kirakatles₪plázarítus

Ronaldo is tejelt a felfüggesztett mellett

Spanyolország az adócsaló sportolók otthona. 

Miután január 22-én az ötszörös aranylabdás Cristiano Ronaldo elfogadta felfüggesztett börtönbüntetését adócsalási ügyében, és aláírta megállapodását a spanyol adóhatósággal – melynek értelmében 18,8 millió eurót (5,9 milliárd forintot) fizet az államkasszába –, érdemes megnézni, hogy miért pont Spanyolországban burjánzik az adócsalás, és kik a sportvilág legnagyobb adóelkerülői, írja a Világgazdaság.

Az elmúlt évek két legnagyobb médianyilvánosságot kapott adócsalási botránya a spanyol liga két gigasztárjához, Lionel Messihez és Cristiano Ronaldóhoz kapcsolódik. Míg utóbbit múlt héten ítélték felfüggesztett börtönbüntetésre és 18,8 millió eurós (5,9 milliárd forint) bírságra, addig előbbi ügye már évekkel ezelőtt rendeződött.

A Barcelona támadója és a menedzsereként funkcionáló édesapja 2007 és 2009 között 4,1 millió eurót felejtett el befizetni a spanyol államkasszába. Messi állította, hogy neki a világon semmi köze nincs a csaláshoz, a hatóságok emberei azonban nem ültek fel a szokásos „ártatlan vagyok” szövegnek. A legfelsőbb bíróság jóváhagyásával Messi és édesapja 21 hónapos felfüggesztett börtönbüntetést kaptak, ugyanis a spanyol jogszabályok szerint a két évnél rövidebb büntetéseket felfüggesztik, ha az illető büntetlen előéletű.

Azonban nem csak a világ két legnépszerűbb focistájának gyűlt meg a baja a spanyol adóhatósággal, hanem az egykor a Barcelona kötelékében futballozó Neymarnak is, aki 2012-14 között titkolt el 56,4 millió eurónyi bevételt. Az azóta Párizsba szerződött játékos még Ronaldónál is rosszabbul járt, neki 45 millió eurót kellett befizetni.

Jól jön a Beckham-törvény

De miért pont Spanyolországban történnek a legnagyobb csalások? A válasz roppant egyszerű: létezik a spanyoloknál egy olyan törvény, amely a külföldi munkavállalók érdekeit védi, és meglehetősen nagy adókedvezményhez juttatja őket.

A törvényből először a Manchester Unitedtől a Real Madridhoz igazoló David Beckham kapacitált, ezért a jogszabályt el is nevezték Beckham-törvénynek. Az eredeti szabály szerint a külföldi munkavállalóknak csak 24 százalék adót (2012-ben ezt 24,75-re emelték) kell befizetni, míg azoknak a spanyoloknak, akik évi 60 ezer eurónál magasabb keresettel rendelkeznek 43 százalékot.

A Beckham-törvény feltételei:

  • A kedvezményre jogosult az előző tíz esztendőben nem élhetett tartósan Spanyolországban.
  • A kedvezményre jogosultnak Spanyolországban kell letelepednie, és spanyol céggel kell szerződéses viszonyban lennie.
  • A kedvezményre jogosult munkavégzése csak 15 százalékban történhet Spanyolországon kívül.
A törvény eredeti szándéka elvileg jónak tűnt, hiszen a cél az volt, hogy a magasan képzett külföldi munkaerőt Spanyolországba csábítsák, ám azzal nem számoltak, hogy az ország ezzel egyúttal a sztárfocisták luxusparadicsomává is válik, tekintve, hogy óriási összegeket tudnak így megspórolni.

További csavar a történetben, hogy a La Liga sztárjainak csak a spanyol földön szerzett ingatlanok, szponzorszerződések és fizetések után kell adót fizetni. Ha tehát Messi vagy Beckham az Adidasszal üzletelt éppen, a helyi hatóságok nem szólhattak bele a szerződésekbe az adóügyeket illetően, hiszen akkor adott esetben nemzetközi együttműködésről volt szó.

Messi és Ronaldo ügye annyiban különbözött egymástól, hogy míg utóbbi külföldi munkavállalóként, portugálként érkezett az országba, addig Messi már gyerekkora óta – 13 évesen érkezett – ott élt, így őt spanyolként kezelték az adóhatóságok. 2005-ben meg is kapta a spanyol állampolgárságot, így ő a Barcánál nem is számít idegenlégiósnak. Magyarul: Messi eleve nem vehette volna igénybe a Beckham-törvényt.

A fentiekből egyértelműen látható, hogy az elmúlt másfél évtizedben nem kizárólag „divatból” szerződtek a La Liga-ba a legnagyobb sztárok, hanem mert olyan előnyökkel adózhatnak, amelyet semmilyen más országban nem tehetnének meg.

Csalnak szépen mások és máshol is

A már-már rendszerszinten működő spanyolországi adócsalásokkal szemben voltak olyan sportolók is, akik egyéni „kalandorként” űzték az adócsalást. Ilyen például az O. J. Simpson, a San Francisco running back-je, akinél 2013-ban 515 ezer dolláros adótartozást állapítottak meg a hatóságok. O. J. így kénytelen volt eladni fényűző, híres floridai otthonát, hogy be tudja fizetni a tartozást.

Mike Tyson amerikai bokszolónál több mint 25 milliós tartozást állapítottak meg 2005-ben, miután csődöt jelentett. Az ökölvívó ezután tért vissza a közéletbe: többek közt a Másnaposok (Hangover) c. vígjátékban és egy HBO-produkcióban is láthattuk. Tyson elmondása szerint a médiaszerepléseiből befolyó összeg egyenesen az amerikai adóhatóságoknál landolt.

Boris Beckernek, a valaha volt legismertebb német sportolók egyikének még a 90-es évek elején gyűlt meg a baja az adóhatósággal. A hatszoros Grand Slam-győztes teniszező 1991-93 között felejtett el 1,7 millió eurót befizetni.

Miután bűnösségét beismerte, 2002-ben 3 millió eurót fizetett be büntetésként.

Steffi Graf ugyan megúszta, de Peter Graf 4 év börtönt kapott
Fotó: AFP

A sportvilág egyik legismertebb adócsalása a német teniszlegenda Steffi Graf és édesapja Peter Graf nevéhez fűződik. Az apa, aki lánya pénzügyi dolgait intézte, évekig mulasztotta el adózási kötelezettségeit, sok évig nem fizette be Steffi pénzdíjai után az adót.

Peter Graf nem úszta meg olyan könnyen, mint a fentebb említett sztárok, 4 év börtönbüntetésre ítélte a német bíróság.

Ellentétben viszont a Messi-üggyel – aki szintén édesapjával együtt keveredett bajba – Steffi Grafnak elhitték, hogy nem tudott apja „stiklijeiről”, így ő büntetlenül úszta meg az ügyet.

Ronaldo megegyezett a spanyol adóhatósággal

Az ötszörös aranylabdás Cristiano Ronaldo elfogadta felfüggesztett börtönbüntetését adócsalási ügyében, és aláírta megállapodását a spanyol adóhatósággal.

(Világgazdaság, 2019. január 31.)

 

Kíméletlenül nyomják a pénzt a sportolók alá

A szponzorok. Elmegy rá 62 milliárd euró.

Mióta a közösségi média kiemelkedően fontos platformja lett a hirdetéseknek, a nagy cégek eszement pénzeket fizetnek azoknak a sztársportolóknak, akiken keresztül a lehető legtöbb embert érhetik el. A sportszponzoráció olyannyira virágkorát éli, hogy évente 62 milliárd eurót költenek rá globálisan, írja a Világgazdaság.

Nem meglepő, hogy a csapatsportok szintjén a világ legnépszerűbb sportágában, a labdarúgásban találhatjuk a legtöbb szponzorpénzt, a cégeknek ez a sportág biztosítja a legnagyobb megjelenési lehetőséget a márkaépítés terén.

Rengeteg olyan csapat van, amelyet mögött több tízmillió eurós, dolláros, vagy fontos támogatói háttér leledzik, de mind közül kiemelkedik a Manchester United–Chevrolet-frigy, amelynek értelmében a Chevrolet évi 47 millió fontot fizet azért, hogy a vörösök mezén láthassuk óriási méretű logóját.

Fotó: AFP

Pontosan ugyanennyit kap a Barcelona is a Rakuten technológiai vállalattól azért, hogy ott virítson a játékosok csíkos dresszén a cég neve. Ez kétszer annyi, mint amennyit az előző mezszponzor, a Qatar Airlines fizetett annak idején.

A Premier League második legjelentősebb mezszponzorpartnere a Yokohama gumigyártó, amely évi 40 millió fontot perkál a Chelsea-nek. Kiemelkedő együttműködésnek számít még a Tottenham évi 35 milliós megállapodása az American Insurance Associationnel, valamint a 30 millió fontot érő Arsenal–Emirates-partnerség.

Az egyéni sportolók ennél sokszorta jobban járhatnak, hiszen nem kell osztozniuk a pénzeken. Egyes tornák és versenyek meglehetősen busásan jutalmazzák a győzteseket, a teniszezők wimbledoni győzelme például 2 millió fontot hoz a konyhára. Ám ezek a pénzdíjak sok esetben a játékosok vagy a versenyzők bevételének csak elenyésző hányadát teszik ki, főleg, ha belegondolunk, hogy egy olimpiai aranyérem mintegy 25 ezer dollárt ér. Tehát, ha egy Grand Slam megnyerése nagyjából 2-4 millió dollárt hoz, hogyan lehetséges, hogy Serena Williams bankszámláján 160 millió dollár áll? A válasz természetesen a szponzoráció.

A legendás teniszezőnő évente körülbelül 20 millió dollárt keres olyan támogatók által, mint a Nike, a Wilson, a Gatorade vagy az IBM. Még tavaly is befolyt 18 millió dollár, amikor fél évig nem vett ütőt a kezébe gyermekének születése miatt.

Extrém eset, hogy a már visszavonult atléta, Usain Bolt is évi 30 milliót keresett csak szponzorációból, többek közt a Puma és a Visa jóvoltából.

Nála kevesebbet kaszált Lionel Messi, a Barcelona ikonja: 2016-ban 28 millió dolláros jövedelemre tett szert csak szponzorpénzekből. Ezt követően 2017-ben élethosszig tartó szerződést írt alá az Adidasszal, amely olyan összegű megállapodásról szól, hogy azt egyelőre még nem is merték nyilvánosságra hozni a felek. Azt viszont tudjuk, hogy Messi szakmai és reklámértéke együtt napjainkban nettó 340 millió dollár.

A kosárlabdázó LeBron James 2015-ben kötött, szintén élethosszig tartó Nike-kontraktusa a GQ jelentése szerint több mint 1 milliárd dollárról szól. Vele kapcsolatos friss hír, hogy másodszor is elhagyja a Cleveland Cavalierst: a 2010 és 2014 között már a Miami Heatben is szereplő klasszis igent mondott a Los Angeles Lakers vezetőségének: 154 millió dolláros, négyéves szerződést kötött.

LeBron mellett a Nike másik nagy fogása Cristiano Ronaldo, aki tulajdonképpen egy sétáló hirdetőtábla. Ő is élete végéig hordja a Nike felszereléseit, ám ezenfelül olyan cégekkel is szerződésben áll, mint a Tag Heuer vagy a Herbalife. A 2017-ben az év legjobban fizetett sportolójának választott portugál nettó piaci értéke 400 millió dollár.

Fotó: AFP

Mindent és mindenkit leköröz azonban a svájci teniszlegenda, Roger Federer, aki 65 millió dollárt zsebelt be szponzorpénzekből. Ebből a legjelentősebb tétel, 40 millió dollár a Barilla tésztagyártótól érkezik.

A legjobban szponzorált sportolók listáján minden bizonnyal marad a trónon Federer, mert ha a hírek igazak, hamarosan aláírja új szerződését az Uniqlo sportszergyártóval, amely tíz évre 300 millió dollárt fizet majd neki.

(Világgazdaság, 2018. július 3., Serena Williams fotó: AFP)

 

Super Bowl: pénz és Philadelphia Eagles

A Philadelphia Eagles 41-33-ra verte a New Englandet. Legnézetteb az USA-ban. Tengernyi pénzben ázik. Reklám: 42 ezer dollárból ötmillió dollár lett.

A profi amerikaifutball-bajnokság (National Football League, NFL) 2017-es szezonjának nagydöntőjében a Philadelphia Eagles, az NFC (National Football Conference) és a New England Patriots, az AFC (American Football Conference) bajnokának összecsapása telt házas sportesemény. Ez alapesetben 67 ezer embert jelent, de a Minnesota Vikings otthonául szolgáló stadion nagyobb eseményekre (mint a Super Bowl) több mint 70 ezer fősre bővíthető. A 2016-os NFL szezonra átadott vadonatúj minnesotai aréna nem kevesebb mint 288 milliárd forintba került (1,1 milliárd dollár), amelynek több mint a felét a Vikings és a privát befektetők tették össze, a fennmaradó összeget - 125 milliárd forint – pedig az adófizetők állták.

Belépő: nincs ingyen, de most kétezer dolcsival drágább

Az idei eseményre a SeatGeek által közzétett adatok alapján január 30-án egy átlagos jegy 5.190 dollárba került, ami egyébként a 2017-es év hasonló időszakához képest közel 2.000 dolláros emelkedést jelent.

A jegyárak nehezen mérhetőek bármilyen más sporteseményéhez. Néhány nappal az összecsapás előtt a legolcsóbb jegy a SeatGeeken 3.699 dollárba, azaz közel egymillió forintba került, és még épp nem a kakasülőre szólt, de 6.000 és 7.000 dollár között már egy egész jó helyre szóló jegyet is el lehetett csípni. Ha már ott lehet egy ilyen eseményen az ember, akkor ugyebár nem mond nemet egy hot dogra, vagy egy korsó sörre és még egy kis ajándékot is beszerez. Az ilyen jellegű költésekről a 2017-es döntő kapcsán megbízható összesítés nem készült, de 2016-ban a kaliforniai Levi’s Stadionban lejátszott 50. Super Bowlról igen: azt a mérkőzést összesen 71.088 szurkoló követte a helyszínen, és ők átlagosan fejenként 152 dollárt költöttek el ételre és italra (88 dollár), valamint szuvenírre (65 dollár).

Az említett, 2017 szeptemberi számítások szerint a New England értéke 3,7 milliárd dollár (9 százalékos növekedés 2016-hoz képest), amíg az Eaglesé 2,65 milliárd dollár (6 százalékos növekedés). A legértékesebb amúgy a Dallas Cowboys, 4,8 milliárddal. 

Az Eagels tulajdonosa a magát szociológus doktorból hollywoodi filmproducerré átképző Jeffrey Lurie, míg a New Englandé a sportban és ingatlanban utazó nagyvállalkozás, a Kraft Group alapítója és elnök-vezérigazgatója, Robert Kraft. Viszont, ha egy kis túlzással is, de ez lehetett volna fordítva is. 1994-ben ugyanis Lurie tett egy próbát, hogy megszerezze a Patriotsot, ám nem sikerült, így inkább 185 millió dollárért megvette az Eagelst (ennek az értéknek ugyebár 14-szeresét éri most a franchise). A New England megszerzése sem került sokkal kevesebbe. Kraft, akinek nettó vagyona 6,2 milliárd dollárra rúg, 1994-ben 175 millió dollárt fizetett a csapatért. (Lurie vagyona sem elhanyagolható, habár Krafténak csak a harmada, nagyjából 2 milliárd dollárt tesz ki.)

Játékospénz: nem semmi az sem

A legkimagaslóbb átlagkeresettel az amerikai nemzeti kosárlabdaliga, az NBA játékosai rendelkeznek, de az Egyesült Államok első számú sporteseményének ligájában is álomszerűek a kereseti lehetőségek. A 2017-es szezonban becslések szerint a csapatok 6,4 milliárd dollárt, azaz  megközelítőleg 1.650 milliárd forintot költöttek nagyjából 1.800 NFL-játékos bérére. Azt érdemes tudni, hogy a négy nagy amerikai sportágban (amerikai futball, kosárlabda, baseball és jégkorong) úgynevezett fizetési sapka (salary cap) van meghatározva, amely megszabja, hogy egy klub mennyit költhet egy évben a játékosok bérére. A 2017-es idényre a csapatonkénti fizetési limit 167 millió dollár, vagyis úgy 42,5 milliárd forint volt, amit mindkét döntős klub simán tartani is tudott.

Az alábbi ábrán a két csapat legmagasabb szerződéses összeggel rendelkező játékosai láthatók. Külön kiemelte a 444.hu a teljes időtartamra vonatkozó összeget, az egy évre jutó átlagösszeget (teljes időtartamra vonatkozó összeg/évek száma) és a teljes időtartamra vonatkozó összeg garantáltan kifizetésre jutó részét. Ugyanis a hatalmas számok mögött megbújó szerződésekben vannak bizonyos meghatározott feltételek (például a pályára lépések száma), amelyek nem teljesülésekor a szerződésben feltüntetett összeg a töredékére eshet vissza.

A New England elnyűhetetlen irányítója, Tom Brady csak a sor végén szerepel a fenti diagramon, érdemes odafigyelni arra, hogy a szerződése csupán két évre szól (a klasszis, ötszörös Super Bowl-győztes quarterback idén már 40 éves), de még így is övé a legmagasabb garantált összeg. Brady karrierje során (18 szezon) már több mint 197 millió dollárt keresett (57,8 milliárd forint).

A 2017-18-as szezon legértékesebb szerződéssel rendelkező játékosai nem a döntős csapatokból kerültek ki. Az Eagles védőjátékosa, Fletcher Cox szerződése itt kimagasló, de a teljes mezőnyben már csak a kilencedik. A legértékesebb szerződéssel a Detroit Lions irányítója, Matthew Stafford rendelkezett, 5 évre szóló 135 millió dolláros fizetéssel, amelyből 92 millió dollár garantált.

Reklám: fizess, ha tudsz, a Super Bowl mindent ver

A Super Bowl a 2017-es év legértékesebb sportesemény márkája volt a Forbes által készített ranglistán. A döntő értéke nem kevesebb mint 663 millió dollár, amely 5 százalékos növekedést jelent 2016-hoz képest. A tavalyi döntő televíziós reklámbevétele a Kantar Media számításai szerint elérte a 419 millió dollárt.

Az adage.com adatai szerint idén egy 30 másodperces tévéspot átlagosan 5 millió dollárba kerül, ami egy hajszállal magasabb, mint a 2017-es átlagár. Csak összevetésként. A Magyarországon Agymenők címen futó amerikai vígjátéksorozatban, a Big Bang Theoryban 2017-ben egy 30 másodperces spot ára 286 ezer dollár volt, ami a sorozatok között a 3. legmagasabb ár volt, az első helyen pedig a This is Us állt, közel 395 ezerrel. De még a 2017-es Oscar-gála átlagos spotértéke is nagyjából 2 millió dollár körül alakult. 

Ráadásul az árak annak ellenére nőnek, hogy a nézettség csökken. Hogy tovább folytatódik-e ez a trend, vagy a 2018-as Super Bowl megfordítja az utóbbi két év nézőszám-csökkenését, és újra rekordközeli átlagnézőszámot hoz, még nem lehet tudni a cikk írásakor. Az azonban biztos, hogy a reklámdíjak az egekben járnak. 1967-ben az első Super Bowlon a reklámdíjak 42 ezer dollárra rúgtak, ebből lett napjainkra a több mint 5 millió dolláros átlagár.

De az is figyelemreméltó, hogy az elmúlt tíz évben megduplázódott egy 30 másodperces spot értéke. A tavalyi döntőt a tengerentúlon átlagosan 111, millió tévénéző követte a Fox csatornán, és az így elmaradt az eddigi nézőcsúcsot jelentő, 2015-ös, az NBC által közvetített New England Patriots - Seattle Seahawks döntőtől (több mint 114 millió néző). A 111 millió átlagos nézőszám így is bőven a legnézettebb esemény volt a tengerentúlon a tévében, az Oscar-gálát például 2017-ben 34 millióan követték.

A reklámspotok ára sokkal dinamikusabban nő, mint a nézettség, azaz a reklámozóknak egyre több pénzbe kerül elérniük egyetlen nézőt. Amíg 2010-ben még csak 2,6 centbe került egy nézőt elérni (30 másodperces spot átlagára/átlagnézőszám), 2017-ben már 4,6 centet is elkért ugyanezért a Super Bowlt közvetítő csatorna.

(444.hu 2018. február 5.)