blokkk.com áruházvilág - fillérművek                                         HíRKIRAKATTMUSTRA

____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________                                                                                                                                                                _______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

A leárazásnak lelke van, szeretjük is érte nagyon!

A karácsony nem csak költekezésben, de leárazásban is gazdag, nyerünk is vele néhány sovány milliárd forintot.

                                                                                                                                                                                                                               blokkk.com

Úgy tűnik, 2014. karácsonya jó bolt volt a kereskedőknek, legalábbis többüknek. Ez azonban kevés. Bármilyen jó is az üzletmenet, verseny is van, még több bevétel is kellene, így leárazás, a vásárlócsalogatás legkíméletlenebb eszköze mindig volt, van és lesz is. Legalábbis a közeljövőben biztosan. De mi értelme van lemondani a vélt (hiszen az áru még nem kelt el) bevétel egy részéről? Nos, semmi másról nincs szó, mint egy olyan reklám bevetéséről, mely a vásárló legérzékenyebb pontját bökdösi, a pénztárcáját.

 

Reklám nélkül egyébként nincs bolt, amióta kereskedés létezik a földkerekségen. Az áru kipakolása is a reklám része, még ha tankönyv nem is létezett akkor, amikor már ügyeltek arra, hogy a legegyszerűbb módón felhívják a figyelmet a kínált áruféleségre. Az áru helyének a polcon értéke is van, ma ezt úgy hívják, hogy polcpénz. Mindig is a legfeltűnőbb helyre helyezték a kereskedők azt, amit leginkább el szerettek volna adni, nyilván jó áron, legyen szó a piacon a földre terített ponyváról, a szatócsbolt pultjáról, vagy a hipermarket polcrengetegéről. Számtalan eszköze él a reklámnak, közülük a király a leárazás.

 

A piacolás létezése óta velejárója az alku, amire persze ma is van lehetőség, ha nem is túl sok helyen. A leárazás meghirdetésével a kereskedő kínál alkut a vásárlónak, elébe menvén a válogatásban.

 

A karácsonyi időszak nem csak a költekezésben, hanem a leárazásban, kiárusításban (az elterjedtebb, de szerintünk nem túl szimpatikus kifejezéssel, az akciózásban) is a leggazdagabb időszaka az évnek. Az első hullám a Black Friday, a fekete péntek, az Egyesült Államokból átgyűrűző szokás (ott a hálaadás napját, november negyedik csütörtökét követő péntek a kitüntetett nap). Az amerikai (mellettük elsősorban a kanadai és az angol) kereskedők alapos munkát végeznek ezen a napon, mivel jókora leárazással csinálnak reklámot maguknak, gyakran 70-80-90 százaléknyi árengedményekkel. Az áruházakban ilyenkor a szó szoros értelmében háborús állapotok uralkodnak, a vásárlók tömeges ostroma nyomán. A magyar kereskedők éppen hogy csak csipegetnek ebből a fajta reklámból, kevesebben és kisebb engedményekkel hirdetve magukat.

 

A karácsonyi leárazások második hulláma a december 24-ét megelőző néhány napra esik. A kereskedő már látja, hol tart üzletmenete, így sokan próbálkoznak lendíteni azon akár az utolsó órákban is. A leárazásnak két célja van, egyrészt becsalogatni a vásárlót, hadd nőjön így is a bevétel, ha meg közben mást is vesz, mint ami olcsóbb lett hirtelenjében, az csak haszon, másrészt ki lehet söpörni a fölös készletet. Több kereskedő a legegyszerűbb módon készletkisöprésnek is nevezi kiárusítását. Ez velejárója a kereskedésnek, hiszen nem lehet előre darabra pontosan megmondani, miből mennyi fogy, készlet pedig kell, különben nem megy be a vásárló az üzletbe. Így mindenütt a világon az áruházak időnként kisöprik a fölös készletet, mivel mással, mint egy jó kis leárazással.

 

A két ünnep közötti néhány napon jöhet a leárazás harmadik hulláma. Rá lehet dobni a bevételre egy csipetnyit, amúgy is jön a vásárló csere-berélni, meg reklamálni, a fölös meg hadd fogyjon.

 

Az év legkisebb forgalmú időszaka az eleje, nem véletlenül, hiszen karácsony táján alaposan kiköltekezett, aki tehette, a boltosnak meg van bőven fölös készlete, így kézenfekvő, hogy a december belenyúlik az őt követő januárba, legalábbis a leárazásokat tekintve, ami így már a negyedik hullám. Fel lehet dobni némileg vele az év elejét, ha a hideg, vagy a hóvihar meg nem tépázza időnként a vásárlók vásárlási kedvét.

 

A vásárló persze rafinált, nevezhetjük tudatosnak is, így már jó előre várja a leárazást. Az akcióvadászok előre kinézik, mit szeretnének olcsóbban majd megszerezni, pénzt is tesznek rá félre, utána pedig megveszik azt, amit éppen kapnak, hiszen könnyen lehet, hogy a kinézett holmi elfogyott. Hiába, kockázat nélkül nincs üzlet.

 

De vajon mennyit is keres a vásárló a leárazásokon? Ezt megbecsülni is nehéz, hiszen semmiféle szabály nincs arra, hogy a kereskedő mit, mikor és milyen mértékben árazzon le, így összesítés sem készül róla. A Központi Statisztikai Hivatal adataiból azonban némi halvány következtetés levonható. A kiindulópont, hogy elsősorban műszaki cikkekből, lakásfelszerelési termékekből, ruházati féleségekből a leggyakoribb és legszembetűnőbb a leárazás, de végül is kevés áruház van, ahol legkésőbb január elején ne hirdetnének valamit olcsóbban. A leárazások kirakatban, reklámújságokban hirdetett mértéke önmagában, messziről szemlélve megtévesztő, hiszen nem mindent adnak 50, 60, 70, vagy éppen 80 százalék kedvezménnyel, mivel vagy egy-egy meghatározott termékhez kötik a leárazást, vagy ott díszeleg - persze csak apró betűkkel - az "akár", vagy "-ig" szócska. Találni természetesen olyan árusítóhelyet is, ahol egységesen minden olcsóbb, de hát legfeljebb csak néhány napig.

 

Nos, a KSH adatai között először a fogyasztói árváltozást célszerű megvizsgálni, azt nézve, hogy az egyes januári hónapokban a megelőző decemberihez képest hogyan változnak az árak (igaz, ez egy átlagos árszint, de hát végül ez sejtethet valamit, amiben az is benne van, aminek nem változik az ára, meg természetesen sok más egyéb ok is). Az eredmény azt mutatja, hogy az elmúlt öt évben a januári hónapokban a ruházati termékeknél 3-4%-kal csökkent az átlagos árszint, a különböző tartós fogyasztási cikkeknél viszont lényegében nem változott, itt a mozgás legfeljebb néhány tized százalék ide, vagy oda (fel, vagy le). Ez arra enged következtetni, hogy a karácsonyt követő januári leárazások súlya a ruházati termékeknél van olyan nagy, ami már lefelé húzza az árszintet, a különféle iparcikkeknél viszont ez már nem figyelhető meg. Jó, jöhet egy következő lépés, mekkorák is a januári forgalmak ezekből a termékcsoportokból. A ruházati cikkek forgalma a KSH adatai szerint 26-28 milliárd forint, a bútor, műszaki, számítástechnikai cikkek értékesítése pedig 100 milliárd forint körül mozgott az elmúlt évek januárjaiban.

 

A KSH rideg számaiból az következik, hogy a sok leárazást hirdető tábla nyomán összességében legfeljebb néhány milliárd forintot lehet megtakarítani a karácsonyt követő leárazásokban. Összességében. Természetesen az a vásárló, aki akcióvadászként januárban csak leárazott ruházati terméket, vagy iparcikket vásárol, az jól jár, de fogy azért más is. A többiek a teljes árat fizetik. Egy képzelt példával megvilágítva, ha egy ruházati üzlet minden termékét 50% engedménnyel kínálja december utolsó napjaiban, de előtte nem, vagy csak alig adott árengedményt, ott a decemberi átlagos árszint nem 50%-kal, hanem annál jóval kisebb mértékben csökkent (a nehézségeket fokozva a pontos számításról el kellene mondani, hogy az akciós és nem akciós forgalmakat súlyozni is kellene ilyenkor, de ezt most ünnepek táján hagyjuk).

 

A tények közé tartozik, hogy árengedményből megélni nem lehet, hiszen az engedményes körben ugrik az úgynevezett árrés legalább egy része, de számos esetben több is (ugyebár, nem kereskedőknek szólva, az árrés az eladási ár és a beszerzési ár különbsége, a forgalmi adót nem nézve, és ebből a különbségből kell a kereskedőnek minden saját költségét fedeznie, például az üzlethelyiség bérleti díját, az alkalmazottak fizetését, a fűtést, hűtést, világítást, ráadásul az átlagos árrés 20-30% körül mozog, van persze kisebb is, nagyobb is).

 

Sokat nyom a latban az időjárás, bármilyen furcsán is hangzik ez elsőre, télen is, nyáron is, hiszen a leárazás nem csak a karácsonyhoz kötődik. A hideg januárban jobban fogynak a téli holmik, de nehezebben mozdul ki a vásárló, főleg ha havazik, vagy nagyon fagy. Az éppen esedékes adóváltozások is alaposabb méricskélésre késztetik az áruházakat, de ugyanígy az esetleges devizaárfolyam változások, melyek a külföldről származó termékek árát téríthetik el valamilyen irányban, vagy éppen a vásárlók költekezési kereteit befolyásoló más tényezők, ilyen lehet az üzemanyagár módosulása, de minden más, ami pénzt hoz, vagy visz. A kereskedőnek nem csak azt kell néznie, hogy mindenáron kisöpörje a fölös készletét, hanem ügyelnie kell a többi remélt bevételre is, így nem egyszerű eldönteni a leárazás mértékét.

 

Kevesebb elkölteni való pénz esetében jobban meg kell mozgatni a vásárló fantáziáját, nagyobb leárazás kell, máskülönben kevesebb is elég. Hiába, a leárazásnak is van lelke, csak ki kell ismerni.


(blokkk.com, 2014. december 29.)
 

 
 

blokkk.com Vissza: blokkk.com nyitóoldal Vissza: áruházvilág

____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________