlyemeléstől nem fog elesni a vásárló a közeljövőben.

A termékdíj szabályok 2015-től már szigorodtak egyet ezen a területen, hiszen a papír alapú reklámhordozók kilónként számított környezetvédelmi termékdíját 64 forintról 85 forintra emelték. Ez akkor egy bő 30%-os emelés volt. Az Országgyűlésnek 2017 őszén benyújtott javaslat szerint ez a tétel tovább nőtt volna, 114 forintra. Ez a javaslat újabb egyharmadnyi többletteher lett volna, most már a 85 forintos szinthez képest.

A két emelés együttesen 50 forinttal dobhatta volna meg a papír alapú reklámhordozók környezetvédelmi termékdíját, ami a 2015 előtti szinthez képest közel 80%-os emelés lenne, tehát nem esne olyan nagyon messze a kétszeres díjnöveléstől. De hát ebből most nem lesz semmi, egyenlőre.

2016-ban 7-7,5 milliárd forint termékdíj folyhatott be a költségvetésbe a papíralapú reklámhordozók után. Minden vásárló fizethetett - jelképesen - körülbelül 75-80 forintot. Az emelési javaslat mintegy 2,5 milliárd forintnyi többlethez juttathatta volna a költségvetést, másik oldalról ennyivel drágította volna a reklámújságok, szórólapok költségeit.

A kormány az uniós szabályok változására vár feltehetően, így a nejlonzacskók termékdíja sem változott a javaslatcsomagban eredetileg indítványozottakkal szemben.

(blokkk.com, 2017. október 17.)

 

Reklámújság: egy kilót kap mindenki,
a termékdíj 50 forinttal ugrik

Egy kilót kap mindenki, a termékdíj 50 forinttal ugrik. A reklámújságok környezetvédelmi termékdíját már majdnem duplázná a kormány 2018-tól, a 2015 előttihez képest (2015-ben már volt egy emelés). A vásárlók kapnak is fejenként vagy 10 kilónyi ingyenes reklámújságot.

Feltehetően a vásárlók közül sokan nagyon is kedvelik a postaládájukba préselt áruházi reklámújságokat, vagy az utcán, aluljáróban, vagy éppen a boltban a kezükbe nyomott reklámfecniket. Ha nem így lenne, nem próbálnák meg olyan erővel a kereskedők, szolgáltatók rájuk tukmálni a reklámhordozók papírtengerét. Nem egy esetben biztosra mennek a boltosok, és a vásárlás, a pénztári fizetés végén csúsztatnak a műanyag bevásárló reklámtáskába egy kis reklámfecnit is.

Persze, van olyan vásárló is, aki nem kedveli ezt a fajta reklámot, de feltehetően a boltosok, pizzások, fodrászok azért csinálják, mert elengedhetetlennek tartják. Az internetes, okostelefonos reklám persze ezen változtathat, de ennek még nincs nyoma a papírból készült reklámhordozók kibocsájtásában.

Az igazsághoz tartozik, hogy a környezetvédők egyáltalán nem kedvelik ezt a fajta reklámot, szerintük a szelektív hulladékgyűjtés és újrahasznosítás sem igazi megoldás. A kormánynak pedig a termékdíjak emelésével határozott célja a papír reklámok visszaszorítása (a műanyagzacskókkal együtt). Az áruházi reklámok megnyirbálásával kapcsolatos hírek már korábban is szárnyra kaptak (például a reklámköltségek korlátozásával), de semmiféle jelzés nincs arról, hogy a jelenleg javasolt termékdíj emelés a környezetvédelem céljain kívül rejteget-e más irányú szándékot is.

A legutóbbi időszakban 85-90 ezer tonna reklámhordozó papírt lőttek ki a szolgáltatók egy esztendő alatt, ami 85-90 millió kilogrammot jelent. Ez azt is jelenti, hogy egy lakósra évente közel egy kilógrammnyi reklámújság, szórólap jut (csecsemőkkel együtt számolva). Persze, van aki többet, van, aki semmit sem kap belőle, hiszen az áruházak azért igyekeznek nagyon is pontosan belőni, hol érdemes szórólapozni, újságozni. Feltehetően a nagyobb településekre jut a legtöbb. Számolni azzal is kell, hogy nem csak az élelmiszeres szupermarketek, hipermarketek, diszkontok ostromolják papírreklámjaikkal a vásárlót, hanem az iparcikkes láncok is, de a kisebb boltok közül is sok osztogat szórólapokat, a különféle szolgáltatókról nem is beszélve. 

Egyszer már nem sikerült

A termékdíj szabályok 2015-től már szigorodtak egyet ezen a területen, hiszen a papír alapú reklámhordozók kilógram után számított környezetvédelmi termékdíját 64 forintról 85 forintra emelték. Ez akkor egy bő 30%-os emelés volt. Az Országgyűlésnek 2017 őszén benyújtott javaslat szerint ez a tétel tovább nőne, 114 forintra. Ez a javaslat egyharmadnyi többletteher a 85 forintos szinthez képest.

A két emelés együttesen 50 forinttal dobhatja meg a papír alapú reklámhordozók környezetvédelmi termékdíját, ami a 2015 előtti szinthez képest közel 80%-os emelés, tehát nem esik olyan nagyon messze a kétszeres díjnöveléstől.

2016-ban 7-7,5 milliárd forint termékdíj folyhatott be a költségvetésbe a papíralapú reklámhordozók után. Minden vásárló fizethetett - jelképesen - körülbelül 75-80 forintot. Az emelési javaslat mintegy 2,5 milliárd forintnyi többlethez juttathatja a költségvetést.

Szakértők szerint a 2015-től beléptetett emelés nyomán nem csökkent a papíralapú reklámhordozók kibocsájtása. A kormányzati cél viszont pontosan ezeknek a visszaszorítása lenne.

Ez a teher egyébként a reklámpiacnak jelentős, ahol ráadásként - vagy éppen fordítva, a termékdíj emelése a ráadás - ott van a 7,5%-os reklámadó is, ami az ezévi visszaigényléses tili-toli után 2018-tól élesbe vált.

(blokkk.com, 2017. október 5.)

 

A kormány megint nekiesne a multi áruházaknak

A kancelláriaminiszter támogatja a KDFSZ törekvéseit és a kormány várja a szabályozási javaslatokat. ₪₪₪

Lázár János levélben biztosította a Tescónál sztrájkkészültséget hirdető szakszervezetet: a kormány támogatja a dolgozók törekvéseit, és szükségesnek tartja a bérek, valamint a létszám megfelelő rendezését, értesült a Magyar Idők. A kancelláriaminiszter levele szerint ősszel újra a parlament elé kerülhetnek olyan javaslatok, amelyek a kormány 2010-ben megkezdett kereskedelempolitikáját folytatják (a blokkk.com megjegyzése: a kormány kereskedelempolitikai céljai nem a sztrájkolók törekvéseiről szólnak, bár ettől, mint célok, még lehetnek helyesek is).

– A kormány továbbra is elkötelezett a 2010-ben megfogalmazott kereskedelempolitikai akcióterv végrehajtása mellett. Eltökélt szándékunk egy olyan, egészségesebb szerkezetű intézkedéscsomagot javasolni az Országgyűlésnek, amely a munkavállalók védelmére és a fogyasztók érdekeire fókuszáló hazai kereskedelmi szektor létrehozása felé hat, közölte Lázár János kancelláriaminiszter a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezetével (KDFSZ).

A Magyar Időkben ismertetett levél szerint az Orbán-kormány fontosnak tartja a bérfelzárkóztatás ügyének rendezését a kereskedelmi szektorban, és teljes mértékben egyetért a szakszervezetek azzal a felvetésével, hogy a létszámhiány problémájára mielőbb megoldást kell találni.

Lázár János kifejti, a kabinet 2010 óta számos olyan intézkedést hozott, javasolt, amelynek célja a létszám­hiány, valamint több időszerű kérdés, például az élelmiszer-ellátás biztonságosságának orvoslása volt. Ezeket a felvetéseket tartalmazta például a 2017-es tavaszi ülésszakon felmerült komplex tárcaközi javaslatcsomag is. – Bár a tervezet akkor nem jutott a parlamenti honatyák elé, továbbra is napirenden van az átfogó szabályozás végrehajtása – közölte a Miniszterelnökség első embere.

Vélekedése szerint a kiskereskedelemben kialakult munkerőhiány miatti anomáliák megoldására két lehetséges út van: egyrészt fontos a dolgozók bérének rendezése, másrészt a megfelelő számú munkaerő biztosítása érdekében szükséges a szektorban foglalkoztatottak színvonalas szakmai képzése, átképzése. Ennek megvalósításához és a további lépésekhez javaslatokat vár a kormány, derül ki a KDFSZ-nek küldött levélből.

A Magyar Idők megtudta, eközben újabb szintre lépett a legnagyobb ágazati foglalkoztatónál kihirdetett sztrájkkészültség. Eldőlt, hogy szeptember 6-án újabb egyeztetést tartanak, mivel a dolgozók egységes döntése nyomán napokon belül leáll az áruházlánc az egész országban. A kiszolgálók, pénztárosok, raktárosok, logisztikai munkatársak, árufeltöltők, hátsó területi munkatársak, hús- és csemegepultosok, pékek, műszaki és ruházati eladók, továbbá az online szolgáltatás alkalmazottai, de például a győri office-központ dolgozói is egy emberként várják, hogy megkezdődjön az akció, a szakszervezet szerint. 

– Úgy döntöttünk, nem engedjük, hogy a karácsonyi bevásárlási szezonba ilyen körülmények között hajszolják bele a dolgozókat. Az elhatározásunk egyértelmű: sztrájkolunk, ha a Tesco regionális prágai központjában vagy Londonban nem hallják meg a magyar munkavállalók szavát – jelentette ki lapunknak Bubenkó Csaba, a KDFSZ elnöke.

A sztrájkbizottságokat vezető érdekképviselő leszögezte: továbbra is nyitottak az egyeztetésre a munkáltatóval, de az időhúzás és a félrevezetés nem elfogadható számukra, ezért nincs értelme tovább várniuk az akcióval. – Elmúltak azok az idők, amikor kiszolgáltatottan várják a magyar munkavállalók, hogy változzon a számukra egyre elviselhetetlenebb, külföldi tulajdonú üzletláncok dirigálta helyzet – fogalmazott.

Információink szerint a törvényes sztrájk előtt már a naponta szükséges áruszállítás sem fog megvalósulni a lánc egységeibe, vagy akadozó ellátásra kell számítani, a szervezők ugyanis egységes fellépést terveznek valamennyi munkakörben. Így például előfordulhat, hogy a tiltakozás napját megelőző éjjel sem kerülnek már fel az új áruk a polcokra, a termékek pedig nem érkeznek meg a boltok raktáraiba, vagy az internetes megrendelőkhöz

– A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete is teljes mértékben beleállt a KDFSZ által kezdeményezett markáns, de törvényes akcióba. A Tesco már nem számíthat arra, hogy akadnak olyanok, akik nem a sztrájkot látják jó megoldásnak, ugyanis folyamatosan nő a dolgozói nyomás. Nekünk az a dolgunk, hogy értük harcoljunk, nem pedig az, hogy a multi üzleti szempontjait tartsuk szem előtt – mondta Bubenkó Csaba, aki szerint történelmi jelentőségű a mostani összefogás ereje.

Jelezte: annyira előrehaladott állapotban van a sztrájkra való felkészülés, hogy akár már rövid időn belül bejelenhetik az akció időpontját. Felhívta a figyelmet arra: a törvény lehetővé teszi azt, hogy más kiskereskedelmi láncok alkalmazottai is szolidaritási sztrájkot tartsanak a tescósok által meghirdetett időpontban, és úgy tűnik, erre több ágazati szereplőnél növekvő erre az igény.

(Magyar Idők, 2017. szeptember 5., fotó: Bach Máté, Mirkó István)

 

Szolidaritási alapot csináltatnak a sztrájkolók

a kormánnyal, de nem maguknak. Ezzel azért maguknak is és a Tesconak is ártanának. A miniszteri biztos azonban megfenyegette a multi áruházakat, kilátásba helyezve a kormány beavatkozását, újabb sarccal riogatva. Így persze megint nekimenne a brüsszeli bürokratáknak. ₪₪₪

Az M1 2017. augusztus 15-i híradójában a kereskedelempolitika összehangolásáért felelős miniszteri biztos úgy nyilatkozott, hogy "nem egy kötelező jelleggel, de egy ösztönző kerülne kialakításra a tekintetben, hogy bizonyos árbevétel fölött, bizonyos négyzetmétereket figyelembe véve azok a láncok, amelyek jóval kevesebb munkaerőt alkalmaznak, vagyis jóval nagyobb a leterheltsége ezen cégek dolgozóinak, ők valami fajta szolidaritási hozzájárulással éljenek a kereskedelmi szektor felé".

Az M1 Híradójának tudósítása szerint "a multinacionális cégeknek jobban a zsebükbe kellene nyúlniuk, hiszen komoly profitot termelnek..." és "ha nem enyhül a bérfeszültség, akkor a kormány közbeavatkozik...". A szolidaritási alap a szakképzést és a vidéki kisboltokat támogatná.

A sztrájkhelyzet szálait közben alaposan összekuszálják az egymással versengő szakszervezetek, hiszen a KDFSZ a sztrájkkezdeményezéséből kigolyózta a vele korábban együtt tüntető Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetét, aki persze nem akart lemaradni, ezért ő is meghirdette a maga sztrájklehetőségét. Így már egyre sűrűbb a homály, igazából mit is akarnak, amiből - erre is rámutatott a blokk.com - nem lehet kizárni egy létszám szabályozási javaslatot sem. Ennek egyébként a munkavállalók is megihatják a levét, akiknek valóban lehetne több a fizetésük és valóban nehezek a munkakörülményeik, de hát ez igaz a nemzetgazdaság sok más területére is. A magasabb bérnek és a jobb munkakörülményeknek azonban ára van, amire egy szolidaritási alap soványka gyógyír lenne - és akkor mi van a többi területével a gazdaságnak. Ráadásul - mivel csak multi áruházak fizetnének - gyaníthatóan fennakadna a brüsszeli bürokraták szűrőjén, ugyanúgy, mint a korábban elmeszelt élelmiszerlánc felügyeleti díj, vagy a reklámadó, de időközben eljárás alá vonták már a veszteségszabályt is.

A szakszervezeteknek azért is megfontoltnak kell lenniük, mert ha követeléseiket nem tudják elérni, akkor - a miniszteri biztos nyilatkozata alapján - lehet, hogy esetleg akár erre is hivatkozva lép a kormány - lám-lám, a multik sem fizetik meg rendesen a dolgozóikat - alapon. Igaz, a miniszteri biztos nem beszélt a készülő sztrájkról.

És ha esetleg lép a kormány, furcsa lenne, ha a Tesco is kapna bármilyen szolidaritási alapból támogatást, vagy éppen kiszorulna a befizetők multi táborából, inkább az valószínű, hogy tőle elvárnák a politikusok, fizessen, hiszen ő is multi és profitot termel. Ennek árát pedig a Tesco alkalmazottai is fizetnék. A blokkk.com már rámutatott arra, hogy a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezetének nyilvánosság elé jutott, legalább 17 milliárd forintot elérő, egy ágazati adónyit jelentő követelése (részletek itt) teljesíthetetlen lehet a Tesco számára, de hát majd tárgyalni fognak erről. A KASZ javaslatai legfeljebb homályosan számszerűsíthetőek, most nem is lehet kísérletezni velük.

Az eddigi szabályozási javaslatok jelenleg partvonalon kívül vannak

A legutóbbi szabályozási javaslat arra irányult, hogy az egy főre jutó árbevétel alapján kellett volna a létszámot feltölteniük a multi áruházaknak, ha az nagyobb 36 millió forintnál. De - és ez volt benne a csavar - ez a létszámfeltöltés megváltható lett volna a szakmai minimálbér 60%-nak befizetésével, egy ellátásbiztonsági alapba (ami olcsóbb, mint embert felvenni, egyébként hiába, nevekben nincs hiány). A legnagyobb multi áruházláncok közül a korábbi számok alapján a Tesco és a Spar akár meg is úszhatta volna ezt a létszámsarcot, hiszen az akkori információmorzsák szerint nem a bolti eladók képezték volna a kötelező létszámszámítás alapját, hanem minden alkalmazott, de ez ma már mindegy, 10 milliárd felett lett volna a teher:

 
árbevétel
milliárd forint
dolgozók létszáma
előírt létszám
kötelezettség
 + létszám
adó
milliárd forint
Aldi 108 1.854 3.000 + 1.146 1,4
Auchan 282 6.294 7.833 + 1.539 1,8
Lidl 283 3.543 7.861 + 4.318 5,2
Metro 151 2.462 4.194 + 1.732 2,1
Penny 178 3.027 4.944 + 1.917 2,3
Spar 414 13.276 11.500 - -
Tesco 614 18.082 17.055 - -
dm 76 2.145 2.111 - -
Rossmann 56 1.289 1.555 + 266 0,3
Müller 38 916 1.055 + 139 0,1
összesen       11.057 13,2
Forrás: Elektronikus Beszámoló Portál, utolsó éves beszámoló adatok, árbevétel: nettó,

A korábbi javaslat egyszerűbb volt, de sokkal többe került volna, hiszen közel 20 ezer alkalmazottat akartak a multi áruházak nyakába varrni, ami élből 20 milliárd feletti pénzt jelentett volna, már akkor:

  árbevétel fizikai bolti dolgozók száma előírt létszám
Aldi 108 1.500* (1.854) 3.000
Auchan 282 4.963 7.800
Lidl 283 3.000* (3.543) 7.800
Metro 151 1.241 4.100
Penny 178 2.279 4.900
Spar 414 10.000* (13.276) 11.500
Tesco 614 15.000* (18.082) 17.000
Forrás: Elektronikus Beszámoló Portál, utolsó éves beszámoló adatok, árbevétel: nettó,
*/: becsült adat, zárójelben a teljes létszám

(blokkk.com, 2017. augusztus 16.)

 

A multiadóból egymillió jutna egy kisboltnak

A multi áruházakra szabott kötelező létszámemelés pénzbeli megváltása átlagosan egymillió forintot hozhatna az ötezer főnél kisebb települések élelmiszeres kisboltjainak. Rájuk is férne egy kis pénz, hiszen számuk lassan, de csökken, a bolt nélküli kistelepülések száma pedig nőtt. Számukra nagy kár azonban, hogy ez az adó - mi más lenne - könnyen elbukhat az uniós rostán, ugyanúgy, mint az élelmiszerlánc felügyeleti díj. Ráadásul ki sem lehetne hirdetni a törvényt az előzetes uniós engedély nélkül. A tét 6 ezrelék. ₪₪₪

Az eddig napvilágot látott hírfoszlányok szerint a vásárlók védelmének, tájékozódásának segítése ürügyén elhíresztelt kötelező létszámelőírásról időközben bebizonyosodott, hogy egy adó módjára viselkedő közteherről lenne szó. Ezt ellátás biztonsági hozzájárulásnak hívnák és ezzel egy pénzügyi alapot képeznének az ötezer főnél kisebb települések - feltehetően élelmiszert árusító - kisboltjainak segítésére. A hivatalosféle indok valami olyasfajta púder, hogy a vásárlók sok esetben nem kapják meg időben a megalapozott döntéshez szükséges információkat a boltban, ezért több alkalmazott kell.

Ha otthon felejtetted a szemüveged? Á, dehogy!

Hát igen, ha a kedves vásárló otthon felejti a szemüvegét, akkor ez mindenképpen igaz, jöhetne egy kis felolvasás a megerősített eladógárda segítségével. Más választása ugyanis az eladónak nem lenne, hiszen mást ő sem mondhatna, azaz olvashatna fel, mint amit a gyártó a jog ereje nyomán köteles a termék csomagolásán feltüntetni. El nem vehet belőle, hozzá nem tehet semmit, különben megtévesztené a vásárlót. Megjegyezni egyébként ezt az információtömeget elég nehézkes lenne, még egy kisboltban is. Csak két egyszerű példa, mit is köteles a gyártó feltüntetni az élelmiszerek csomagolásán.

Tejföl: "homogénezett, félzsíros, nettó tömeg 330 g, zsírtartalom 12% (m/m). Fogyasztható (nap, hónap, év) a fedőfólián a jelzett időpontig" (ami persze ott is van a fedőfólián, bár előfordul, hogy a boltban ráragasztott árcédula pont a dátumot takarja el, ejnye bejnye, csak nem lejárt...). "Tárolás: 0-6 C között. Átlagos tápérték 100 g termékben: energia 561 kJ/135 kcal, zsír 12g, amelyből telített zsírsavak 8,0g, szénhidrát 3,4g, amelyből cukrok 3,4g, fehérje 3,0g, só 0,08 g. Az élelmiszer kizárólag a nátrium természetes jelenlétéből adódóan tartalmaz sót". Na, tessék, ki gondolta volna, hogy a tejfölben van só is, de ha a vásárló megkérdezi, mi van benne, tudni kellene. A részletek mellőzése nélkül egy tubus mustáron is hasonló tömegű információt kell feltüntetnie a gyártónak, például azt is, hogy egy 220 grammos kiszerelésben a telített zsírsavak tápértéke 100 g termékben 0,3 g. Na, ezt kellene fejből tudnia egy eladónak?

Nem evett bolondgombát a kormány, de a Tesco és a Spar akár meg is úszhatná

Az igazi, végül nem is titkolt cél azonban némi pénzbehajtás a multi áruházaktól, hiszen ha egy alkalmazott felvétele minimálbérrel és annak közterheivel számolva 150-160 ezer forint helyett kiváltható egy 96-97 ezer forinttal, a garantált bérminimum 60%-ával a javaslatcsomag szerint, akkor nyilván minden multiáruház az olcsóbbik megoldást fogja választani. Ugyebár a garantált bérminimumnál senkinek sem lehet kevesebb a bére, tehát a számtan szabályai szerint a kormány csak jól járhat ezzel, hiszen minden kötelezett multi fizetni fog.

Jól tudja ezt a kormány is, hiszen a kereskedelemregulázó javaslatcsomagnak ez a része már nem is a létszámra van kihegyezve, hanem az ellátásbiztonsági hozzájárulásra. A blokkk.com számításai szerint ebből éves szinten 13 milliárd forintot zsebelhet be a kormány, amit továbbpasszolna a kisboltoknak. A legnagyobb multi áruházláncok közül a Tesco és a Spar akár meg is úszhatná a létszámsarcot, hiszen a legfrissebb információmorzsák szerint már nem a bolti eladók képeznék a kötelező létszámszámítás alapját, hanem minden alkalmazott. Kérdés persze, hogy ehhez mit szólnak majd a későbbiekben a döntést meghozó politikusok:

 
árbevétel
milliárd forint
dolgozók létszáma
előírt létszám
kötelezettség
 + létszám
adó
milliárd forint
Aldi 108 1.854 3.000 + 1.146 1,4
Auchan 282 6.294 7.833 + 1.539 1,8
Lidl 283 3.543 7.861 + 4.318 5,2
Metro 151 2.462 4.194 + 1.732 2,1
Penny 178 3.027 4.944 + 1.917 2,3
Spar 414 13.276 11.500 - -
Tesco 614 18.082 17.055 - -
dm 76 2.145 2.111 - -
Rossmann 56 1.289 1.555 + 266 0,3
Müller 38 916 1.055 + 139 0,1
összesen       11.057 13,2

Forrás: Elektronikus Beszámoló Portál, utolsó éves beszámoló adatok, árbevétel: nettó,

 

A legtöbbet a Lidl fizethetné, de hát ő az egy főre eső forgalom alapján a leghatékonyabb áruházlánc, 80 millió forint egy alkalmazottra jutó forgalommal. A Tesconál ez az összeg 34 millió forint, a Sparnál pedig 31 millió forint, kisebb, mint a 36 millió forintos, egy főre vetített létszámhatár.

A magyar láncok közelébe sem férkőznek a dolognak, nyilván nem véletlenül és ezt a távolságtartást nem is bánják. Egy számításban ugyan feltörekvőnek számítana ebben a viszonylatban a CBA Kereskedelmi Kft, mivel erősen közelítené a 36 millió forintos egy főre eső bevételi határt a maga 35,6 milliójával (milyen érdekes), de ő igazi nagykereskedelmi tevékenységet már nem nagyon folytat (éves árbevétele 15 milliárd forint nagyságrendű, ami a CBA franchise rendszerét kiszolgálóként a korábbi nagykereskedelemtől eltérő szerepet takar, ami persze hibaként nem róható fel). A legjobb magyar áruházak egy főre eső árbevétele 25 millió forint körül szóródik.

Még mindig nem fogyott a bolondgombából: sorra mennek tönkre a kisboltok

Semmiképpen sem vitatható, hogy szükség van a kistelepülések kisboltjainak támogatására az életben maradásukhoz. A kormány szándéka szerint ezt segítené a 13 milliárd forint ellátásbiztonsági hozzájárulás. A blokkk.com már bemutatta, hogy 2012 óta összesen közel 15 ezer kisbolt ment tönkre Magyarországon, amihez persze nem kellett feltétlenül kistelepüléseken fel-le húzogatni a redőnyt, előfordult ilyen a fővárosban is.

A legnagyobb bajban az a család van, akinek a falujában nincs bolt. Ezeknek a településeknek a száma 200 körül jár, számuk, ha lassan is, de nőtt az elmúlt években. A boltos települések száma 2016-ban 2.951 volt, 2012-ben kettő híján háromezer, tehát számuk csökkent.

Feltehetően az ötezres lélekszámnál kisebb települések lehetnek az ellátásbiztonsági alap támogatásának célpontjai. Ezeknek a településeknek a száma 2.680 (a KSH legutóbbi adata szerint), összesen 25.815 bolttal. Igen ám, de az ellátásbiztonság az élelmiszeres boltokat jelenti, előreláthatóan ők lehetnének a támogatás haszonélvezői. Számuk a KSH nyilvános adataiból becsülve 12-13 ezer körül mozog, ők osztozhatnának a 13 milliárd forinton (a KSH a községekben ügyködő élelmiszerboltok számáról ad közre adatot, ahol az élelmiszerboltok aránya az iparcikkesekéhez hasonló, nagyjából fele, ez pedig kivetíthető az ötezresnél kisebb lélekszámú települések teljes körére).

Na, itt viszont belekanalazhattak a kormányzati szakértők: 6 ezrelék a tét

A legnagyobb gondja az ellátásbiztonsági hozzájárulásnak, hogy adók módjára kötelezően előírt közteher lenne, de úgy, hogy kizárólag multi áruházláncokat terhelne. Ez durvább az élelmiszerlánc felügyeleti díj uniós elmeszelése nyomán 2015-ben visszacsinált rendnek, hiszen ott a sávos rendben a kisebbek is fizettek egy ezreléket árbevételük után (némi kivétellel körítve a legkisebbeknél), a multiknak azonban ráadást is kellett volna fizetniük, a nagyobb forgalomhoz igazított, fokozatosan növekvő kulcsokkal. Ez sem adónak volt elnevezve, hanem díjnak, de ez a brüsszeli bürokratákat nem nagyon érdekelte, ami kötelező, az kötelező, ez a lényeg.

Az ellátásbiztonsági hozzájárulás is csak a multi áruházakra lenne kiróva, ugyanúgy, mint az élelmiszerlánc felügyeleti díj egy ezreléken felüli többlete. Ráadásul nagyon is könnyen megeshet, hogy az Országgyűlés döntését követően a megszavazott törvényt ki kell küldeni a brüsszeli bürokratáknak úgynevezett notifikálásra. Ez azt jelenti, hogy ha a brüsszeli bürokraták hibát találnak benne, nem lehet kihirdetni. Van rá esély bőven, hiszen az egész javaslatpakk indoklása arról szól, hogy újabb intézkedéscsomagot fog a kormány javasolni egy egészségesebb szerkezetű hazai kereskedelem kialakítása érdekében. Nem hiányzik természetesen a vásárlók és az alkalmazottak védelme sem, de az egészségesebb szerkezet azt jelenti, hogy a multiknak kevesebb, a magyar boltosoknak több jusson. Ez egyébként nem lenne baj önmagában.

Egyébként a vöröscsillagos Heineken törvény is ezt az utat járja, hiszen hiába szavazta meg a magyar törvényhozás nemrégiben, ki kell várni a brüsszeli notifikációs döntést. Volt persze olyan ügye is a magyar törvényhozásnak 2012 táján, amikor sikerült kicsikarni a brüsszeli bürokraták jóváhagyását, mivel az új trafikrendszert is be kellett mutatni nekik. A csomagolás a fiatalkorúak védelme volt, ami egyébként nagyon is helyes cél, sőt, önmagában a trafik sem rossz gondolat, csak éppen a falusi kisboltok a dohánykereskedelem elvesztésével érzékeny veszteséget szenvedtek el, nem beszélve azokról a trafikosokról, akiknek addigi léte borult a semmibe.

Kérdés, érdemes-e egy kockázatos döntést bevállalni, amikor semmiféle gondot nem jelentene a költségvetésnek azt mondani, hogy a falusi kisbolt fizessen sokkal, de sokkal kevesebb közterhet az eladói, pénztárosai után, amibe senki sem tudna belekötni.

Az egészségesebb szerkezetről pedig csak annyit, hogy az a 13 milliárd forint a multi napicikkes áruházak árbevételének hat, azaz hat ezreléke, a 2.200 milliárd forintnyi 2015. évi árbevételükhöz képest. Hát, ennyi.

(blokkk.com, 2017. április 18.)

 

Jön az ellátási biztonsági kalap

Pontosabban: alap. Az áruházi reklámot úgy tűnik, nem birizgálja a kormány, mehet tovább az ingyenes áruházi reklámújság. Na de a kötelező létszámot, ami igazából egy adó, azt igen, 13 milliárdot lehet beszedni belőle. Pedig kár görcsölni, az EU ezt úgyis elmeszeli. De vajon lőttek-e a diákmunkának és a kölcsönzött munkaerőnek?

Gyúrják a kormányzati szakértők a kereskedelmet megregulázó javaslatcsomagot. A legfrissebb változások közé tartozhat, hogy a reklám korlátozásával, az ingyenes áruházi újság megtiltásával mégsem bíbelődik a kormány, nyilván belátta, hogy a reklám éppen segíti a tudatos választást és nem gátolja azt. Természetesen ettől még bármi kisülhet ebből az ötletből is, volt már rá példa.

Na de mi az az ellátási biztonsági alap? És mitől hozzájárulás egy adó?

Eddig sorozatosan azzal érveltek a kormányzati szakértők, hogy a kötelező létszám előírásának a célja erősíteni a fogyasztók védelmét. Legyen több eladó a boltban, akik segítenek a vásárlók eligazodásában a megvenni kívánt portéka kiválasztásában. Ennek önmagában sok értelme egyébként nem lenne, hiszen a vásárló számára fontos információkat a jog erejével kötelező feltüntetni a csomagoláson, egy eladónak viszont ezt az információtömeget fejben tartani eleve lehetetlen, így legfeljebb a felolvasásban segédkezhetett volna.

Feltehetően azonban az ötletet kiagyaló szakértők megijedtek, hogy mi lesz akkor, ha a multi áruházak nekiállnak létszámot bővíteni és az amúgy is másfélszeres, kétszeres bérekkel elszipkázzák a munkaerőt a magyar boltosoktól. Ezért a multinyúzásnak új módszerét agyalták ki. Tegyük hozzá rögvest, hogy a hazai kisvállalkozások igazi védelme nagyon is jó lenne, hiszen az elmúlt tíz évben közel 30 ezer, 2012 óta pedig közel 15 ezer kisboltos ment tönkre és húzta le a redőnyt végleg. A multinyúzás pedig önmagában nem lenne olyan nagy baj, ha okosan csinálják, hiszen szerte a világban minden józanul gondolkodó kormány próbálja védeni a nemzeti vállalkozásait.

Nos, feltehetően így jött az ötlet, hogy a kötelező létszámot meg lehetne váltani pénzbefizetéssel is, amit egyébként nyugodtan lehet adónak nevezni. A kormányzati elképzelés azonban ennél kifinomultabb, mivel - ha igazak a kósza hírek - akkor hozzájárulásnak is nevezhetik. Tehát jön az ellátás biztonsági alap, amibe a  multi áruházak befizetnek hozzájárulást, a kistelepülések kisboltjai pedig valamilyen módon támogatást kaphatnának belőle. A második résszel egyébként, hogy a kistelepülések kisboltjai pénzt kapjanak, semmi baj.

A kiindulópont nem változik előreláthatóan, tehát a kereskedelemi törvény alapján napi fogyasztási cikket - élelmiszert, háztartási vegyiárut - értékesítő boltokban a kötelező létszámot úgy kellene meghatározni, hogy minden 36 millió forint árbevétel mellé kell egy alkalmazott, tehát a vállalkozás árbevételét el kell osztani 36 millióval és ami kijön, annyi a kötelező létszám. Ez persze a multik igazi létszámigényénél azért egy tízezressel több.

Azt nincs értelme firtatni, hogy ez milyen időket idéz, amikor előírták a vállalkozásoknak a kötelező létszámot, de az talán nem véletlen, hogy nemzetközi példa erre nincs. És a történet nem is a kötelező létszámról, vagy a fogyasztóvédelemről szól, hiszen a garantált (szakképzettséghez kötött) bérminimum 161 ezer forintos összegének 60%-át befizetve az ellátási biztonsági alapba máris mentesül a kötelező létszám betartásától a multi áruház (mivel a 36 millió forintos határ úgy lett kiszámolva, hogy csak őket érintse). Ez az összeg 96-97 ezer forint között van, ami még a sima minimálbérnél (a 127.500 forintnál) is sokkal alacsonyabb, így nem fér kétség sem ahhoz, hogy melyik áruház mit választ, sem pedig ahhoz, mi is az igazi cél. Ez egy bújtatott ágazati különadó, ami nyilván nem potyog majd át az uniós rostán, hiszen kizárólag a multi áruházláncokat érintené. Feltehetően az előzetes szűrőn is már elbukik (egyes törvényeket az országgyűlési döntést követően még kihirdetése előtt be kell mutatni az Uniónak jóváhagyásra, úgynevezett notifikációs eljárásra, így van ez a Heineken vöröscsillagos ügyével is).

Diákmunka meg egyebek

Az eddig megismert információmorzsák szerint ez az ellátási biztonsági hozzájárulás bizony a nagykereskedőkre is kiterjed, így a Metrora is, de a nagy drogérialáncok sem ússzák meg a méricskélést. Kérdéses, hogy a részmunkaidősöket hogyan kell majd számolni, például két négyórás munkaerő kettőnek, vagy egynek számít, hiszen a létszámkvóta így is, úgy is méricskélhető, de nagyon nem mindegy. A részmunkaidősök átszámítása 8 órásalkalmazásra még jobban megdobná a kötelező létszámhatárt, pontosabban a hozzájárulás kötelező összegét.

A multi áruházak sok diákot és kölcsönzött munkaerőt is alkalmaznak. A diákmunkás általában diákszövetkezet közvetítésével megy el dolgozni az áruházba, így nem számít bele a bolt saját - szaknyelven állományi - létszámába. De ugyanígy kívül esik a körön a kölcsönzött munkaerő is. Egy kötelező létszámrendben viszont inkább a saját szerződéses munkavállalók alkalmazásában érdekelt a vállalkozás, hiszen annyival kevesebbet kell fizetnie a végén, persze ez több adminisztrációval és költséggel jár, így kérdés, hogy mi éri meg jobban, főleg ilyen munkaerőhiányos helyzetben.

Az adóból, vagy hozzájárulásból (bár az inkább önkéntes szokott lenni) egy évre vetítve körülbelül 13 milliárd forintra számíthat a költségvetés. A legtöbbet a Lidl fizethetné, de hát ő az egy főre eső forgalom alapján a leghatékonyabb áruházlánc, 80 millió forint egy alkalmazottra jutó forgalommal. A Tesconál ez az összeg 34 millió forint, a Sparnál pedig 31 millió forint, kisebb, mint a 36 millió forintos létszámhatár, így ők egyenlőre megúsznák a különadót. Kérdés persze, hogy ehhez mit szólnak majd a későbbiekben a döntést meghozó politikusok.

 
árbevétel
milliárd forint
dolgozók létszáma
előírt létszám
kötelezettség
 + létszám
adó
milliárd forint
Aldi 108 1.854 3.000 + 1.146 1,4
Auchan 282 6.294 7.833 + 1.539 1,8
Lidl 283 3.543 7.861 + 4.318 5,2
Metro 151 2.462 4.194 + 1.732 2,1
Penny 178 3.027 4.944 + 1.917 2,3
Spar 414 13.276 11.500 - -
Tesco 614 18.082 17.055 - -
dm 76 2.145 2.111 - -
Rossmann 56 1.289 1.555 + 266 0,3
Müller 38 916 1.055 + 139 0,1
összesen       11.057 13,2

Forrás: Elektronikus Beszámoló Portál, utolsó éves beszámoló adatok, árbevétel: nettó,

 

És a kistelepülések boltjai: hát akad baj bőven

Itt bizony nagyon nagy a baj. Magyarországon jelenleg 2.951 olyan település van, ahol található valamilyen bolt. Főleg élelmiszer. 2012-ben 47-tel több ilyen volt, tehát ma több a bolt nélküli falu.

De ott, ahol van bolt, ott sem jobb a helyzet, sőt. A községekben, a legkisebb településeken 18 ezer bolt van, 2012-ban 20 ezer volt. Az pedig köztudott, hogy településtípustól függetlenül a kisboltosok rettenetesen nehezen tudják kigazdálkodni a 2017-től előírt, a korábbinál sokkal nagyobb minimálbéreket. Ezt pedig lehetett tudni előre.

(blokkk.com, 2017. április 12.)

 

Betiltják az ingyenes áruházi újságot, több ezer árufeltöltőt pedig kiraknak az utcára

és megint jön egy 20 milliárdos különadó. Babrálják, szétbarmolják: ingyenes áruházi újság nem lesz, ráadásul az áruház a saját weboldalán sem hirdethet majd. A nagyáruházak az eladók mellett újságírókat is keresni fognak? Ja, de ott a Facebook. A kötelező létszám egy ágazati különsarc lesz, de a magyar láncokat is kínozni fogja: tőlük fognak szakképzett eladót rabolni a multi láncok.

Addig ügyeskedik a kormány, míg a végén nem marad bolt, ahol vásárolni lehetne. Az már korábban kiderült, hogy a ki tudja hány pontos regulacsomagból elsősorban három dekrétum kurtítaná meg alaposan a multi áruházakat, de most újabb részletek láttak napvilágot. Ide tartozna a reklámköltségek korlátozása, de nem ám úgy csak önmagában, hanem egyidejűleg feketén-fehéren meg is tiltva a vásárlók számára ingyenes reklámújságokat, valamint a saját weboldalán a hirdetést. Jönne továbbá a kötelező létszám előírása, ami igazából egy ágazati különadó lesz a legfrissebb információk szerint, és a gyűjtőcsomagolást betiltanák. Mindezt természetesen a vásárlók érdekében.

Tilos lesz az ingyenes reklámújság és az áruház a saját weboldalán sem hirdethet majd semmit, akciókat sem

A Magyar Idők minapi tudósítása szerint érkezik a kiskereskedelmi javaslatcsomag, húsvét után a parlament bele is vághat a multi áruházak lekaszabolásába. Így olyan döntés is várható a lap szerint, akinek kormányzati berkekből származó információi általában pontosak, hogy a jövőben a kiskereskedelmi áruházláncok nem külön prospektusban, hanem médiatermékekben hirdethetik majd a kínálatukat. Mit is jelent ez igazából?

Az áruházi reklámújság, vagy az áruház saját weboldala nem médiatermék, tehát egy ilyen döntés azt jelentené, hogy ezeken a csatornákon többet nem hirdethetnek az áruházláncok. Feltehetően ez csak a nagy élelmiszerláncokra vonatkozó tiltás lesz, hiszen ők ficánkolnak a kormány célkeresztjében. Ma egyébként az élelmiszerláncok ingyenes áruházi reklámújságjai tízmilliós nagyságrendű darabszámban jutnak el a háztartások postaládikóiba, általában kétheti gyakorisággal.

A kormány nyilván biztosra hajt. A legnagyobb multi élelmiszerláncok (Aldi, Auchan, Lidl, Penny, Spar és Tesco) együttes reklámköltése 40 milliárd forint körül mozoghat éves szinten. A már korábban megismert tervek szerint a reklámköltségek felső határa az árbevétel fél százaléka lenne (hogy miért ennyi, azt sűrű homály fedi), így a hat legnagyobb áruházlánc esetében ez a hirdetésköltések háromnegyedének letiltását jelentené, a 40 milliárd forint helyett legfeljebb 10 milliárdért reklámozhatnák magukat, a blokkk.com számítása szerint. De nehogy éppen a legélesebb reklámfegyverre, a vásárlóknak ingyenes áruházi reklámújságra fanyalodjanak maradék pénzükből, ezeket inkább élből be is tiltatná a kormány. Hirdessenek a sajtóban, újságokban, televíziókban, rádiókban, vagy éppen az internetes médiákban, természetesen ne a sajátjukban, mert az olcsóbb, hanem a máséban, mert az drágább. Apróság, de a vásárló nem csak kevesebb reklámot kap majd, nagyon sokkal, hanem még fizethet is érte, ha nyomtatott újsággal a kezében akar válogatni az áruházakban (persze, a televízió, vagy éppen az internet előfizetés sem ingyenes). Közben persze elolvashatja az aznapi vezércikket is, hogy mindez miért jó neki.

Feltehetően a reklámadó módosításáról szóló törvényjavaslat parlamenti vitáját éppen emiatt a javaslat miatt akasztották meg, hiszen abban pontosan az volt, hogy az áruházak saját célú reklámjai után (ezek az áruházi akciós újságok, vagy a saját weboldalas hirdetéseik) nem kell reklámadót fizetni. De hát ha tilos lesz a - szaknyelven szólva - saját célú reklám, akkor se füle, se farka az egésznek, minek is bíbelődni vele a reklámtörvényben.

Hamis a baba: reklámújság nélkül tudatosabban dönt a vásárló?

Hamis az a nóta - indok -, amit a javaslatot összeeszkábáló szakértők buheráltak össze, mely szerint a kevesebb reklám mellett tudatosabban választanak a vásárlók. Ennek pontosan a fordítottja az igaz, hiszen a reklám a vásárlás iránytűje. Ennek hiányában vaktában vág bele a vásárló a vásárlásba, hiszen sem azt nem tudja, mit kínál éppen a bolt, sem pedig azt, hogy mennyiért, és akkor az akciókról, amit imádnak a vásárlók, szó sem esett. Meg arról sem például, hogy néhány reklámújsággal a kézben a fotelben ücsörögve el lehet dönteni, merre induljon vásárolni a vásárló, de ha ez nincs, marad a sötétben tapogatózás.

Természetesen csinálhat egy saját médiaterméket az áruház a reklámjai közzétételéhez, felvesz majd újságírót ehhez, de ez már egy munkásabb és költségesebb utat jelentene, ráadásul nyilván rögtön megjelenne az új szabály arról, mennyi reklám is lehet egy sajtótermékben (nehogy a vezércikken kívül csak az legyen benne).

Így a kedves vásárló, ha vásárolni szeretne a jövőben és a reklám segítségével szeretne tájékozódni, kénytelen lesz vásárolni egy újságot, amiben vagy lesz áruházi reklám, vagy nem. Természetesen a médiatermékek skálája azért szélesebb a nyomtatott újságnál, egy okostelefont kézbe is lehet kapni a vásárláshoz, de hát a médiatermékben a reklám elhelyezéséért fizetni is kell. Így az áruházlánc, ha kevéske pénzéből reklámozni akar, fizethet érte többet, mind eddig.

De hát elsülhet ez az egész fordítva is. A vásárló, ha reklám hiányában nem tudja eldönteni, hová menjen vásárolni, könnyen előfordulhat, hogy többször megy a nagyáruházba, mivel ott nagyobb a valószínűsége, hogy sok akcióba botlik. Majd a Facebookon ők adják tovább egymásnak a hírt a legfrissebb akciókról. Sőt, a nagyáruház Facebook oldala, ami a határokon kívüli központból is kezelhető, remekül használható híradásra a vásárlóknak, lesz követője bőven. Ezt meg elég macerás lenne betiltani.

Kötelező létszám: szomorú történet, ami egy ágazati különadó is, legalább 20 milliárdos sarccal, az árufeltöltők pedig mehetnek az utcára

A Magyar Idők információi szerint a már meglévő foglalkoztatottak védelme, valamint a színvonalasabb kiszolgálás érdekében jön a kötelező minimumlétszám a nagyobb élelmiszer-forgalmazó láncoknál. Az már ismert, hogy a létszámkvóta alapja a a dolgozónként számolt 36 millió forintos árbevétel lenne (amibe a magyar boltok természetesen nem esnének bele, mert ott sokkal kisebb a hatékonyság, azaz az egy dolgozóra jutó forgalom). Az igazi csapda, hogy ezt a kötelező létszámot ki lehetne váltani a kötelező szakmai bérminimum hatvan százalékának megfelelő összeg befizetésével a költségvetésbe.

A multi áruházak pontosan kiszámolják, hány dolgozóra van szükségük (ami persze egy munkaerőhiányos helyzetben nem könnyű feladat). Jelenleg nagy számban alkalmaznak olyan alkalmazottakat is, akik esetében nem kötelező a szakképesítés. Ide tartoznak a pénztárosok és az árufeltöltők. Szép számmal vannak, pontos statisztika nincs. Az álláshirdetésekből azért kiderül, hogy dolgozóik jelentős része, főleg a diszkontokban és a hipermarketekben ilyen.

A kötelező létszámkvóta esetében két dolgot tehetnek. Az egyik, hogy a szakmai, képzési feltételeknek nem megfelelő árufeltöltőket lecserélik képzett eladóra. Ez sok ezer embert jelent, akik az utcára kerülhetnek nagyon is könnyen, a helyükre pedig az új előírásoknak megfelelő bolti dolgozókat vesznek fel. Honnan? Majd elcsábítják a magyar boltosoktól, ami nem lesz nehéz, hiszen a multi áruházak sokkal nagyobb béreket adnak, mint a hazaiak. A kötelező szakmai bérminimum teljesítése sem gond nekik, ami jelenleg 161 ezer forint. A legjobban fizető diszkontoknál már 300 ezer forint körüli havi bruttó bérrel is lehet számolni (a részmunkaidős keresetet nyolc órára vetítve).

Na de bolond lenne több embert alkalmazni, mint amennyi neki kell. A megszellőztetett javaslat szerint a kötelező létszám hiányzó részét a szakmai bérminimum 60%-ának megfizetésével kiválthatná. Így is fog tenni, hiszen ez sokkal olcsóbb megoldás. Ez viszont nem más, mint egy multikra szabott ágazati különadó.

A blokkk.com már kiszámolta, hogy a kötelező létszámkvóta a jelenlegieken túl nagyjából 18 ezer dolgozó felvételét jelentené a hat nagyláncnál. Hát így most maradnának a régi létszámok, persze dolgozócsere lenne, hiszen eladó képzettség kell majd a boltba, nem betanított árufeltöltő, viszont a hat nagyáruház nyakába akasztanának egy 20 milliárdos különsarcot. Ez nagyjából annyi egyébként, mint az elmeszelt többlete az élelmiszerlánc felügyeleti díjnak, amit a hat nagyáruháztól be akart szedni a kormány, de az uniós döntés elmeszelte.

  árbevétel fizikai bolti dolgozók száma előírt létszám
Aldi 108 1.500* 3.000
Auchan 282 4.963 7.800
Lidl 283 3.000* 7.800
Metro 151 1.241 4.100
Penny 178 2.279 4.900
Spar 414 10.000* 11.500
Tesco 614 15.000* 17.000
Forrás: Elektronikus Beszámoló Portál, utolsó éves beszámoló adatok, árbevétel: nettó,
*/: becsült adat, zárójelben a teljes létszám

 

Gyűjtőcsomagolás tiltása: lenne jobb ötlet is

A Magyar Idők szerint a javaslatok között továbbra is szerepel a gyűjtőcsomagolás valamilyen módozatú szabályozása is. A lap szerint a jövőben a fogyasztók jobb tájékozódása érdekében meghatároznák, hogy egyes termékeket milyen módon kellene kínálni a jelenleg jellemző raklapos megoldások helyett. Úgy tűnik, a kormány szakértői ha mennek is diszkontba, csukott szemmel járnak. Egyrészt elfelejtkeznek a hipermarketekről, ott is van gyűjtőcsomagolás, másrészt döntő részben pontosan a kivételnek szánt italféleségeket helyezik raklapokra. Egyébként ott is polcok, vagy éppen hűtőpultok vannak. A gyűjtőcsomagolás sokkal több a raklapos árukihelyezésnél, de ez már szakértelem kérdése is, túlzásokba pedig nem kell esni.

A szomorú ebben az indoklás: a gyűjtőcsomagolásnak, a kormány szakértőinek állításaival szemben, semmi köze a vásárló tájékozódási lehetőségeihez. De hát lehetett már látni ilyet.

Természetesen nem az a baj, hogy a multikat sanyargatni akarják, a kisboltosokat pedig védeni, önmagában ez nagyon is helyes lenne, de ezekkel a módszerekkel ebből nem lesz semmi. A sokpontos javaslatkötegnek egyébként van egy pontja (ez most maradjon homályban, melyik), amelyik ügyesen tekerve szolgálhatná ezt a célt, persze akkor a nagyobb cébéás és coopos boltok is beleeshetnek a szórásba. De hát a nagy alapterületű bolt mindegyike bántja a legkisebbek szemét.

(blokkk.com, 2017. április 10.)

 

Gyűjtőcsomag tiltás: régi polcok mehetnek az ócskavastelepre

Mitől is balesetveszélyes a gyűjtőcsomagolás? Majd szórakozhat a boltos a kipakolással, a vásárló meg a szanaszét heverő zacskókkal, dobozokkal. És a tilalom sok forintba kerülne.

A tervezett áruházregula egyik legdurvább korlátja lenne az, amikor a 400 négyzetméternél nagyobb alapterületű, a kereskedelemről szóló törvény szerint napi fogyasztási cikket (élelmiszereket, különféle háztartási vegyiárut és kisebb lakásfelszerelési cikkeket) értékesítő üzletekben tilos lenne a termékeket gyűjtőcsomagból értékesíteni.

A gyűjtőcsomagolás egyébként nem egy újkeletű találmány. Sőt. Már régóta használják a legkülönbözőbb gazdasági területeken, hiszen gyorsabb és egyszerűbb a szállítás, ha összecsomagolják a vinnivalókat és nem egyenként pakolgatják azokat.

A boltok, áruházak ugyanúgy ki vannak éhezve az újításokra, mint bármely más területen ügyködő vállalkozás. A boltosok célja is az, hogy gyorsan, egyszerűen és így persze minél olcsóbban végezzék tennivalójukat, hiszen a vásárló minden fillért a fogához ver, így nem mindegy, hogy mi mennyibe kerül a polcra kihelyezve. A kereskedők munkáját nagyon is megkönnyíti az, amikor a gyűjtőcsomagolásban elhelyezett polcravalókat egy mozdulattal a helyére tehetik, hiszen nem kell egyenként pakolgatni a sütőport, joghurtot, fűszerféleségeket, vagy éppen a csokoládét. A gyűjtőcsomagolás, ami nyilván az árut szállító gyártónak is egyszerűbb megoldás, védi a terméket, az nem borul fel, nem csúszik el a helyéről, vagy éppen nem esik le olyan könnyen, amikor a vásárló válogat. Az a boltos viszont, aki nem gyűjtőcsomagolásban helyezi a polcra az árut, annak nem csak az a baja, hogy egyenként és sokáig pakolgathat, hanem drágább, támaszokkal, elválasztókkal felszerelt polcra van szüksége, különben sok minden többet csúszkálna és borulna a polcokon.

De hát miért is vizslatja a kormány ennek a betiltását? A válasz egyszerű: a nagyáruházak azt a sok-sok, mérhetetlen tömegű árut pontosan a gyűjtőcsomagolás segítségével tudják gyorsan és pontosan a polcra helyezni, úgy, hogy ráadásul áttekinthető is legyen a bolt árukínálata. Ez viszont rengeteg költségmegtakarítást is hoz a konyhára: hát éppen ezt az előnyt akarja a kormány lefaragni. Ez elsősorban a diszkontokat és a hipermarketeket rengetné meg - nem nagy túlzás -, de a szupermarketeknek is jutna belőle.

Nehogy már a sütőporos zacskó a lábadra essen!

A tilalom, mely szerint tilos lenne a 400 m2-nél nagyobb napi fogyasztási cikket értékesítő üzletben gyűjtőcsomagból értékesíteni, az indoklás alapján fogyasztóvédelmi célzatú, egyrészt a balesetveszély elkerülése érdekében a felhalmozott, nehezen kezelhető áruk tömeges jelenlétét kívánja megszüntetni, másrészt éppen a fogyasztó könnyebb és tudatosabb választását, az áru tulajdonságainak könnyebb megismerhetőségét segíti elő.

Ez azért nem egészen így van. Sőt, éppen ellenkezőleg, egy szó sem igaz belőle. Pontosan a gyűjtőcsomagolás segíti az áruféleségek könnyű kezelését, a már említett gyorsaságról nem is beszélve, ráadásul áttekinthetőbb így az árukínálat. Gyűjtőcsomagolás miatt balesetről, balesetveszélyről még nem hallott senki. A vásárlónak pedig teljesen mindegy, hogy ha egy csokoládét meg akar nézni, akkor azt egy polcra helyezett dobozból, vagy a puszta polcról veszi el. Sok apróság a boltban ráadásul éppen a gyűjtőcsomagolás nélkül válhatna kezelhetetlen kupaccá.

A javaslatot kidolgozók gondosak próbáltak lenni, hiszen meg is határozták a gyűjtőcsomagolás fogalmát, igaz, ők a csomagolástechnikában régóta elterjedt és bevált fogalmat lerövidítették és egyszerűen csak gyűjtőcsomagnak nevezték: az egyes termékek meghatározott darabonkénti szállítására és csomagolására, vagy tárolására használt tálca, doboz, vagy egyéb tároló.

Ez eddig akár rendben is lenne önmagában, mint fogalom, de kísérletet tettek a kivételek elhatárolására is. Így kivétel lenne az a gyűjtőcsomagolás, ahol az állítólagos hivatalos megfogalmazás szerint egyesével az adott termék értelemszerűen nem lenne elhelyezhető. Ki is emelték a zöldség-gyümölcs és ital termékeket. De hát mint sok alkalommal máshol, lehetne majd vitatkozni azon, mi lehetne még kivétel.

Régi polc: irány az ócskavastelep, jöhet az új

Nem csak az okozna gondot a gyűjtőcsomagolást alkalmazó boltosoknál, hogy a tilalom nyomán pakolgathatnák szép komótosan, persze egyenként a polcra az áruféleségeket, hanem a régi polcok sok termék esetében a gyűjtőcsomagolás nélküli elhelyezésre alkalmatlanok. A gyűjtőcsomagolás elhelyezésére alkalmas polcok rakfelülete egy sima lap, amire a tilalom elrendelése esetében például a fűszerféleségeket, sütéshez használható apróságokat nem lehet csak úgy önmagában elhelyezni.

Hát bizony, igen, vagy a régi polcokat kellene átalakítani, hogy ne csúszkáljon rajta semmi, ne pottyanjon véletlenül a vásárló lábára, beépített rekeszekkel, elválasztó lapokkal, csúszásgátló peremekkel, vagy lehet újakat venni. Ez is pénzbe kerülne, nem is kevésbe, ráadásul több ember is kell hozzá.

És akkor egy kis ízelítő a gyűjtőcsomagolás nagyon is megszokott világából

Ez most nem a reklám helye. Persze a gyártó se rest a gyűjtőcsomagoláson feltüntetni a termék-, vagy a márkanevet, hiszen a boltossal közös az érdeke: felhívni a vásárló figyelmét a portékájára. Így olyan gyűjtőcsomagolást fabrikál, ami minél többet elárul a polcra helyezett kínálnivalóról.

 

(blokkk.com, 2017. március 19.)

 

18 ezer eladót akartak rányomni a multikra

Vagy még többet. Ez több mint 40 milliárd forint új költség lehetne, alsó hangon számolva. Az egy alkalmazottra jutó forgalomban egyébként négyszeres különbség is akad a diszkontok és a magyar áruházak között. Ez az igazi baj.

Teljes homály övezi, honnan vette azt az ötletet a kormány szakértői csapata, mely nyomán megszületett az a javaslat, ami alapján a bolti eladók kötelező létszámát fejenként 36 millió forint árbevételre vetítve kellene kiszámítani. A Magyar Idők március 17-én ugyan megírta, hogy képlékenyek az eddigi elképzelések: nem támogatja újabb adók bevezetését a kormány, nem kell majd a parkolóhelyek után számított környezetterhelési díjat fizetniük, valamint az adóval kiváltható kötelező minimumlétszámot sem írhatják elő. De ugyanakkor a kormányfő úgy fogalmazott szokásos péntek reggeli rádióinterjújában, hogy ha az adókat Brüsszelben állapítják meg, a multik járnak jól. Feltehetően nem akarja, hogy a multik jól járjanak, amiben, ha csak a multik járnak jól egy piacon, van is igazság.

Azért nem ártott volna végigszámolni

A kereskedelemregulázó javaslatcsomag egyik markáns indulóeleme a létszám kötelező előírása az élelmiszeráruházak számára. Korábban már felvetődött ez a javaslat, igaz, más köntösben, hiszen 2015 végén arról volt szó, hogy 70 négyzetméterenként álljon egy-egy eladó a vásárló rendelkezésére. Ez akkor rövid számolgatás után hozzávetőleg 20 ezer új bolti dolgozót jelenthetett volna, szűken mérve is 20 milliárd forint feletti bérköltséggel, éves szinten.

A jelenlegi csomag szerint a kötelező létszám alapja az árbevétel lenne, egy főre vetítve pedig 36 millió forint. Ez azt jelenthetné, hogy egy áruházban annyi eladó kellene, amennyit a bevétel kiad, 36 millióval elosztva. Persze az így számított létszám kötelező lenne, ráadásul aki nem teljesíti az előírást, az a hiányzó eladók után fizessen a közösbe. Még jó, hogy ez utóbbi is megfordult a javaslatalkotó fejekben, hiszen ha munkaerőhiány van, akkor nem lehet új eladót felvenni, de ezzel ne lehessen megúszni a terhet, tessék helyette fizetni.

A legsajnálatosabb, hogy a szakértőknek már a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján is zavarba kellett volna jönniük, hiszen a napi fogyasztási cikkeket értékesítő boltok forgalma négyezer-ötszáz milliárd forint, a fizikai bolti dolgozók száma pedig 76 ezer (igaz, csak a négy főnél nagyobb élelmiszerboltokról van adat). Így is azonban legalább 125 ezer eladóra lenne szükség a meglebegtetett létszámszabály szerint, ami azért eleve elgondolkodtató kellett volna, hogy legyen, ráadásul sűrű homály fedi azt is, ki számítson bele a létszámba (csak a szakképzett eladó, hiszen ő tud csak pontos felvilágosítást adni a vásárlónak, már ha tud, vagy az árufeltöltő, a pénztáros, vagy éppen a takarító is).

De hát a csapásirány - hiába mondja a kormány, hogy a munkaerő és a fogyasztó védelme a cél - igazából a multi áruház. Önmagában lenne is miért, hiszen évente ezrével mennek tönkre a kisboltok, versenyképességben pedig elképesztőek a különbségek a nemzetközi és a hazai élelmiszerboltok között.

A mérlegbeszámolókból - részben becsült adatok alapján - végül az kerekedik ki, hogy legalább 18 ezer eladót szándékozott a kormány javaslatalkotó szakértői csapata a multi élelmiszeráruházak nyakába varrni, vagy még többet. Nem tisztázott a javaslatban a már említett eladó fogalma, de az sem egyértelmű például, vajon a részmunkaidős alkalmazottat miként kell számítani. Ennek teljes bérköltsége a szakmai bérminimum alapján (aminél egyébként köztudott, hogy sokkal többet fizetnek alkalmazottaiknak a multik) túllépi a 40 milliárd forintot éves szinten:

  árbevétel fizikai bolti dolgozók száma előírt létszám
Aldi 108 1.500* (1.854) 3.000
Auchan 282 4.963 7.800
Lidl 283 3.000* (3.543) 7.800
Metro 151 1.241 4.100
Penny 178 2.279 4.900
Spar 414 10.000* (13.276) 11.500
Tesco 614 15.000* (18.082) 17.000

Forrás: Elektronikus Beszámoló Portál, utolsó éves beszámoló adatok, árbevétel: nettó,

*/: becsült adat, zárójelben a teljes létszám

 

Az igazi baj, amin nem akar segíteni senki

Természetesen a piaci versenyben nem az a cél, hogy sokkal több, hanem az, hogy sokkal kevesebb munkaerővel dolgozzon egy vállalkozás, bármely iparágban, kihasználva többek között a korszerű szervezési, elektronikus és internetes technikákat, technológiákat, ez igaz a kereskedelemre is. A korszerű termelőüzemekben sok-sok robot dolgozik és számítógépek számolnak, terveznek, irányítanak. Miért lenne ez - az irányt tekintve - másként a kereskedelemben?

És itt vannak nagy bajban a magyar boltos vállalkozások. A Szolnok Coop éves árbevétele 24 milliárd forint, az egy alkalmazottra jutó forgalma pedig 17 millió forint. Ennél csak néhány millióval, de több árbevételt hoz néhány vizsgált CBA tag (a nyilvános mérlegbeszámolók alapján). A Spar, vagy a Tesco 30 millió forint felett jár ugyan, de a diszkontok toronymagasan állnak a mezőny felett. A Lidl esetében például 80 millió forint az egy alkalmazottra jutó forgalom, az Aldinál ez 60 millió forint körül mozog, tehát ezen az alapon kétszer-háromszor-négyszer hatékonyabbak az áruházaik. De a szupermarket Spar eladóira is másfélszer nagyobb árbevétel esik  hazai boltos láncokénál, hasonlóképpen a Tesconál.

Bizonyára nem a jókat kellene fékezni, hanem a gyengébbeket támogatni a felzárkózásban. Méghozzá nagyon.

(blokkk.com, 2017. március 17.)

 

Áruházregula: hová kéred a pofont fiacskám?

Hiszen lesz egyeztetés a kereskedőkkel. Igaz azért: a kisboltosok eddig évente ezrével zártak be. De talán rájött a kormány, hogy a minimálbér emelésben az eddiginél sokkal több kisbolt megy majd tönkre? Ezen viszont nem segít a veszteségbe kergetett multi. A vásárlók is szívni fognak, csak a lepottyanó rágógumi el ne törje a lábukat! 

A megszellőztetett retorziók első pillantásra nem is sejtetik pontosan a következményeket, melyek bizony a vásárlóknak is sok kényelmetlenséget, kellemetlenséget okozhatnak majd, ha jogba is formálják a hírbe hozott korlátozásokat, bár az igazi döntés még nem ismert. De hát az tény, hogy a kisboltosok az elmúlt években folyamatosan veszítettek a nagyáruházakkal szemben, nem is keveset. És ennek még nincs vége, hiszen a minimálbér tortúra nyomán újra kisvállalkozások ezrei húzhatják le a redőnyt.

Ezek szerint az "egészséges szerkezet" az első. Ennek viszont ára van: az élelmiszerlánc felügyeleti díjat most már a legkisebbek is fizetik. Az uniós bürokraták ugyanis nem engedték a multik túladóztatását, de a végén a kisboltosok mentességét is eltöröltették. Ez sors várhat a reklámadóra is, ahol ma még van egy 100 millió forint alatti mentesség, de kétséges, megmaradhat-e. Majd tessék elképzelni a sarki fűszerest, amikor a házilag sokszorosított szórólapja után adót fizet.

Parkolóadó, vasárnap: a multit faragják, de a kisbolt szív nagyobbat

A parkolók megadóztatása a tervezett környezethasználati díjjal egyszerű adókivetés. A multi áruházak 30 milliárdos nyereségéből elvisz 20 milliárdot. Majd valahogy kifizetik. Lehet viszont versenyezni abban, hogy a fizetési határidő, vagy az uniós vétó lesz a gyorsabb. Persze, lehet úgy is csinálni, hogy az uniós bürokraták ne tudjanak belekötni, de akkor a hazai boltosoknak is fizetniük kellene valamennyit, így viszont semmi értelme nem lenne az egésznek. Csak csendben tegyük hozzá: nem csak egy áruház parkolójának építése vesz el zöldterületet, hanem például az autógyárak építése is, ahonnan a parkoltatásra váró masinákat ontják. Ott nem hiányzik az "egészséges szerkezet"?

A belterületi boltok ma már el sem bírnák azt a forgalmat, ami kitelepült a városszélre.

A hétvégi, vasárnapi munkavégzés szigorítása csak ráadás lesz a vasárnap is nyitva tartó kisboltok tönkretételében, hiszen se több emberük, se több pénzük nem lesz a havi két szabad vasárnapra és a 100%-os bérpótlékra (30-40 ezer kisbolt tart nyitva vasárnap). A nagyáruházak viszont bevállalják majd, hiszen a verseny és a vásárló nem enged lazítást, ráadásul a hétvégi nyitvatartással tovább nő előnyük a kicsikkel szemben a vásárlócsalogatásban. De az sem kizárt, hogy a nagyok is megkurtítják a vasárnapi shoppingolást, a vásárlók örömére.

Reklámköltség: nagy vágás a vásárlónak, ráadásul megkerülhető

A reklámköltség korlátozása az árbevétel 0,5 százalékában öngól a költségvetésnek is, hiszen csökkenni fognak a reklámbevételek. Egy példa. A Tesco legutóbbi beszámolási időszakbeli árbevétele 614 milliárd forint volt, reklámköltsége 14 milliárd forint. A tervezett szabály alapján viszont ez csak 3 milliárd forint lehetne. Egy kicsit sokkal kevesebb.

De ennél sokkal nagyobb baj, hogy reklám nélkül nincs piac, megszűnne a vásárlónak az a tájékozódási lehetősége, ami élteti a válogatás és a vásárlás gyümölcsét. A vásárló, ha kíváncsi lesz, járhat majd boltról boltra. Jól jár, vagy rosszul jár?

Hát igen, az ötvenes, hatvanas években sem volt sok reklám, legfeljebb ahhoz hasonló, hogy cipőt a cipőboltból. No persze igaz, az áruválaszték sem volt túl bőséges.

Ez a javaslat egyébként olyan, mintha például megtiltanák a telefonálást és tessék ezentúl mindent személyesen megbeszélni.

Nincs messze a kerülőút: kapsz egy levelet külföldről oszt annyi

Ja, igen, mi lesz akkor, ha nem a multi hazai, hanem szomszéd országbeli társáruháza, vagy kinti központja nyomatja a reklámot, annak minden költségével együtt. Legfeljebb több dolga lesz a postának. Ja, és van internet is, ami állítólag az egész földgolyót behálózza. A világ bármely szegletéből lehet nyomatni a reklámot. Az okostelefonokra. A vásárlók egyébként imádják az áruházi újságokat. De hát legfeljebb majd leszoknak róla, a séta különben is egészséges.

Kötelező létszám: miért pont 36 millió forint jusson egy eladóra? Egyébként: pontosan száz éve nyílt meg az első önkiszolgáló áruház.

Amerikában. Magyarországon fél évszázada. A nagy alapterületű áruházak mindenütt a világon önkiszolgálók. Sehol sem hiányolnak több eladót, a vásárlók pedig a kellő információt a termék csomagolásán és a polcokon találhatják meg. A webáruházban sincs eladó, pedig ez a kereskedelem világszerte leggyorsabban fejlődő ága. De nyílt már olyan bolt is, ahol nincs benne kiszolgáló személyzet sem, mindent az informatika, elektronika csinál. Pénztárcát sem kell vinni, aprót sem kell számolgatni, pénztár és pénztáros sincs benne. Csak tele kell pakolni a bevásárlókosarat, majd a kijáratnál megolvassa az informatika a vásárolt termékeket. A világ erre megy. Előre.

Rejtély egyébként, miképpen kerekedett ki az a 36 millió forintos összeg, ami után egy-egy eladót lenne kötelező alkalmazni az élelmiszerboltokban. Egy ilyen előírás pontosan azt a teljesítménykülönbséget tüntetné el a boltokból, ami a korszerűség, a jó szervezés, a jó technika eredménye. És a vásárlóknak semmi bajuk vele, különben nem mennének oda vásárolni, hiszen van másik bolt is, sok eladóval.

Ez olyan egyébként, mintha az autókat ezentúl azonos teljesítményű motorral lenne kötelező gyártani, mindegy, hogy mekkora, vagy milyen a márkája.

A multi áruházláncoknak a számítások szerint 50 ezer eladót kellene alkalmazniuk. Vigyázat, ez nem az összes alkalmazottat jelenti, kár a mérlegadatokból arányokat fabrikálni, hanem az eladótérben téblábolók, a vásárlók rendelkezésére álló személyzetet.

A jelenlegi pontos eladólétszám nem ismert, ráadásul teljesen homályos, milyen eladóra gondol a kormány. Az élelmiszerboltban az eladóknak, akik a vásárlót kiszolgálják, kötelező a szakképesítés, de a pénztáros, árufeltöltő, vagy a zöldség-gyümölcs árus számára a jogszabályok szerint nem. A multi áruházak összlétszáma is egyébként 50 ezer fő körül mozog, de abban mindenki benne van, irodai, raktári dolgozók, árufeltöltők, mindenki más.

Ja, és munkaerőhiány is van, nem is kicsi. Mindenki munkaerőt keres ma is. Később sem lesznek többen.

Legyen tilos a gyűjtőcsomagolás: ha már a kisbolt csak kurblival tekerhet, mert kicsi, tekerjen azzal a nagyáruház is

Ettől mindenki szívna: gyártó, kereskedő és a vásárló együtt. A gyűjtőcsomagolás azt jelenti, hogy a gyártó a gyorsabb, egyszerűbb árumozgatás érdekében olyan csomagolást alkalmaz, amivel egy fogással, emeléssel több árucikket lehet a polcra helyezni. A gyártó becsomagolja, a kereskedő kirakja egyben a polcra, vagy a raklapra, a vásárló pedig a polcra helyezett dobozból válogat. Sokkal egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb mindenkinek, ráadásul a polcra helyezett gyűjtőcsomagolás sokkal biztonságosabb, például egy feldőlő UHT tejesdoboz nem löki le a többit a polcról, vagy a raklapról.

Állítólag a kormány előterjesztése szerint a gyűjtőcsomagolás balesetveszélyes és megnehezíti a fogyasztók tudatos választását. Hát igen, egy rágógumi, ha a földre pottyan... Még szép, hogy lennének kivételek,  a zöldség-gyümölcs, az italok. Egyébként ez biztonságosabb csomagolási mód is, mivel a gyűjtőcsomagolás védi a belehelyezett terméket, az nem borul fel, nem veri le véletlenül a vásárló. Ja, hogy így olcsóbb is? Hát éppen ez fáj a jogtervezőnek, hiszen pontosan ezzel, az egyébként világszerte elfogadott és bevált csomagolási és árukihelyezési módszerrel élnek a nagyáruházak. Ez az egyik előnyük, igaz.

A vásárló manapság csak úgy tud tájékozódni, ha válogat az élelmiszerek között, hogy a kezébe veszi és úgy olvassa el a sok-sok apróbetűs tájékoztatót. Hát nem mindegy, hogy egy dobozból, vagy a sima polcról veszi le?

Ez olyan, mintha a fociban megtiltanák a cselezést, hiszen akkor a gyengébb játékost sem kell félteni. Igaz, a játéknak is lőnének akkor.

Igaz, ami igaz: szakadékban a kisboltok

Magyarországon egy évtizede folyamatosan csökken a kiskereskedelmi boltok száma. A boltcsúcs 2005-ben volt, ehhez képest 2016. első félévének végéig közel 30 ezerrel csökkent a kiskereskedelmi értékesítőhelyek száma:

  2005 2010 2012 2016 2005-2010 2012-2016 2005-2016
boltszám 166.738 151.911 153.735 138.794 - 14.827 - 14.941 29.768

KSH, kiskereskedelem járműboltokkal együtt, 2016: első félév vége

 

Előreláthatóan a kisboltok térvesztése folytatódni fog 2017-ben is, hiszen az új minimálbéreket, a munkaerőhiánnyal megfejelt emeléseket már sok ezer boltos nem bírja el. Rajtuk viszont nem elsősorban a multiknak az uniós rostán előbb-utóbb amúgy is elbukó korlátozása segítene, hanem ha a beruházásaikhoz, a napi működésükhöz kapnának pénzügyi támogatást. több adókedvezményt és okos, ahol lehet, ott kivételező szabályokat. De hát ez még várat magára.

Tény az is persze, hogy a multi áruházak gyorsabban nőnek a hazaiaknál. Ezért józan törekvés a hazai vállalkozások támogatása, de annak a modernizálásukat, korszerűsítést kellene segíteni. A különbség:

 
2010
2015
változás
CBA
555
509
92%
COOP
510
571
112%
REÁL
360
389
108%
hazai láncok
1.425
1.469
103%
Auchan
225
337
150%
Tesco
667
748
112%
hipermarketek
881
1.085
123%
Aldi
53
135
255%
Lidl
221
359
162%
Penny
161
221
137%
diszkontok
352
715
203%
Spar
381
491
129%
Cora, Match, Profi
164
-
-
multi láncok
1.872
2.291
122%
Trade Magazin, érték: milliárd forint,
A Corát az Auchan, a Profit és a Matchot a CBA és a COOP 2012-ben megvásárolta.

 

És a multi áruházak eredményei a két éves veszteségtilalom tükrében.

  2012 2013 2014 2015 üzleti év kezdete
Aldi - 5,1 - 4,9 - 4,8 + 1,9 január 1.
Auchan - 10,1 - 6,3 - 12,5 + 2,2 2015-től április 1.
Lidl - 7,7 + 2,2 + 8,2 + 6,1 március 1., 2015-től április 1.
Penny + 1,0 + 1,9 + 1,5 + 2,1 január 1.
Spar - 12,9 - 11,8 - 18,5 + 7,2 január 1.
Tesco + 1,0 - 43,1 - 68,0 + 13,2 március 1.

Elektronikus Beszámoló Portál, érték: milliárd forint, teljes üzleti év adózott eredménye

 

(blokkk.com, 2017. március 10.)

 

Veszteségszabály: hát ennyit ér

A multik úgy kerülgetik az adófizetést, mint góllövés előtt csatár a hátvédeket? Nos, 2016-ban mindenki azt csinál, amit akar. Szatmáry miniszteri biztos egyébként pontatlan volt augusztus 4-én: nem 50 milliárd az értékhatár, nem 2018-tól lehet bezárni a veszteséges áruházat és nem a Tesco volt az utolsó a beszámolójával. Csak most lehet értékelni.

Szatmáry Kristóf, a Miniszterelnökség kereskedelempolitikáért felelős miniszteri biztosa a Magyar Időknek úgy nyilatkozott augusztus 4-én, hogy 2018-tól megvonhatják a napi fogyasztási cikkek árusításának jogát attól az 50 milliárd forintnál nagyobb árbevételű vállalattól, amely két egymást követő évben papíron veszteséget mutat ki. Megjegyezte azt is, hogy az áruházláncok közül utolsóként megjelent a legnagyobb piaci szereplő, a 208 áruházat jegyző Tesco-Globál Áruházak Zrt. tavalyi üzleti évéről szóló jelentése.

A Lidl volt az utolsó, na meg a többi baki

2014 végén módosult a kereskedelmi törvény, mely azt írja elő, hogy az az áruházlánc, mely nettó (áfa nélkül számított) árbevételének több, mint fele napi fogyasztási cikk kiskereskedelmi értékesítéséből ered, továbbá nettó  árbevétele bármely két egymást követő üzleti évben mindkét esztendőben eléri a 15 milliárd forintot (tehát nem az 50 milliárdot) és adózott eredménye mindkét időszakban nulla, vagy negatív (így nem eredményes), a második üzleti év beszámolójának elfogadását követően köteles lehúzni a redőnyt, pontosabban napi fogyasztási cikket nem árulhat. A kereskedelmi törvény meghatározza természetesen a napi cikk fogalmát is, ami az élelmiszereket és a háztartásban szükséges különböző vegyi árukat, illatszert, higiéniai termékeket foglalja magában.

A gazdálkodási beszámoló elfogadása egyébként két veszteséges esztendő után legfeljebb néhány hónap haladékot jelenthet, a számviteli szabályok szerint (az üzleti év mérlegforduló napját követő ötödik hónap utolsó napjáig letétbe kell helyezni a beszámolót).

A kereskedelmi törvény szerint az első figyelembe vehető üzleti év a veszteségszabályban a 2014. december 31-ét követően megkezdett üzleti év, azaz 2015. (A nemzetközi gyakorlat alapján nem mindegyik áruházlánc kezdi az üzleti évet a szilveszteri pezsgőpukkanást követően, ezért szól így a meghatározás.) Ebből könnyű kiszámolni, hogy a jog szerint 2017. lehetne az első bezárásos esztendő (nem pedig 2018., persze ezt lehet magyarázni az eredményekkel, ami viszont rávilágít a szabály sutaságára).

Az Auchan augusztus 24-én, a Lild pedig - ebben - utolsóként augusztus 30-án hozta nyilvánosságra beszámolóját a legutóbbi gazdasági időszakról, (tehát nem a Tesco állt a sor végén), így a miniszteri biztos sietősre fogott tempójával szemben most alkotható teljes kép arról, hogyan váltottak a legnagyobb üzletláncok a veszteségszabály első évében.

Egy kis púder is kellett

Hasonló szabályról a nemzetközi gyakorlatban nincs információ, az Unió pedig vizsgálja ezt a magyar eljárást. Nem véletlen, hogy a törvénykezés során a köztársasági elnök pontosan az uniós előírások miatt megfontolásra visszadobta az Országgyűlésnek a törvényjavaslatot, ezt követően csökkentették az 50 milliárdos értékhatárt 15 milliárdra, amibe egyébként már néhány hazai nagylánc is beleférhet (az Unió azt nem kedveli, ha egy előírás egy tagországában kizárólag a külföldi befektetőket sújtja). Majd kiderül, púdernek elég-e a bevételi értékhatár csökkentése.

A multik úgy kerülgetik az adófizetést, mint góllövés előtt a csatár a hátvédeket?

A vállalkozások veszteségének sok oka lehet. Gazdálkodhat eleve rosszul egy cég, amikor a bevételei kisebbek a költségeinél, ez a legrosszabb eset. Ez nyilván nem lehet üzleti cél. A számviteli szabályok engednek olyan elszámolásokat, melyek nyomán eltérhet a mérleg szerinti eredmény a bevételek és kiadások puszta egyenlegétől. Ésszerű magatartás, ha egy vállalkozás - nem kell, hogy kereskedő legyen, más is ezt teszi - a számára legkedvezőbb, tehát a legkisebb adófizetési kötelezettséget keresi, persze csak a törvényes keretek között. Az adótanácsadók is ebben segédkeznek szerte a világban, állítólag a virágzó üzletágak közé tartozik mindez. Példa erre a Tesco 2014-es és 2015-ös éve. Egy devizahitel, vagy üzletpolitikai váltás is lenyomhatja a mérleget, például a Spar esetében hasonló történt. Egyébként a sarki fűszeres sem gondolkodik másként, csak ő kisebb számokkal dolgozik.

Azt viszont el kell ismerni, hogy a nagy nemzetközi - elsősorban tech világcégek - úgy kerülgetik az adózást, mint ügyes csatár a hátvédeket góllövés előtt. Mindig az a kérdés ennek megítélésében, hogy hol húzódik a törvényes határ. Egy biztos, a magyar adóhatóság szigorúan ellenőrzi a nagy áruházláncokat.

A sámli egyik lábát már kirúgták

A nemzetközi áruházláncok korlátozása több lábra épült (sokra, nem is hétre). A vállalkozásindítás mindig drága, ezt a törvény is elismeri azzal, hogy az induló vállalkozások esetében az első négy esztendőben nem kell alkalmazni a veszteségszabályt. Ez a négy esztendő nem csekély időszak a kétéves  veszteségtilalomhoz képest, de igazodik a valós üzleti világ kereteihez. A bökkenő csak az, hogy az új áruház indításával azonos terhet jelenthet egy nagyobb cégfelvásárlás is.  Ezt már nem ismeri el a törvény kedvezményként. Példa rá, hogy az Auchan 2012. végén megvette a Cora hipermarketláncot, ami minden bizonnyal - nem is kicsit - lefelé húzta a mérlegét néhány éven keresztül, hiszen meg kellett fizetnie, hogy "beleült a készbe".

A diszkontláncok hálózatépítése is olyan pénzbe kerül, ami ugyancsak lefelé húzza a mérleget. Az elmúlt néhány esztendő közel 30 áruház építésében, átalakításában a plázastop időszakában az Aldi vitte a prímet, nem véletlen a veszteségsorozata. A plázastop törvényből viszont tudni, hogy éppen a diszkontok megfogása az egyik jogalkotói cél. Nem titok, egy kis élelmiszerboltos ezt nem is nagyon bánja. Sőt.

A kormány számára a legfájóbb az lehetett, hogy az Unió kirúgta azt a lábát a szabályozásnak, melynek célja az volt, hogy lerontsa a nemzetközi áruházláncok mérlegét: 2015. nyarán megszüntette az élelmiszerlánc felügyeleti díjat. Ez a hat nagyáruház esetében 20 milliárd forint körüli többletfizetést jelentett volna. Nos, évindításkor nyilván mindent megtettek a láncok, hogy ezzel együtt se legyenek veszteségesek, de ez azért azt is jelenti, hogy a 30 milliárd forint feletti együttes pozitív eredményhez 20 milliárdot besöpörhettek a zsebükbe a felügyeleti díj eltörlésével. A vasárnapi pótlék lecsökkenése a boltzár bevezetése után is sokat - milliárdos nagyságrendet - hozott a nemzetközi áruházak konyhájára 2015-ben. Bukta a buktában, hogy közben a vasárnapi forgalom nem a kisboltokba terelődött, hanem inkább sorban álltak pénteken és szombaton a vásárlók a nagyáruházban.

Az első tilalmas esztendő 2015 volt - ezek után 2016-ban bárki lehet veszteséges

Nyilván nem csak ez első tilalmas esztendőt célszerű mérlegre tenni, hanem az előző éveket is. Az előbbiek tükrében a kirajzolódó kép vegyes, árnyalt, feketén-fehéren nem is lehet ítélkezni:

  2012 2013 2014 2015 üzleti év kezdete
Aldi - 5,1 - 4,9 - 4,8 + 1,9 január 1.
Auchan - 10,1 - 6,3 - 12,5 + 2,2 2015-től április 1.
Lidl - 7,7 + 2,2 + 8,2 + 6,1 március 1., 2015-től április 1.
Penny + 1,0 + 1,9 + 1,5 + 2,1 január 1.
Spar - 12,9 - 11,8 - 18,5 + 7,2 január 1.
Tesco + 1,0 - 43,1 - 68,0 + 13,2 március 1.

Elektronikus Beszámoló Portál, érték: milliárd forint, teljes üzleti év adózott eredménye

 

A Metro nem kiskereskedelmi áruház, nincs is a listában. A dm, Rossmann, Müller idetartozik, de a súlyuk kisebb a százmilliárdosok klubjánál.

Következik 2016: szabad a vásár, legfeljebb majd 2017-ben kell összeszorítani a céges pénztárcákat a kiadások kipréselésekor.

Kizárólag a célját nézve ezért is suta az egész szabályozás, hiszen ha valaki adófizetést akar kerülgetni, legfeljebb minden második esztendőben talicskázik egyet. Persze, ne feledjük: az adófizetés közös érdek, hiszen kell a bevétel a költségvetésnek mindenütt a világon. De az olyan szabályalkotásnak, mely a célját tekintve is billegős pályát jelent, sok haszna nincs.

(blokkk.com, 2016. szeptember 1.)

 

Kötelező létszám helyett kötelező csemegepult?

Ilyen se volt még: a hiperek és a szupermarketek, a külföldi és a hazai áruházak összeesküdtek volna a diszkontok ellen? Az eredmény kétségbeejtően silányra sikeredett, hiszen legfeljebb lesz egy csemegepult a diszkontban is, belefér, így viszont mindenki megússza a létszámkvótát.

És mi lesz a drogériákkal? Ők is fognak párizsit szeletelni? Ez egyébként a hivatalos célt, a vásárlók tájékoztatását nézve, jó nagy melléfogás lenne, hiszen ha valahol eltéved a vásárló, az általában a sok-sok ezer négyzetméteres hipermarket. A Magyar Idők december 3-i száma ugyanis arról tudósít, hogy mentesülnének a kiskereskedelemben tervezett kötelező foglalkoztatási kvóta alkalmazása alól azok a nagyáruházak, amelyekben a vásárlók kiszolgálására alkalmas csemegepultokat tartanak fenn. Az elképzelés alapja, hogy a 400 négyzetméter bruttó alapterületnél nagyobb, napi fogyasztási cikkeket (élelmiszert, háztartási vegyi árut) árusító értékesítőhelyeken az árusítótér minden 70 négyzetméterére számítva kellene egy személynek a vásárlók rendelkezésére állnia. A Magyar Idők értesülése alapján viszont szűkülne a kör.

Akkor most mi a fontos?

A vásárlók valóban szoktak panaszkodni, hogy ezt, vagy azt nem találják a nagyáruházban, de hát - a válasz - ott van a sok-sok eligazító tábla. Ráadásul a hipereknél bevett fogás, hogy egyes területeken a vásárlócsalogatás érdekében folyamatosan cserélik a kipakolt árucikkeket, így most éppen mikulás csokikkal van tele a bejárat környéke, jövő héttől a karácsonyfadísz következik, karácsony után pedig a leárazásra kínált portékák köre. Na, itt igazodjon el a vásárló könnyebben, mint egy diszkontban, ha tud, mondja a vásárló.

De hát eredetileg úgy vélelmezett, hogy az egész intézkedés célja a multi áruházak megregulázása, így furcsa lenne, ha abból éppen a Cora hipermarketeket néhány éve elszipkázó Auchan, a leépítésekben időnként jeleskedő Tesco, vagy éppen a benzinkutakon dinamikusan terjeszkedő Spar kimaradna.

Csemegepult  kvóta: ajakrúzs dekára kimérve?

A csemegepult fogalma jogszabályban nincs meghatározva. Persze lehet ilyet barkácsolni, csak akkor sok mindent a jogba kellene önteni: választékelemek összetételét, legkisebb számát, a pult legkisebb alapterületét, esetleg éppen a csemegepultban foglalkoztatottak legkisebb létszámát. Vagy éppen azt, hogy a csemegepultban szeletelni is kell a párizsit, a gyári előrecsomagolt már ott nem adható oda a vásárlónak.

Egy hiperen belül egyébként a csemegepult alapterülete igencsak szerény a teljes alapterülethez képest, a létszám persze hasonló ezen az egy területen a szupermarket csemegepultjához. Az eredeti elképzelés ráadásul a drogériákra is kiterjedne, de hát ott végképp lehetetlen lenne egy csemegepultot beállítani, ha csak a parfümök kimérését el nem rendezik, vagy bevezetnék a kimért ajakrúzst.

Csemegepult még a pénztár mellé is állítható, ráadásul a pénztárra kiírható az is, hogy "pénztár + csemegepult", így a pénztáros a diszkontban újabb fronton is bevethető (hsizen árut is feltölt jelenleg). A csemegepult árutároló része - ha a majdani jogszabály nem zárja ki - a pénztár fölé is szerelhető, ha nem lesz kötelező a szeletelés, hiszen régebben a cigarettát is hasonlóképpen árusították. Nem valószínű, hogy nehéz dolguk lenne egy ilyen új helyzetben a diszkontoknak, a trafikok is kitiltásuk után a hiperektől a diszkontokhoz mentek, megoldották, ráadásul a helyben sütés bevezetése is belefért. Az eredeti szabályjavaslat a nagykereskedelemre, így a Metrora is kiterjedne, na ott végképp nehéz lenne csemegepultot beállítani.

A létszám kvóta buktája: a hiperekben több hely jut a verebeknek

Úgy látszik, az autógyártáshoz hasonlóan a kereskedelemben a német áruházak húzzák  a magyar gazdaságot. Az elmúlt években a hazai nagyláncok és a hipermarketek is igencsak izzadtak a piacon, forgalmuk vagy visszaesett, vagy alig nőtt. A hipermarket piac összességében csökkent is 2010-2014. között, igaz, csak szerény mértékben. Az Auchan ráadásul a Cora forgalmának egy részét el is bukta. A szemfüles vásárló bizonyára észlelte, hogy a hiperekben a felső polcokat leszerelték, lecsökkentették a kihelyezett árutömeget, egyszerűbben szólva diszkontosodtak. Csak a végén ki ne derüljön, hogy így már - diszkontosodva - tudnak növekedni, mert akkor nagy öngólt rúghat a jogalkotó.

Világjelenség ugyanakkor, hogy a diszkontok a webáruházak után a leggyorsabban növekvő áruházi csatornát jelentik. Így a piaci érdek egyáltalán nem zárja ki a hiperek és a - mindegy, hogy hazai, vagy külföldi - szupermarketek összefogását a német diszkontok ellen. Kérdés persze, hogy mit szól majd ehhez az Európai Unió, hiszen az eredeti létszámkvóta javaslat néhány hazai nagyáruházat is érintett volna, így viszont kizárólag három német diszkontlánc lenne az áldozat.

A magyar láncok számai:

  2010 2014 változás
  bevétel boltszám bevétel boltszám bevétel boltszám
CBA 555 3.072 505 2.289 - 50 - 783
COOP 510 5.250 560 5.370 + 50 + 120
REÁL 360 2.320 379 2.300 + 19 - 20
együtt 1.425 10.642 1.444 9.959 + 19 - 683

Trade Magazin, bevétel: milliárd forint, boltszám: darab

 

A multi áruházak számai:

 
2010
2014
változás
Auchan
227
277
+ 50
Tesco
584
601*
+ 17
Cora**
70
0
- 70
hipermarket piac
881
878
- 3
Aldi
44
91
+ 47
Lidl
176
262
+ 86
Penny
132
168
+ 36
diszkont piac
352
521
+ 169
érték: milliárd forint, nettó árbevétel
*/ A Tesco adata a 2013. március-2014. március üzleti év (ez az utolsó nyilvános beszámolója, mivel márciusban fordul az üzleti éve),
**/ A Corát az Auchan 2012-ben megvásárolta. Az Auchan forgalma 4 év alatt összesen 50 milliárd forinttal nőtt, miközben a Coráé 70 millárd forint volt egy évben, ami nyomán feltehető a kérdés, vajon mikor, melyik áruházaiban volt visszaesés.

(blokkk.com, 2015. december 3.)

 

Adat nincs az eladókvótához, felállni pedig tilos lesz

És ha valakinek nyitva tartási időben ki kell mennie, oda? Kizárt, hogy az egymondatos áruházi létszámkvóta kiagyalója bármiféle adattal rendelkezhetett a javaslat megfogalmazásakor, ugyanis a szükséges információkkal kizárólag az áruházak rendelkeznek. Egyenként. Az áruházak is csak latolgatják, vajon hány eladójukkal számolhatnak. A blokkk.com becslése is csak alsó határ, a valós létszámigény annál sokkal több.

A blokkk.com már kiszámolta, hogy a hét legnagyobb élelmiszer láncnak (Aldi, Auchan, Lidl, Metro, Penny, Spar, Tesco) legalább 20 ezer új embert kellene felvennie, ha az Országgyűlés megszavazná azt a szigorítást, mely alapján minden 400 négyzetméter alapterületűnél nagyobb áruházban 70 négyzetméterenként egy-egy eladónak kellene a vásárlók rendelkezésére állnia. Ennek summája így - minimálbérrel számolva - jócskán 20 milliárd forint felett lenne, ami kísértetiesen hasonlít arra az összegre, mely a megemelt, majd az Unió révén elmeszelt élelmiszerlánc felügyeleti díj rájuk eső többlete lett volna.

Az árufeltöltő nem számítható bele a kvótába?

A legfájóbb, hogy úgy fogalmazódott meg egy javaslat a kormányzó frakcióban, hogy ahhoz megalapozott, pontos számítás nem kapcsolódhatott. Az egymondatos javaslat szerint a kereskedelmi tevékenységet végző dolgozók vehetők figyelembe. A kereskedelmi törvény egyszerűen meghatározza a kereskedelmi tevékenység fogalmát (kis- és nagykereskedelmi, valamint kereskedelmi ügynöki tevékenység), de ez és minden más fogalom meghatározása a kereskedelmi joganyagban a vállalkozásokra, vállalkozókra vonatkozik. Az eladótérben tevékenykedő alkalmazottakról kizárólag az egyes esetekben kötelező szakképesítési követelmények meghatározásakor esik szó.

A tervezett szabályozás a nyitva tartás teljes idejére megkövetelné az előírt létszámot. Ez azt is jelenti, hogy nem elég a pontos számításhoz az alapterületet elosztani a 70 négyzetméteres kvótával, hanem azt rögtön meg is kell szorozni kettővel, hiszen az élelmiszer áruházakban, boltokban két műszakban fogadják a vásárlót. Így egy 401 négyzetméteres, hajnali fél ötkor nyitó áruházban már a nyitás pillanatában ott kell majd lennie legalább 6 eladónak, pénztárosnak, de a zárás előtti utolsó pillanatban is, ami valamikor a késő délutáni, esti órákra esik.

A vásárlónak információt adni olyan tevékenység, ami szorosan kapcsolódik az áru értékesítéséhez, így eleve csak azok jöhetnek számításba, akik az eladótérben dolgoznak, ott is tartózkodnak. Az árufeltöltők bizony időnként beszaladgálnak a raktárba, tehát egyes időszakokban nem tartózkodnak az eladótérben. Így a javaslat pontos szövege alapján eleve nem vehetők figyelembe a kvóta számításakor, hiszen a nyitva tartás teljes idejére vonatkozik a követelmény. A felkészültségről nem is beszélve.

A fogyasztókon ez semmit sem segítene

A mai kereskedelem több tízezer, százezer árucikkéről lehetetlen fejben tartani a termékinformációkat. Nem véletlen, hogy egyik oldalról sok információt írnak elő a jogszabályok, amit a vásárló részére kötelező megadni, de ez elégséges a terméken, a csomagoláson, vagy bármilyen feliratban az áruházi polcokon. felesleges is lenne elkezdeni magolni, hiszen percről-percre változik a kínálat és módosulnak a termékinformációk. természetesen egy eladónak - ha ez a szakmája - különbséget kell tudnia tenni a kifli és a krumpli között.

De hát akkor mi állhat a háttérben? Igen, a szokásos módi: ha már a kisvállalkozás versenyképessége gyenge, az árai aránytalanul magasak, akkor legyen drágább a nagyáruház is. Pedig lehetne segíteni a kisvállalkozásokon is, elsősorban több adó-, járulékkedvezménnyel.

Versenyképesség: a kicsik nagy szívása

A versenyképesség nem egy elvetemült gonosz szellem, hanem eldönti a piaci versenyt. Nem véletlen, hogy a nagyvilágban azok az áruházak törtethetnek előre, akik a legkorszerűbb szervezési és műszaki megoldásokat alkalmazzák, például a pénztáros nélküli pénztárt, vagy éppen az eladó nélküli, önkiszolgáló boltot, ami ráadásul Magyarországon is bő fél évszázados múltra tekint vissza. A webáruházakról nem is beszélve, a világ erre megy.

Nos, a versenyképesség egyik vetülete az egy alkalmazottra jutó értékesítés, hát, ami így néz ki:

 

 
árbevétel
létszám (fő)
egy alkalmazottra jutó forgalom
(millió forint)
Lidl
262
3.601
72,7
Penny
168
3.002
55,9
Aldi
91
1.740
52,3
Auchan
277
6.421
43,1
Tesco
610
18.611
32,8
Spar 401 12.844 31,2
CBA Halmschláger Zrt 9,3 434 21,5
Real (Kisalföld Kft.)
5
244
19,2
Coop (Szolnok Zrt.)
23
1.396
16,4

cégek legutóbbi éves mérlegbeszámolói, 2014., árbevétel: milliárd forint, nettó,

 

És a magyar láncok árbevétele pedig így nézett ki az elmúlt években:

  2010 2014 változás
  bevétel boltszám bevétel boltszám bevétel boltszám
CBA 555 3.072 505 2.289 - 50 - 783
COOP 510 5.250 560 5.370 + 50 + 120
REÁL 360 2.320 379 2.300 + 19 - 20
együtt 1.425 10.642 1.444 9.959 + 19 - 683

Trade Magazin, bevétel: milliárd forint, boltszám: darab

 

Az előbbi számokból is következik, hogy elsősorban a nagy alapterületű áruházak lennének szenvedő alanyai a kvótajavaslatnak, pontosan azok, akiknek egyenlőre nem kell a magasabb élelmiszerfelügyeleti díjat fizetni.

(blokkk.com, 2015. november 5.)

 

Spórol az állam: közmunka az áruházakban

A hét legnagyobb élelmiszer áruházlánc 20 ezer embert vehet fel, teljesen feleslegesen, ha törvény lesz a kötelező létszámból. Ez pontosan annyi, mint az élelmiszerlánc felügyeleti díj Brüsszelben elmeszelt összege.

A Magyar Idők értesülése szerint rövidesen a parlament elé kerül egy olyan jogszabálytervezet, amely előírná a kiskereskedelmi vállalkozásoknak, hogy a 400 négyzetméternél nagyobb alapterületű áruházaikban a nyitvatartási idő alatt 70 négyzetméterenként legalább egy alkalmazottnak a vásárlók rendelkezésére kell állnia, vagyis a jövőben alapterülethez kötnék a kötelezően alkalmazandó munkatársak számát.

Bocs, de a hentesek már Németországban dolgoznak

Pontos számítás nem végezhető a részletek ismerete nélkül, de azért próbálkozni lehet. Ennek a javaslatnak egyébként semmi köze a munkaerőhiány enyhítéséhez, hiszen aki ma nem talál hentest, az akkor sem fog, ha ráadásként még öt embert fel kell vennie. A kényszer nagy úr, így feltehetően minimálbérért töltik majd fel a létszámot. Persze, egyes munkakörökben kell a munkaerő, de ettől nem lesz.

A juttatások kisebbek lesznek, hiszen az újak bérét csak ki kell fizetni valamiből. A megemelt felügyeleti díj eltörlése nem megtakarítás, hiszen azt is ki kellett volna izzadni valamiből.

Kérdés, mi lesz a büntetése annak, aki nem tudja betölteni a kötelező létszámkeretet majd. A két év veszteségszabály réme pedig még mindig ott lebeg, persze lehet, hogy az Unió egyszer erre is rákérdez, minek is ez.

A vásárló? Tesz az egészre, hiszen ha ma nem tudnak megmutatni, vagy megmondani valamit egy áruházban, az holnap sem fog menni, akárhányan téblábolnak körülötte. A világ pedig más irányban megy, hiszen az internet embermentessé teszi a szolgáltatások egyre szélesebb körét is. A webáruházban nincs eladó, mégis a világ leggyorsabban fejlődő iparága a kereskedelemnek, Magyarországon is évente 30-40 százalékkal nő - eladó nélkül.

Hát akkor hány embert is kell majd felvenni?

A minimum számítása egyszerű, hiszen a vállalkozások teljes foglalkoztatási adatai fellelhetők. A rendelkezésre állás pedig nyilván azt jelenti, hogy az áruházban jelenlévő dolgozók számítanak bele, a központ, vagy a logisztikai bázis már nem biztos.

A kereskedőknek majd áruházanként és két műszakkal kell számolniuk, hiszen a rendelkezésre állás követelménye ezt jelentheti.. Most a legnagyobb élelmiszerkereskedőket vettük górcső alá, akik az élelmiszerlánc felügyeleti díj emelésében részesültek. Így az átlag megtévesztő lehet, de a Spar egyes áruházai is beleesnek majd az új szabályrendbe, a jelenlegi információk szerint.

A kötelező létszámbővítés a teljes létszám (amiben a fizikaiak mellett a szellemi munkát végzők is benne vannak), továbbá az áruházi dolgozók becsült száma alapján a következő:

 
alapterület
teljes
létszám
kötelező új létszám
kötelező bővítés
minimuma
fizikaiak, eladótériek
becsült létszáma alapján
Tesco
750.000
18.611
21.428
+ 2.817
.
Spar
285.000
12.844
8.142
-
.
Auchan
250.000
6.421
7.142
+ 721
.
Lidl
200.000
3.601
5.714
+ 2.113
.
Aldi
160.000
1.740
4.571
+ 2.831
.
Penny
150.000
3.002
4.285
+ 1.283
.
összesen
.
.
.
+ 9.765
18.000-20.000
cégek legutóbbi éves mérlegbeszámolói, honlapjuk, becslés
létszám: fő, alapterület: négyzetméter, kötelező új létszám: két műszakra számítva, fizikaiak létszáma: becsült adat

 

A dm-nél és a Rossmann-nál csekélyebb lehet a hatás, mivel üzleteik alapterülete kisebb az élelmiszer áruházakénál. A CBA-nál, a COOP-nál és a REÁL-nál az átlagos alapterület 100-200 négyzetméter között van, de a nagyobb áruházaik beleeshetnek a szórásba.

Nincs információ arról, hogy a kötelező létszámelőírás az iparcikkek kereskedelmét érinti-e, ha igen, akkor az építőanyag és jármű kereskedők izzadhatnak elsősorban. A bevásárlóközpontok is kaphatnak egy adagot belőle, a vasárnapi boltzár mellé.

(blokkk.com, 2015. október 29.)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.